Kisasszonyok
Little Women
2019
L.M.Alcott „lányregénye” nem az a ritkán feldolgozott darab, ennek ellenére a vallomások öt perce című rovatban el kell mondjam: se nem olvastam, se nem láttam semmilyen feldolgozását eddig. Én maximálisan elhiszem, ha valaki azt mondja, hogy nem könyv hű, és hogy egy másik korból származó feldolgozása jobb. De, hogy ez milyen? Most mondjam, azt hogy megvett kilóra? (pedig ez alapján nem vagyok olcsó)
Greta Gerwig pályafutását már a 2013-as Frances Ha óta követjük egyre nagyobb lelkesedéssel, és noha jó filmnek ítéltük három éve a Lady Birdöt is, az igazi főművét most sikerült megalkotnia. Kár lenne kerülgetni a kását: Ez a nő bitang jó rendező. Nem csak ügyesen komponál, vezet színészt, pendíti meg félelmetesen precízen az érzelmek húrját, legyen az dráma vagy humor, de végtelenül igényes és kreatív is.
Az évszázados történet szerint négy fiatal lány anyjukkal és házvezetőnőjükkel marad otthon, amíg a papa a polgárháborúban segédkezik. Egyszerűsítve a lányok életének alakulását követhetjük figyelemmel úgy, hogy kicsit ugrálunk előre-hátra az időben. Csalódnak, nevetnek, összevesznek és szomorkodnak. Az ő felnövésük és az életben való boldogulások története ez. Többet kár is mondani róla, hiszen egy kifejezetten életszagú és nagyon érdekes lányregény ez. Nem tudom máshogy kifejezni magam (ezért lehet szentimentális leszek kicsit), de ez a film gyönyörű. Egy olyan jól eső „trip” ami ezekben a nehéz időkben különösen feküdt a lelkemnek és amikor azt mondom, hogy gyönyörű, akkor a szó minden létező értelmében írom, hogy gyönyörű. A maga tökéletlenségével együtt is.
Az anya, Laura Dern és a lányok: Florence Pugh, Saoirse Ronan, Emma Watson és Eliza Scanlen csodálatosak. Szépek, okosak, mindenki egyéni és emlékezetes karakter a színészi munkáért pedig mind a négyen megérdemelték volna az Oscar jelölést. Ronan még a díjat is. Talán ő egy picit még a többiek felett áll, de nem nyomta agyon a vásznon színésznő társaikat. Laura Dern meg hát Laura Dern. A férfi oldalon is vannak emlékezetes szerepek, hiszen Timothée Chalamet és Bob Odenkirk is kihasználja a rendelkezésre álló időt. Gyönyörű a film képi világa. Életteli teli, színes, fantasztikusan van komponálva egyes jelenete, energikus és olykor festői. Alexandre Desplat zenéje meg még ha úgy érződik, hogy csuklóból van kirázva is, akkor is hallgattatja magát.
Összegzés: Nehezen tudnék bármi bántót írni a filmről, mert maga a mozgóképes csoda. Talán a játékidejét lehetett volna kurtítani picit, mert a 135 perc sokakat elijeszthet, de aki egy picit is fel bírja venni az elején a fonalat, azt kampóként húzza végig a stáblistáig. Greta Gerwig meg most vált igazán nagy rendezővé!