Barbie
2023
Az Oppenheimer film, egy tömegpusztító fegyverről, a Barbie maga a tömegpusztító fegyver. Nem sok pozitív előjellel ültem be a filmre, mert hát…Greta Gerwig eddig csupa jó filmet készített (mind a Ladybird, mind a Little Woman top10-es film volt a megjelenésének évében), viszont házastársa Noah Baumbach (közösen írták a filmet), inkább került bele az „egy sima-egy fordított” spirálba. Kíváncsian vártam, hogy mi sült ki ebből a kollaborációból.
Nos, nem túl vulgárisan mondva, olyan, mintha odahánytak volna egy rózsaszín habos valamit a vászonra, majd az ujjukkal elkezdtek volna rajzolgatni bele mindenfélét, és akkor most ez így magasfokú művészeti alkotás. Ha te nem érted, nem értékeled, egy tuskó paraszt vagy. Akkor is az vagy, ha férfi vagy. Sőt akkor vagy csak igazán az. Pedig a Barbieban minden megvan, ami sikerre ítélheti (amúgy siker is lett, ez most csak az én siralmam, mint vélemény): korunk két legnépszerűbb színésze, Margot Robbie és Ryan Gosling. Két alapvetően szerzői filmes alkotó, akik Blockbuster büdzsével dolgozhattak. Teljesen hűek maradtak egyébként ilyen téren magukhoz. Szinte érthetetlen, hogy olyan dolgokat megléptek egy stúdiófilmben, mint amiket itt.
A látvány olyan, amilyen. Valakinek bántja a retináját, másnak szemet gyönyörködtető, de az biztos, hogy kreatív. Zeneileg is tök poénos, a humora is jó, és noha szerintem legalább húsz perccel hosszabb a kelleténél, még így sem vádolnám meg, hogy ritmustalan. De, akkor mi a baj? Eddig minden szuperül hangzik, nem? Nem.
Ez a film egy feminista kiáltvány. De olyan szintű, amilyet elég ritkán látni. Azzal semmi, de semmi gond nincs, ha ezeket a szálakat érvényre juttatják a filmekben. Azzal viszont nehezen lehet mit kezdeni, ha acélbetétes bakanccsal (jelen esetben fordos, csillogó pink papucsban) tapossák az ember fejébe a mondandót. És előtte nem töröltek ám lábat. Tényleg csak annak nem esik le, aki sík hülye. Kínos és fárasztó volt az intellektuális maszturbáció, főleg a film utolsó harmadában kezd el erősödni. Sajnos azonban biztos vagyok benne, hogy azok a szülők, akik elmentek a lányaikkal, a vasárnapi ebédnél nem fognak beszélni róla. Nem fognak kérdéseket feltenni. Annál nagyobbakat nevetnek a vicces Barbie memeken. Mert, hogy ellentétes az is, hogy ilyen komoly dolgokat, egy ennyire komolytalan, vicces, és súlytalan közegbe helyeztek. Mintha csak az lett volna a szándéka az alkotó duónak, hogy jó nagyokat lehessen nevetni a gegeken. Példának okáért az orvosok, bírók vezetők mind nők. Barbielandben. Ahol viszont minden felszínes, sekélyes és üres. Szép munka. Nyilván nem sikerült a való világban sem kezdeni ezzel a helyzettel semmit. Van egy végtelenül idegesítően, infantilis hülye Will Ferrel, akiből lehet viccet csinálni, meg mindenféle hímsoviniszta ripacskodásra rávenni.
Összegzés: Akármilyen nemes szándék is vezérelte Gerwigéket, őszintén nem tudom ezen a habos-babos-színes fércműtől milyen gondolatiságot, tanítást, üzenetet lehet megfogalmazni amit komolyan be is tud fogadni az elszenvedője (értsd: a néző). Értékelem a kreativitást, a humort, de véleményem szerint (amivel persze nem kell egyetérteni) a szándék épp ellentétes lett a végeredménytől. Még mindig ott tartunk, hogy nem képesek normális női karaktereket, női történeteket írni, ami tényleg sokat jelentene a párbeszéd szintjén. Inkább megpróbálják beletaposni a fejekbe a mondandót, azt lesz ami lesz. Hátha valakinek átszivárog a csillogáson. Hátha.
