Deadpool & Rozsomák
Deadpool & Wolverine
2024
Sokat hangoztatjuk, hogy bár nagyon egyformák a Marvel filmjei azt mindenképp meg kell adni nekik, hogy a filmes műfajokban legalább próbálnak változatosak lenni, mert volt itt már retro kalandfilm, sci-fi, akció, fantasy, kémthriller, horror (szerűség), vuhszia (szerűség) stb... Most kipróbálhattak még egy újabb zsanrát, nevezetesen a szkeccsfilmet.
De ne rohanjuk ennyire előre. Deadpool ugye abba a nehéz helyzetbe került, hogy amikor a Disney felvásárolta a Foxot, megszereztek/visszaszereztek egy csomó régi karakterük jogait. Ami tök jó, csak eddigre egy több, mint húsz filmen átívelő „sorozatuk” volt kidolgozott karakter ki és be ugrásokkal, és noha tök jól hangzik, hogy megkapták Deadpoolt, az X-meneket és a Fantasztikus négyest például, hogy illesszék ide be őket 15 év után?
Ráadásul tovább nehezíti (az eddig is óriási szülések árán megvalósult első 2 Deadpool mozi után), a helyzetet, hogy Disneynek kell R-rated besorolású filmet csinálnia, Wolverinnel (magyar keresztségben végre megkapta a valódi jelentését a karakter), aki amúgy 2017 óta halott. De hát a pénz nagy úr, és a multiverzumnak „hála” minden lehetséges, így a tétnélküliség új szintre lépett. Én a magam részéről az Endgame óta nem láttam igazán jó Marvel filmet, leszámítva a félig saját Spiderman No Way Homeot, így egy jó ideje a mozit már hanyagolom ezeknél a filmeknél. Most viszont adtam egy esélyt és meg nem bántam, azért nem is szórakoztam felhőtlenül.
Deadpoolt egy nagyon ócska ürüggyel elkezdi a felesége a hősi életforma felé terelni, Wade Wilson ennek megpróbál eleget tenni és bár nem vezet könnyű út a sikerig, megkapja a maga feladatát: A világunk összeomlik, ha nem talál egy Wolverinet, akivel képesek megállítani egy sablon gonoszt és megmenteni szeretteiket (is). Teljesen mindegy a story. Minek foglalkozzunk vele, ha Shawn Levy rendezőék sem tettek szemmel láthatólag nagyobb lépéseket a történet kidolgozása felé. Egy klasszikust idézve „nem csípi vörösre a szemüket a tettvágy”. De hát aki a történet rétegzettsége miatt megy Deadpoolt nézni annak úgy is kell, igaz ni’? Viszont amellett nehéz azért elmenni szó nélkül, hogy Levyék még csak az alapvetően elvárható jeleneteket összefésülését sem tették meg, hogy valami koherens látszat sztori jöjjön össze. Lényegében a D&W egy átlagosnál feszesebb szkeccsfilm. Ahol a jelenetek alig kapaszkodnak egymásba, inkább csak besétálnak egyik szcénából a másikba hőseink, és elszórnak percenként 10 poént, amiből 2-3 biztosan igen működőképes. Egy 120 perces filmre levetítve ez a kb. harmadnyi poén is igen tisztes mennyiség, úgyhogy azért ami az esszenciája a Deadpool filmnek bőségesen megvan.
Ahogy a kémia is Hugh Jackman és Ryan Reynolds között. Nyilván ezt már a magánéletükből is tudjuk, hogy imádják egymást ugratni, itt meg azért két órán át mást sem csinálnak. Egészen elképesztő, hogy Jackman mennyire jó színész. Mert itt eléggé alámerült egy nihilista Logan interpretációban, és mennyire jól alakította. Őrületes. Reynolds meg hát tudjuk. Egy hangszeren játszik, de legalább azon világszínvonalon. Ami még engem kifejezetten bántott, hogy a rendezés mekkora visszalépés, főleg a második részt dirigáló Leitch után (ő volt ugye a társrendezője a John Wicknek, de dirigált már Fast and Furious filmet, meg nem rég a Bullett Traint és a Fall Guy-t). Shawn Levy egy tisztes tévéfilmes iparos, és sajnos ez nagyon látszik az egész filmen. Sosem volt igazán mozifilmes érzésem a látványon és a bunyókon. De a humor, a két fő karakter és a zseniális soundtrack azért valamelyest kárpótol.
Összegzés: Rozsomák nagyban menti a filmet, ami így igazából nem mondható rossznak, de nem is a legjobb Deadpool film, és főleg nem tartozik a Marvel Univerzum elitjébe. De egy tisztes nyári szórakozásnak bőven megfelel.
