Élősködők

Gisaengchung
2019

Cannesból fődíjjal jött el, és azóta is dicsérő szavakban és remek pontszámú kritikákban fürdőzik a Dél-Koreai fenegyerek Bong Joon-Ho (Snowpiercer, Okja) új filmje. Nem is ok nélkül. Noha mostanában "divatos" a gazdagok kontra szegények téma, messzemenőkig az Élősködők a legjobban sikerült darab pusztán témafeldolgozás okán (igen, jobb mint a MI, Joker vagy a témát csak részben érintő Aki bújt). Nyilván ehhez sokat hozzátesz, hogy jó szokásához híven Joon-Ho remekül forgatja ki a műfajokat, rúgja fel a műfaji szabályokat és készít valami olyan egyedi hangulatú, és vizualitású alkotást, mintha Tarantinot néznénk.

Az Élősködők a Kim család életével foglalkozik, akik nagyon nehéz - majdhogy nem élhetetlen - körülmények között tengődnek alagsori háznak nehezen nevezhető objektumukban. Ételre is alig telik, nem hogy egyéb luxusokra. Egyik nap rájuk köszönt a szerencse és a fiatal Kim egy nagyon tehetős jómódú családhoz szegődik. Kiszimatolja a családban rejlő anyagi és luxushoz jutási lehetőséget és fondorlatos tervet eszel ki családjával. Többet kár lenne írni a filmről, mert képes úgy nagyjából 10-15 percenként olyan iszonyatosan feszült, csavaros jeleneteket, eseményeket bedobni, amivel egyfolytában rángatja ki alólunk a szőnyeget.

Bong Joon-Ho már az eddigi életműve okán sem készített könnyen emészthető filmet, mégis ez használja a legkevesebb metaforát és nehezen befogadható történést. Viszont kár lenne elhallgatni, hogy a tónusváltások, hangulati ingadozások és műfajok keveredése nem való mindenkinek. Plusz helyenként tényleg iszonyat feszültség és agresszió dolgozik az Élősködőkben, ami miatt a thrillerek rajongói dörzsölhetik a tenyerüket és a pusztán drámát és társadalomkritikát várók némiképp csalódhatnak. Ennek ellenére olyan játszi könnyedséggel pakolja egymásra és építi a filmjét a rendező, ami miatt már megérdemelte a fődíjat. Minden nehezen fogyaszthatósága ellenére mégis főleg a könnyed hangulatúnak mondható. Olykor humoros, persze ne várjunk térdcsapkodós vicceket, de olyan groteszk, fekete humorú, aminek okán mosolygunk azért. Majd pár perccel később inkább szégyenünkben elbujdosnánk.

Amiben viszont jobbnak érzem mint a Jokert (most maradva a témafeldolgozásnál), hogy nem húz erős válaszfalat társadalmi rétegek közé. A jó nem csak jó, hanem olykor gyarló is, a rossz pedig képes a nagyobb jó érdekében cselekedni. Sokkal több a szürke zóna és átmenet. Nem ítélkezik annyira mint Phillips filmje és bár igaz, hogy kevésbé működik a párbeszéd a film után és annyira nem hat a lélekre, de ettől elvitathatatlan, hogy kimunkáltabb. Vizuálisan meg egyszerűen gyönyörű. Nincsenek igazán nagy látványos jelentei, de minden kompozíció fantasztikusan van kidolgozva, és szemet gyönyörködtető.

Összegzés: Nagyon örvendetes, hogy elkezdte a filmeseket megint foglalkoztatni a társadalom anyagi különbözősége és ezekből adódó, ezekben megbúvó társadalmi feszkó, annak kirobbanása, vagy épp megelőzése. Ennek pedig egyik ékköve az Élősködők, ami nem egyértelműen és nem egyszerűen beszél arról, miképp gondolkodnak a szegények a gazdagokról vagy a gazdagok a szegényekről. Talán most még "csak" egy film, de lehet a jövőnek egy nagyon fontos korlenyomat. Reméljük nem egy széthulló, a társadalom perifériáján ragadt rétegről, ami történetesen eltűnni látszik.