Mi
Us
2019
Lehet érdekes horror filmet csinálni úgy, ha a jumpscareket elhagyva, hangulatot teremtünk és folyton metafórákban, allegóriákban fogalmazunk. Az sem árt, ha jó az író és van stílusa. Jordan Peele-t ilyennek tartják. A Get Out-tal pontosan jól fogta meg, és nem véletlen kiáltották ki rögtön Ari Asterrel (meglepően hasonló karrier utat járnak be ők ketten) a horrorok megmentőjének (nem mintha pont mostanában kellene megmenteni a stílust. Viszont be kell látni, hogy attól, hogy a Mi remek témaköröket jár körbe (tudatalatti befolyásolás, önmagunk elnyomása, traumák fel nem dolgozása, társadalmi problémák elnyomása, meg nem beszélése), és sokat hagy az egyéni értelmezésre, attól még inkább érződik egy jól megtervezett vicces és néhol ijesztő blöffnek. Peele amennyire jól érezte a határokat a Get Out-tal, annyira taposott most bele az egészbe, bedobálva mindent, aztán majd lesz ami működik, ami nem, azt meg majd a néző belelátja. Ugyanis kapaszkodók híján tényleg a szabad asszociációra próbál építeni, és ehhez az is kevés, hogy Lupita Nyong’o remekel, a zene profi, a rendezés eléggé rendben van, és értem mit akar Peele. Mégis féltáv környékén elvesztett a film és egészen végig nem is szerzett vissza. Összeomlott a saját súlya alatt, és a profi indítás után a vége már csak hangulatos, de unalmas (horrornál mit lehet erre mondani?) csuklómozdulat.
Shazam!
2019
Nem véletlen ezt a két filmet akartam egy posztba tenni, hiszen a Mi-vel párhuzamosan ez a mozi is a feléig tudott megtartani, egészen addig, amíg meg nem jelenik a felnőtt Shazam. A gyerek Billy Batson különleges tudást kap egy varázslótól és az ő drámai élet - fel(nem)növés története, valamint az erő képesség próbálgatása, vicceskedése és párhuzamosan megelevenedő Dr. Thaddeus Sivana (Mark Strong) gonosszá válása, remek. Talán már a DcWarner duótól túl sok is, de végül is inkább legyen egy jó vicces, mint egy szar drámai film. Aztán megjelenik Zachary Levi és itt véget is ér nagyjából a film. Nem véletlen nem voltak nagy filmszerepei. Ez a fószer csapnivalóan rossz színész. Igazi klasszik tévéfilmes, sorozatos aktor, aki nem elég jó és nem elég karizmatikus, főleg nem szuperhősnek. Jó, végül is felnőtt testbe szorult gyerek, de a „gyerek”gyerek abszolút nem idéződik meg benne. Nagyjából azt a bamba fejet és grimaszolt mimikát hozza le, amit a Chuckban is. Ezentúl a DC megint CGI ocsmányságokkal harcoltatja végig a filmet az utolsó 30 percben, ami sok és nem elég badass. Az Aquamennel tett egy lépést előre minőségben a DC, most lépett egyet megint vissza. Persze közel nem lehet David Sandberg filmjét Suicde Squados vagy BvS-es nézhetetlenséggel vádolni, mert a feléig egészen szórakoztató és ötletes, vicces, a felétől meg csak közepesen ok, de a jó visszhang után minimum az Aquamen vagy WW szintjét vártam volna, de az nem érkezett meg.
