Arthúr Király: A kard legendája
King Arthur: Legend of the Sword
2017
Igen, elsőre nekem is valami Asylum film ugrik be, de nem. Ez sajnos nem egy megaprodukció koppintása, hanem egy valódi száz x milliós Hollywood-i alkotás méghozzá a szebb napokat is megélt Guy Ritchitől. Végérvényesen eldőlt, hogy adhatnak alá akármilyen gárdát, akármilyen sztárokkal dolgozhat, még a pénzt is számolatlanul lapátolhatják az új „Ricsi” produkcióba. Végérvényesen talajt veszített. Nyomokban fellelhető még ugyan valami zseni belőle, mikor a kétezres évekre ráfordulva a legjobb dumákat ő írta és úgy vágta a filmjét mint kevesen. A Blöff óta kevés értékelhetőt tett le (talán a Spíler félig és a Sherlock első része még vállalható volt), és ezzel az Arthúr királlyal el is jutottunk a mélypontra.
Pedig nagyon megkezdte a filmet. Kár, hogy az első 5 perc után gyakorlatilag értékelhetetlen a produkció. Nem működik a pörgő dialógus, sem a látvány, nem nem illik ide a videóklippes vágás. Egyszerűen folyamatosan kiránt a filmből. Amikor a brigád összeáll még felsejlik egy fogyasztható film képe, de nem. Daniel Pembertonnak viszont sokat köszönhet. Az új évtized egyik legfaszább akció-fantasy filmzenéjét alkotta meg. Egyébként orbitálisat hasalt a film a pénztárnál és meg is érdemli.
Alien Covenant
2017
Haragszom Ridley Scottra. Nem azért, mert kitúrta az Alien filmekből Neill Blomkampot (én egyébként a zúgolódók táborát erősítem: Szerintem Blomkamp sem tett le semmi olyat az asztalra, ami miatt a lelkesedésem az egekbe szállna, hogy Alien filmet rendezhet), hanem mert saját magát, az örökségét és az Alien univerzumot sem tiszteli. Már azelőtt szembeköpi a Prometheust, hogy egyáltalán komolyan belekezdene a filmjébe. Én ugyan nem szerettem azt a filmet, de tudtam értékelni mint őszinte művészieskedést, mint új utak keresését.
Ezzel szemben a Covenant semmi más, csak az eddigi részek összeollózása, igénytelen, gore pornó módon, ami nem csak, hogy se nem ijesztő, se nem jó scifi, se nem izgalmas, se nem érdekes, hanem egyenesen ostoba. A legrosszabb, hogy elvárja, hogy mi is asszisztáljunk ehhez a förtelemhez. Fassbender az egyetlen aki próbálja menteni a film nevét, de ehhez gyakorlatilag bárki kevés. Trehány, önsimogató alkotás, ami Scott szerint annyira fontosnak gondolja magát, amennyire csak lehetséges. Lelövöm a poént: Nem az. Nem fontos film. Csak szimplán pocsék.
A múmia
The Mummy
2017
Van, hogy már akkor kár belefogni egy nagy projektbe, mikor a tervezéskor hibák lépnek fel. Vagy legalább akkor próbáljuk kijavítani ezeket. Nos a Universal kvázi már a Dark Universe (álá MCU) tervüket kivéreztette egy ilyen nyitással. Nem tudom elképzelni mi lehet egy ilyen kezdő film után érdekes ebben a Drakulás, Frankeinsteines, Van Helsinges szörny univerzumosdiban, amikor ennyire nem értették meg azt, hogy mitől tud érdekes lenni egy kalandfilm. Már 1999-es Brendan Fraseres részt sem lehet az egyetemes filmművészet csúcsának tekinteni, de azt kár lenne elvitatni tőle, hogy egy roppant hangulatos, élvezetes, vicces ízig vérig kalandfilm. Ez a 18 évvel későbbi újrázás meg se nem vicces, se nem hangulatos, de ami a legfájóbb, hogy nem is igazán kalandfilm. Mert abban nehezen látom meg a dögösséget, hogy a szereplőket egy mondvacsinált ürüggyel a film jelentős részében eldugják a föld alá és/vagy barlangokba sötétben. Az meg hab a tortán, hogy – hú de nehéz leírni – Brendan Fraser tízezerszer karakteresebb volt a kalandor szerepében mint az amúgy sokkal tehetségesebb Tom Cruise. Ordít a filmről, hogy lövésük nem volt Kurzmanéknak, hogy mit kezdjenek a filmjükkel és ha ők nem tudják, mi honnan tudjuk?
Tűnj el!
Get out!
2017
Szerintem egy igazságos világban minimum erről a filmről kellene szólnia az idei évnek, akkor, amikor a horror-thriller szó előjön. Ugyanis a Tűnj el! úgy tud sokkolni, mint ahogy kevés film és úgy tud ügyesen ilyen filmet készíteni Jordan Peele, ahogy kevesen. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ez csak az első filmje, még masszívabb a debütálás. A film a nálunk kevésbé ismert „amerikai” túlkompenzálásra épül. Lévén ugyanis, 2017-ben (mostanában főleg a feketék kárára elkövetett bűncselekmények, amiket persze a sajtó rendesen fel is turbóz) még mindig sok szó esik a rasszok közti ellentétről, kiközösítésről (gondoljunk itt a Oscarsowhite botrányra) létezik egy másik jelenség: Amikor bűnbocsánat gyanánt a fehérek megpróbálnak a négerek társaságában folyton hangsúlyozni, hogy ők aztán mennyire nem rasszisták: Mondok egy példát: „Én is Obamára szavaztam”, „Kedvenc előadóm volt a fiatal Michael Jackson”, „Sosem kapcsolom el a tv-t, ha Eddie Murphy van benne” stb.. bűnbocsánatot kér. Erre épít a Tűnj el! és parádésan.
Amikor Chris (Daniel Kaluuya) elmegy barátnőjével szülei hétvégi házába pont ezzel a jelenséggel találkozik. Meg még sok furcsasággal és megdöbbentő lappangó titkokkal, amit nyilván nem írok le, nem csak azért mert elrontaná az élményt, hanem mert még most is futkos a hátamon a hideg, ha visszagondolok rá. Peele szinte jump scarekkel éri el azt amit. Talán kicsit több idő kellett volna a végéhez, hogy nagyot üssön, hogy zsigeri lehessen. De az ész, a tehetség nagyon ott van. Az operatőri csodás, a zenei atmoszféra pedig remekül működik. Örülök, hogy készülnek ilyen filmek. A horror köszöni szépen, él és virul mostanság.
Páncélba zárt szellem
Ghost in the Shell
2017
Könnyű dolgom volt szeretni Rupert Sanders filmjét, mivel nagyjából alig tudok valamit a GitS-ről, így nekem a film egy baromi nagy élmény volt, amely megidézte (szigorúan filmként) a Mátrixot vagy a Szárnyas fejvadászt. A látvány már az elején berántott és nem is engedett. Messzemenőkig részlet gazdag a világ, amit teremtettek, amiben el lehet veszni. Amennyire elítélték, hogy nem egy ázsiai nő játssza az Őrnagy szerepét, annyira szuper lett Scarlett Johannson. Szerintem nagyban hozzájárult a játéka, ahhoz, hogy ennyire nézhető lett a film. Persze egy percig nem kérdés, hogy egy tipikus Hollywood-i filmről beszélünk. Ahogy az sem, hogy szinte biztos, hogy az eredeti történet nem eköré a modern tanulságokkal megáldott (a múltad, helyett a tetteid beszélnek) matéria köré épült. De mindenesetre nálam akciófilmként, scifiként(vékonyan) és látványfilmként is működött. Talán ha megnézem a 95-ös animét, nem fog ennyi pontot érni, de jelenleg az a helyzet, hogy ez simán egy jó értékelésre hivatott.