Aquamen
2018
Az egykor rosszabb napokat megélt Warner-DC koalíció talán elkezdett magára találni. A Zack Snydertelenített filmes frencsájz a Wonder Womannel megmutatta, hogy van humora, szíve és az akciókhoz is ért. Persze ez csak az előző munkákhoz képest volt előrelépés (khm BvS, SSquad), mégis simán lecsúszott a torkunkon. Még egy fiaskót – utózönge gyanánt – elkönyvelhettek az Igazság ligájával, és szomorú, hogy 13 hónapra el is ment pihenni a cég, hiszen a 2017 novembere és 2018 december között egy filmjük sem jött ki. Most viszont itt van az Aquamen, amely ismét egyértelműen a sikerültebb darabok közül való.
Úgy néz ki elengedték végre ezt a borús „Visionary director” Snyder féle belassítós, depis megközelítést és teret adnak a dráma mellett a humornak is és a látványnak. Az Aquamen pedig egy színpompás akció-ballett, ahol folyamatosan van mit nézni, mert James Wan szórakoztató filmet készített. Elengedte a marhaság gyeplőjét és hagyta szétszaladni a ménest, így végre mindenki jól mulathat, mert bizony működik a humora, a drámája és a lelke is mozinak. Fantasztikus a látványtervezés (hogy a vérbe nem kapott még jelölést sem ez a film?), az operatőri munka és a hangvágás. A történet olyan amilyen (indentitáskeresés és trónöröklési cicaharc a vízalatt, még ha képzavar is), van és nem teljesen zavaró. Fel lehet róni a hibáit, mint a súlytalan emberek-vízalatti lények csata, a nem mindig sikerült dialógusok vagy Patrick Wilson melléfogása a negatív karakternek. De minek, mikor úgy is Jason Momoa vízből kibúvó felsőtestét és mormogását mutogatják. Nicole Kidman is és Amber Heard is top casting, úgyhogy tényleg ez a lényeg. A jó hangulat ragadós volt a csapaton is, ami látszik a filmen is és mi ránk is átragad. Kell ennél több egy ilyen kaliberű filmtől? Aligha.
Creed 2.
2018
Ugyan kevesen gondolták, hogy 4 éve megáll a lábán egy Rocky-t a főszerepből száműzni hivatott „spinoff” Apollo Creed fiáról. De Ryan Coogler bizonyította, hogy nem véletlen az egyik legígéretesebbnek tartott fiatal rendező (azóta persze mennybe ment a Black Panther-ral). A film lepergése után viszont örömmel konstatáltuk, hogy ez bizony nagyon is az öreg olasz csődör filmje még és hiába a Creed név, ez Rocky filmje. A mai napig az évtized egyik legnagyobb szégyenének érzem, hogy nem kapta meg az Oscart Sly, de mindegy is. Ezúttal nem lesz ilyen „gondja” , mert mostmár viszont abszolút nem az ő filmje. Mellékszereplő és csendes társ, aki asszisztál és csak útmutatást nyújt Adonisnak, akire rá is fér, hiszen apja gyilkosának fiával, Victor Dragoval kell megküzdjön. Vagyis nem kell, de megakar.
Azért is választottam az első részbe ezt a két filmet, mert itt is, ahogy az Aquamenben a családi örökség, a szülők gyermekükre rótt felelősségük és súlyos terhük cipeléséről szól. Mind a két férfi (Drago és Adonis) őrlődő személyiség, aki nem biztos abban, hogy helyesen cselekszik. Jó volt látni Sly-t és Lundgrent újra egy jelenetben és hiába nem a színészszakma csúcsai, azért még ma is van bennük annyi karizma, ami miatt elhiszem, hogy 30 éve a lábaik előtt hevert a szakma kollektíven. Tessa Thompson is nagyobb szeletet hasít magának a tortából ebben a részben és noha tolakodóan van picit megírva a szerepe és katalizátorként sem mindig a megfelelő árnyalatokat hozza, szerintem szerethető. Michael B. Jordan pedig remek, mint az előző részben. Egy ligával minden lentebb van, mint 2015-ben, legyen az a forgatókönyv, a dráma vagy a rendezés, és a nagy pillanatokkal is spórol a film, de ettől független bőven nézhető maradt a Creed 2. is.
