Pókember: Idegenben
Spider-Man: Far From Home
2019
Vannak olyan pillanatai, periódusai a szuperhősöknek, amikre nem vagyunk kíváncsiak vagy pusztán nem érdekesek. Nem a vívódó Bruce Waynere vagy az erejét elvesztő Wolverine-ra gondolok, hanem pl. nem biztos, hogy a hálószoba titokat, wc-n töltött időket, a mosogatásokat, kajálásokat látnunk kell Thortól vagy Doctor Strangetől. Szerencsére John Watts már 2015-ben is máshogy gondolkodott, és a Cop Car című remekművel, mert elvonatkoztatni a sablonosságtól. Meg is kapta a Marvel bizalmát, amit megszolgált a Spider-Man Homecominggal. Túlzás nélkül az egyik legjobb Marvel filmet szállítva evör, de talán a legjobb Pókember filmet is. Hova tovább?
Nos az Endgame cím után logikusan sehova. De mint írtam, Watts (és Kevin Feige) persze nem így gondolta, hagyjuk a sablonokat. Maradunk a John Hughes féle 80-as évek kamasz poén filmjeinek stílusánál és ruccanjon ki Peter Parker az osztállyal Európába. Mert fun. Mert 16 éves kamasz. Mert az Infinity War és az Endgame nagyszabású mutatványai és depije után jár egy kis pihi és nem spoilerezve annak a veszteségnek a feldolgozása központi elem lett az Idegenben is.
Peter nem akar most épp hős lenni. Szórakozni akar, bulizni Olaszországban és felszedni MJ-t (Zendaya). Viszont a nagy erő nagy felelősség, vagy nem? De. Viszont nyugi nem lesz pókemberesen túltolva. Viszont kell mellé egy mentor, aki nem tudja ki legyen. A szigorú Nick Fury? Happy Hogan, aki épp fülig beleesett a nagynénjébe, vagy pedig az idegen Quentin Beck, aka Mysterio? (Jake Gyllenhaal), aki történetesen pont egy másik univerzumból származó Elementálokat akarja elkapni, akik az ő szülőbolygóját is elpusztították és a csettintés után tudott átkerülni a mi univerzumunkba. Mysterio minden Peter számára, ami Nick Fury, Hogan vagy Tony Stark nem. Nem mentor, hanem egy laza bátty (nagybácsi), aki meghallgatja, megérti, tanácsokkal látja el. Közösen próbálják elkapni a fenyegető veszélyt és rendezni a sorokat, sorsokat.
Oké. Én tényleg nem tudom, hogy csinálják a Marvelnél, de ez megint ütött. Nem úgy mint a Végtelen háború, hanem mint egy jó film, aminek mind a két óráját élveztem. Humoros, piszok látványok, izgalmas és csavaros. A rendezésre meg nincsenek szavak. Nézzétek meg Mysterio jeleneteit. Nem, nem azokat. A másikat. iszonyat kreatív, és feszült. Tom Holland szokásosan jó Peter Parker. Zendaya remek MJ. Ned pedig...hát a legjobb pillanatokat még mindig ő viszi. Helyenként talán már túl is van írva, de ez legyen a legnagyobb baj. Az egyedüli igazán (na jó, kettő) gondom, hogy Gyllenhaalt iszonyat alul használják Wattsék. Mármint ő egy annyira jó színész, hogy szakmája orrát kifújja, ha kedve úgy tartja, de itt meg csak ellátta a feladatát. Oké, hogy a Marvel filmek nem nyújtanak túl nagy lehetőséget sziporkázni a színészi kvalitások megcsillogtatására, de ez tőle kevés volt. Sőt kifejezetten idegesítő volt helyenként. Meg merem kockáztatni, hogy nem jó casting. Ezt leszámítva bele lehetne kötni még az utóhatások kezelésének khm..nagyvonalúságába és pár ritmustalanul vágott jelenet összefésülésébe, de kár lenne, mert szórakozásban első osztályú, főleg ha az (nem túl magasan lévő lécet tartó) elmúlt hónapok Godzilláira, X-Menjeire és MIB-jeire gondolunk. Mindenki a Marvelnek ajándékozza a pénzét, aki blockbusterre vágyik. A konkurencia is.
Összegzés: Elvileg ez a záró akkord Phase 3-ben, és kicsit tét nélkülinek hat, de nem Ant-Manesen. Viszont annyira szórakoztató és humoros, csavaros és helyenként drámai, hogy elfelejtjük, hogy ez már csak egy tv sorozat szerű pilot volt.
