Pókember: Hazatérés

Spider-Man: Homecoming

2017

A Marvel lett hivatalosan is a legjobb szakács. Cég. Mindig nagyjából ugyanazokat a hozzávalókat használják a főzéshez. Kiérzed a csirke húsát, a köretben sincs nagy különbség, de a fűszerezés…abban van legtöbbször az eltérés. Panaszkodni ugyan lehet, hogy néha jó lenne marhát enni, vagy disznót, esetleg valami hús mentes flamót, de kár. Ugyanis kedvenc szakácsaink, folyamatosan kényeztetik ízlelő bimbóinkat.

Azt akarom mondani, hogy valahol döbbenetes, hogy a 17. filmjük is jó lett. Ez gondolom egyértelmű volt abból, hogy nem picsogással kezdtem a mondandómat. Ez egyfelől nagyon megsüvegelendő. Nyilván nekik ez a kényelmes: Bevált recept alapján „főzni” kényelemes, könnyű, de még inkább megbízható, hiszen kis eséllyel fog hisztizni a vendég. Jelen esetben a néző. Én a magam részéről sosem éreztem kidobott pénznek a jegy árát egy Marvel filmnél. Vállalom bátran és ezer fórumon hajlandó vagyok kiállni értük (a Thor filmeket leszámítva, azokat nem néztem meg moziban és nem is védem). Ugyanakkor ez annyi hátránnyal jár, hogy tőlem sosem fog kiemelkedő pontot kapni egy filmjük sem, amíg ez lesz a recept.

Mert, hogy odáig jók vagyunk, hogy minden filmjük már jó, de nem kiemelkedő. Ugyanez igaz az új Pókira is.  A történetet a Civil War után vesszük fel, egészen konkrétan szinte percekkel a reptéri balhé után. Aki nem látta, vagy érdekli az eddigi filmes univerzum építősdi, annak mondom, hogy nem kell újra megnézni a pókcsípést, a bevált sablonokat, a Ben bácsis nyűglődést és a többit. John Watt rendezőék merték feltételezni, hogy 5 film után már tudunk annyit, hogy ne kelljen lefutni a kötelező köröket. Tobey Maguire és Andrew Garfield után itt a harmadik és eddigi legfiatalabb Pókember, Tom Holland személyében. Azt már tavaly láthattuk, hogy pontosan milyen is lesz az új háló lövő. És milyen?

Olyan, amilyennek lennie kell a képregény szerint: Laza, geek, fiatal, nagydumás, poénos, és rendkívül hős alkatú. Talán utóbbi magyartalan, de a lényeg: Abszolút jól kapták el a karakter lényegét. Szomorú az a tény, hogy a Sonynál évtizedek óta tengődő fejőstehenüket nem sikerült úgy megérteni, hogy az működjön a vásznon. Kivéve talán Sam Raimi féle második etapot. Az az egy, ami emlékeztet arra, milyennek is kéne lennie egy Pókember filmnek. Ellenben nagyon megsüvegelendő az a tény, hogy voltak annyira értelmesek, hogy odaadják kölcsönbe azoknak, akik értenek is hozzá. És bizony értenek.

Nem akarom a sztorit bőlére ereszteni. Főleg, mert tartogat megfelelő csavarokat és a zöme a cselekménynek a gegekre és iszonyatosan működő poénokra van felhúzva. Vulture, azaz Michael Keaton egyszerűen tökéletes a szerepre. Az egy dolog, hogy imádom és imádnivaló is a faszi. A tehetségét nyilván kár firtatni. Óriási színész, de ami a legjobb, hogy megkapta a Marvel Univerzum talán eddigi legjobb főellenfél karakterét. Nem azért, mert valami olyan nagy gonoszságokat, terrort vagy bármi egyebet alkotna. Épp ellenkezőleg: Kibaszottul emberi. Egy melós, közülünk. A nép fia, akit szopóágra ültetett a rendszer. Pedig ő csak dolgozni akart a csapatával. Segíteni a S.H.I.E.L.D-nek. Eltüntetni a romokat, amiket a Bosszúállók okoztak. Amikor azonban kidobják a munkahelyéről, csapatával elkezd lomizni az idegen eszközök közül és új és új fegyvereket alkotni, árulni. Lényegében fegyvernepperkedni.

Tom Holland nyilván baromi jó Pókember. John Wattsék utaltak rá, hogy a 80-as évek könnyed John Hughes féle kamaszos, tini vígjátékok világát szeretnék megidézni. Tették ezt tökéletesen. Hibátlan soundtrackkel és egy tökéletes geek pajtival, Neddel (Jacob Batalon), aki a legtöbb poént szállítja. Az egyetlen olyan nagy gondom, hogy Iron Man jelenetei annyira nem erősek, érződik a rutin, beugró munka szaga, és ezúttal kicsit kilóg a lóláb a pótpapa Vasemberrel kapcsolatban. De értékelhető, hogy Tony karakterét is fejlesztik. A rendezés fantasztikus, a CGI helyenként lecsúszik a vászonról, de nem vészes. Egyszóval:

Összegzés: Ami problémám volt leírtam fentebb. Az új Pókember kalandjai simán az év legjobb képregény filmje a Logan után. Pont egymás ellentétei. Míg az egy igazi felnőtt, érett és sötét, depresszív élmény, ez egy laza, humoros és végtelenül élvezetes két órás alkotás. A Marvel továbbra is jól főz!

Infok még a mafabon!