Szegény párák

Poor Things

2023

Ez az átkozott kurafi megint megcsinálta. Yorghos Lanthimosra lehet azt mondani, hogy korunk Pasolinije, akiben fickándozik Peter Greenaway világlátása, David Lynch szürreális agymenése, de inkább hagyjuk ezt: Görög rendezőnkre ki lehet jelenteni, hogy Ő önmagában egy fogalom. Mondom ezt úgy, hogy pl a Sacred of..filmjéért nem voltam túl lelkes, főleg a zseniális Lobster után. De jól esett a Favourite könnyebb befogadhatósága. Nos, itt nem kell ezen lamentálnom, mert a Poor Things egy igazi Yorghos best of. Úgy, hogy talán ki lehet jelenteni, hogy az életmű legjobb darabja eddig.

Nagyon nehéz egyébként jelzőt találni erre a filmre, mert bár fel voltam készülve arra, hogy kutya kemény néznivaló lesz, amitől jó esetben is lerohad az agyam a 140 perc végére, de erre még így sem voltam felkészülve. Rendezőnk ugyanis percenként szőnyegbombázza az ingereinket, ingerküszönünket. Az biztos, hogy már a film első harmadában jókat mulattam azon az minőségi, művészi elegancián, amivel zsebreteszi a Barbie film színes-giccses-bután megfogalmazott, két bites mondandóját. Nem. Így kell ezt csinálni, ahogy Yorghos Lanthimos teszi.

Bella Baxtert (Emma Stone), a fiatal nőt egy finoman fogalmazva is szokatlan módszereket alkalmazó tudós Dr.Godwin Baxter (Willem Dafoe) hozza vissza az életbe. A férfi óvó szárnya alól kibújni akaró lány megszökik egy sáros, dörzsölt ügyvéddel (Mark Ruffallo), hogy a világot, magát, a testét felfedezze. Azt már az elején le kell szögezni, hogy akit az első 20-25 perc nem tart bent a moziban vagy a stream előtt, az meneküljön! Nem azért, mert a filmben nagyjából 8 percenként van nemi aktus vagy valami elborult groteszk, hanem mert a befogadhatósága percről percre csökken. De aki itt marad az megnézheti az iskolapéldáját annak, milyen az, amikor egy biztoskezű, céltudatos és nagyon bátor rendező letesz egy talán korszakos alkotást elénk.

Lanthimos bármibe úgy tenyerel bele, mint a kisgyerek, aki sosem szégyelli (még) amit kimond. Durr bele. Giccs? Miért ne! Bődületesen explicit jelenetek? naná, mehet. Egy karakán rendező víziója kel valóra a vásznon, mint egy festmény (szó szerint, úristen azok a beállítások). Teljesen leszarja, hogy a film egyik kulcspontján kizár bennünket, és az  - amúgy picit túlhasznált  - halszemoptikán keresztül mutat meg jelenetet. Nem punk attitűd ez, csak tényleg valami olyan magabiztosság, hogy ha kételyed is támad arról, hogy micsoda öncélúságot látunk, egyből lásd, hogy ez bizony sokszorosan rétegzett mondanivaló.

Hogy mi a megfejtése? Ez olyan, mint a vicc csattanóját már előre elmondani. Frankenstein parafrázisa? Női egyenjogúsági kiáltvány? Bírálat  a nők testiségének kihasználására? Pont az ellenkezője? Függetlenedés a férfi dominanciából? Vagy maga az élet? Az örömök megélése, még ha az olykor helytelen is? Megmondja Lanthimos csak nagyon kell figyelni. De akire még figyelni kell (a sok száz magyaron túl, aki dolgozott a filmen!), az bizony Emma Stone. Számomra legkésőbb a La La Land óta nem kérdés, hogy ez a nő egy generációs jelenség. Egy olyan tehetség, aki jelentheti a különbséget a jó film és a mestermunka között. Teljesen mindegy, hogy ebben a filmben mennyit meztelen, mert szerencsére ebből a filmből legkevésbé ez fog megmaradni. Egy felnőtt testbe zárt gyermeki agyú nőt eljátszani már önmagában egy elképesztő feladat. Mondok egy példát mennyire ki van találva minden: Akinek van gyereke vagy sok időt tölt el köztük, tudja, hogy mennyire sokszor meg tudnak lepődni magukon vagy megijedni. Pl Stone a film egy pontján elkezd tapsolni, pont mint egy gyerek, és egy nagyon rövid pillanatra látszik, hogy belepislog az ijedtségtől. És higgyétek el, ennél sokkal több felfedezéssel jár ez a szerintem Oscart érő alakítás. Mark Ruffallotól sem sajnálnám, mert fantasztikus ő is.

Összegzés: Nehéz betelni ezzel a filmmel, pedig még az elképesztő látványra és zenére ki sem tértem, meg a sminkekre, a set decorra. Bődületesen izmos darab, ami tényleg végre a maga módján rakja helyre a világot. Színes-szagos, testnedves társadalomismeret. Bizarr és groteszk felnövéstörténet az egyik legerősebb európai zsenitől.