Anatomie d'une chute
Egy zuhanás anatómiája
2023
Eljutottunk oda végre 2023-ban, hogy sikerült készíteni egy olyan filmet a nők társadalmi szerepéről és úgy elkészíteni, hogy azzal nem degradálják le a férfiakat, sőt, jobban tisztelik a nőket annak ellenére is, hogy rendesen meg van benne rugdosva a berögződött elvárás. Mert lehet-e egy nő sikeresebb ma, mint a férje? Szabad-e a saját útját járni, sőt: szabad-e átvenni a párja tehetségéből valamit, hogy azt a saját képére formálva sikerre vihesse ő is? Lehet-e szabad, lehet-e ő is karrierista és elérünk-e oda az úr 2024.esztendéjben, hogy ezek a kérdések ne kérdések legyenek? Justine Triet filmje egy akkora bombarobbanás ebben a témában, hogy azt a világ bármely pontján meghallják. És jól teszik.
De az Egy zuhanás anatómiája ezt az egész kérdést nagyon nagyon fogósan és okosan járja körbe. A történet végtelenül egyszerű felütéssel indul. Valahol az Alpok eldugott részén egy írónő, Sandra (Sandra Hüller) épp interjút ad otthonában, mikor a férje az emeleten éktelen lármázásba kezd, zavarja az interjút. Majd amikor annak vége szakad, látássérült gyermekük, Daniel (Milo Machado Garner) elmegy sétálni a környékre a kutyájukkal. Hazaérve az apját találja vérbe fagyva az udvaron. Egészen biztosan az emeletről esett ki. De tényleg kieset? Véletlen baleset? Öngyilkosság vagy gyilkosság? De ki tette? Nem, ez nem egy Agatha Christie regény lesz, csavaros válaszokkal. Sokkal inkább (innentől) egy bő 2 órás tárgyalótermi dráma, ahol hajszálon múlnak sorsok.
Nehéz ezt a krimi oldaláról megfogni, mert végső soron is hamar kiderül, nem az lesz a fontos a filmben, hogy mi történt, hanem, hogy hogy jutunk el idáig. Ehhez pedig meg kell vizsgálnunk a szerelem és párkapcsolat témakörét. Szerintem az ember senki előtt nem lehet és nem is lesz olyan meztelen (minden értelemben) mint a házastársa előtt. A testi-lelki lecsupaszodás óhatatlanul hozza magával a ragyogás mellett az árnyoldalakat is. Idővel. Fényesebb ragyogás nagyobb árnyékot vet. És egy kapcsolat sem lesz addig erős, amíg meg nem mutatja a fonákját is. Amikor megmutatkozik ez az oldal, akkor leszünk igazán meztelenek a másik előtt. Hogy ez hogyan végződik? Puszta szerencse kérdése. Vagy a másik félen múlik. A házasság mindig a legdurvább önismereti próba, amibe bele lehet bukni, vagy fel lehet emelkedni onnan. Mert senki sem fedhetetlen a másik előtt. Néha belealjasodunk a játékba, és innen csak az a kérdés, átvészeljük együtt a vihart vagy akár a korláton túlra taszajtjuk a másikat, az már csak egy a sok fontos elem közül.
Sandráék házassága sem nélkülözte a vihart és a bevezetésben felhozott kérdéskörök az ő házasságukat is megcibálják. Olykor bombázzák a legbestiálisabb módon a másik lelkét. Semmi nem olyan nehéz, mint egy házasságban mindig a jó feled mutatni a másiknak. De Triet filmje nem csak párkapcsolati lélekdráma tűpontos, sosem látott megidézése, nem csak a nők felé támasztott modern (nem-nem Barbie és Egy ígéretes fiatal nő módra túltolt, túlvicceskedett, a másik kárára elkövetett rémtett) kiáltvány, de egy érdekes látlelet arról is, hogy működik ma az igazságszolgáltatás. Elferdítve, elterelve a figyelmet, hazudva a saját igazságáról a másik fél ellenében. Arról nem is beszélve, hogy egy látássérült gyerek, mint koronatanú kihasználása is gyomorforgató és mégis sajnos jellemző.
Összegzés: Az Egy zuhanás anatómiája az egyik legerősebb film 2023-ból, nem is csoda, hogy Cannesban is ő nyert. Sandra Hüller egészen elképesztő színészi eszköztárat vonultat fel. Justine Triet pedig micsoda okos-feszes (pedig 151 perc a film!!),rétegzett történetet írt, micsoda párbeszédek, micsoda feszültség. Egészen szenzációs mű, amit tényleg azoknak ajánlok elsősorban, akik nem csak egy kurva jó thrillert akarnak látni, de közben tanulni is a társadalmunkról és nem úgy, mint ahogy Emerald Fennel vagy Greta Gerwig verik a fejünkbe..mit verik? két lábbal tapossák belénk a tanulságot!
