Majmok bolygója: Birodalom

Kingdom of the Planet of the Apes

2024.

Mindig mókás ez a of the of the cím, de persze csak nekünk magyaroknak ilyen nyakatekert. És ha már magyarok: Friss infók alapján a kutyát sem érdekelte az új trilógia (?) nyitódarabja. Pedig a Matt Reeves (előző két maki kaland, legutóbbi Batman) rendezőjét váltotta Wes Ball, aki kevésbé nihilista, darkos kalandot álmodott meg az előző trilógia íróival. Nemzedékekkel járunk a háború című 2017-es rész után. Az emberek, már akik maradtak gyakorlatilag teljesen visszafejlődtek és elbutultak, míg a majmok még előrébb törtek az evolúcióban és már komoly kolonizálódási fejlődésen vannak túl. Noa törzsét egy támadás éri és egy új zsarnok törzs vezetője le kívánja igázni a békés törzseket. Noa kénytelen szembernézni a nép múltjával, megtalálni a válaszokat a jövőre és még össze is kell fogni egy meglepően okos lánnyal Mae-vel.
Mivel egy rövid kritikáról van szó inkább csak kulcsszavakban: A Kingdom sokkal inkább kalandfilm, mint egy sötét akciómozi. Ugyan megvannak a maga drámai jelenetei, de zömében inkább több humorral, némi akcióval és kissé meglepő módon magával az isteni adománnyal és az Istenség témakörével is behatóan foglalkoznak. Ugyan nem lehet azzal vádolni a filmet, hogy ne akarna mondani valamit. Azt sem, hogy ne lenne döbbenetesen rendben a rendezés és a CGI, meg a mocapek. De ennek ellenére is nem kevés helyen azért istenesen untam magam. Pedig nagyon szeretem ezt a frencsájzt, de azt csak a vak nem látja, hogy 145 perc iszonyatosan sok ehhez a történethez. Nagyjából félórával hosszabb az indokoltnál. A ritmusa is döcög, de a finálé után mégis sikerült elérni, hogy azért „na akkor jöjjön az új rész” érzésem meglegyen.

Pókok

Vermines

2024

Franciáktól talán nem várja az ember, hogy pókos horrorokban utaznak. Bár a 2002-es Mérges pókok óta nem is tudom láttam-e már nem full zs kategóriás filmet. Mindenesetre a fiatal Sébastian Vanicek  (aki egyébként a hírek szerint a 3. Evil Dead filmet rendezi) összerakott egy kompakt és korrekt horrort. Csodát nem kell várni persze, a sztori alapján egy lepusztult bérházba Kaleb (Théo Christine) bevisz egy halálos csípésű pókot. Amiről persze nem tudja, hogy az. A pók megszökik és gyorsan szedi áldozatait, valamint szaporodik. Nagyon modern érzetet kelt a film, a karakterek, a kinézetük teljesen a mostani generációnak készült, de van valami hagyományos és régimódi érzete. Véleményem szerint annyira nem vitték túlzásba a CGI-t, de aztán lehet meglepnének. Én a magam részéről hálával adózok minden valamirevaló és nem Taknyos Cápa vs. Gedvás Polip filmért, a Pókok pedig ízig vérig olyan, ami mellé oda tud állni az állatos horrorok rajongótábora. Feszült, izgalmas, amikor kell véres, talán a 105 perc nem tűnik hosszúnak, de 1-2 jelenettel és 90 perccel még feszesebb, intenzívebb lenne az élmény. Arachnophobia óta talán a legjobb pókos film, ami összességében így sem lesz kultikus, maradandó de én javaslom azoknak, aki bírják az állatos horrorokat.