The Holdovers
2023
Alexander Payne úgy látszik eldöntötte, minden aktív évtizedében készít egy remekművet vagy mesterművet. A 90-es években a Gimiboszit, a 2000-es években a Kerülőutakat, 2010-es években az Utódokat most évtizedünkben pedig a The Holdovers lesz az.
Az igencsak ritka (manapság főleg), hogy egy film nézése közben megáll az idő. Jellemző jelenség mostanság rám, hogy annyi tucat-kacat filmet láttam, hogy még az írástól is elment a kedvem. Az elmúlt hetekben viszont pár új cím visszaadta. Kicsit megtaláltam a monyóm. Legyen ez bármilyen fura, vagy érdekes-érdektelen. Az biztos, hogy a The Holdovers egy ilyen film. Nem rövid, 2óra és 13 perc (még így is bő egy órával rövidebb, mint Martin Scorsese Megfojtott virágai, aminél szintén megállt az idő és amiről szintén fogok írni), de ez olyan 133 perc volt, amilyet idén még nem láttam. Alexander Payne nem csak egyszerűen zseni, hanem egy olyan zseni, akit a férfiaknak találtak ki. Eddig filmjeire is vastagon jellemző volt, hogy a férfi lélek húrjain úgy játszik, mint a legképzettebb zenész. Ezt láthattuk már Kerülőutakban vagy az említett szintén mestermű Utódokban.
A The Holdoversben – ha lehet ilyet mondani - még továbbment. 1970-ben járunk, annak is Karácsonyához közel. Paul Hunham (Paul Giamatti) kénytelen egy New Endland-i bentlakásos iskolájának kollégiumában tölteni a karácsonyi szünetet azokkal a diákokkal, akik nem tudnak hazamenni az ünnepekre. A nehéz természetű tanár, finoman szólva sem a diákok kedvence. Vaskalapos, notóriusan szabálykövető, ráadásul történelmet tanít, így minden cselekedetét a múlt szigorára vezeti vissza. Pl simán megbuktatja az igazgatói kérés ellenére azt a pénzes diákot, aki főtámogatója az iskolának. Az év legszebb időszakában tehát összezárva van a csínytevő, szabadszellemű diákcsapat az iskola legszigorúbb tanárával és egy fiát Vietnámban elvesztő konyhásnénivel Maryvel (Da’Vine Joy Randolph). Hogy mi sülhet ki ebből? Naná, hogy Payne kezében az év talán legjobb filmje! Egy új Karácsonyi klasszikus.
Paul, Mary és az iskola eszes, de lusta és bajkeverő diákja Tully(Dominic Sessa) különös szövetsége csak létrejön a hosszú, kényszerű összezártság alatt. Persze nem megy könnyen. Három mélyen sebzett emberről beszélünk, akik jobban nem is hasonlíthatnának különbözőségeik ellenére. A film egyik pontján Paul, akinek nem adatott meg a gyermekáldás, Tully, aki az apját nélkülözi olyan gyönyörűen kapcsolódnak össze, hogy ember legyen a talpán, aki nem morzsol el egy könnycseppet. A The Holdovers egy nagyon egyenesvágású film. Nincsenek benne nagy varázslatok, azaz dehogynem, de nem csavargatja az időt, nem hagyja igazán kétségek között az embert. Még csak nem is titkolja, hogy hova fog kifutni az egész. De nem is ez a fontos, hanem a miért és a hogyan. Ahogy a népszerű mondás tartja „nem a cél a fontos, hanem az út.”
Akit nem mozgat meg a kamaradráma stílus keverése némi road movieval, annak bizonyosan kevesebbet ad ez a film, mert itt a szereplők zömében beszélgetnek. Ugyan van bőségesen történés, de az iskola falai, az udvar és némi tágabb tér nem a legingergazdagabb környék. Viszont parádés dialógusokkal hálálja meg a figyelmet az elsőfilmes író David Hemingson. Bájos, maró de semmiképpen sem harsány humort használ, ami csak annyira lesz vicces, hogy ne azon agyaljunk, hogy amúgy mennyire magányosak, mennyire szomorúak ezek az emberek. Csak annyira bájos, és érzelemdús, hogy ne legyen negédes és szentimentális. Ha már itt tartunk a giccs, mint olyan nincs Payne fogalomtárában. Végig gyönyörűen szinten belül marad. Talán a film vége lett picit összecsapott, de ez sem giccs miatt. Ki kell emelni a két relatíve ismeretlen színészt és színésznőt, Dominic Sessa nagy ígéret, Joy Randolph pedig szinte az összes közös jelenetet ellopja, amiben játszik bárkivel. A film igazi erejét azonban Paul Giamattinak köszönhetjük, aki a mufurc, de mindig egyenes gerinccel közlekedő, már-már őrmesterként tetszelgő tanárként szerintem az Oscar jelölésben biztos lehet, de elnézve az idei évet, nálam már a díj elsőszámú várománya. Őrületesen rétegzett, brutálisan komplex, sérült, mégis vicces, talán már karikatúraszerű az alakítása. Egy olyan karaktert alakít, akit a diákok Süllőnek gúnyolnak furcsán elálló, kidülledt szemei miatt, és mert egy betegségből adódóan estére mindig olyan izzadt halszaga lesz. Azonban az óráján mégis a legkisebb duruzsolást is megbünteti. Egyszóval ezt a fickót látni kell, hogy elhidd.
Összegzés: Nem keveset kellett várni Alexander Payne újabb mesterművére. A Downsizeingot hagyjuk, de a Nebraska is csak inkább volt egy jó film, mint egy remekmű. Na 2011 után tovább nem kell várni. A The Holdovers szerepében itt az év filmje, az év visszatérése, egy újabb karácsonyi klasszikus. Pedig, ha valakinek már Alex Paynenek semmit sem kell bizonyítani. Szerény, de erős filmográfiája eddig is magáért beszélt.
