Air – Harc a legendáért
Air
2023
Ben Affleck jól kiéheztette azon rajongóit, akik inkább szeretik a kamera túloldalán látni, semmint színészkedni. Utolsó rendezése a hibátlan szériát (Gone Baby Gone, Town, Argo) kissé megtörte, de a Live By Night is vállalható mozi volt. Az Air-re hét évet vártak Affleck rendező úr kedvelői és megérte maximálisan. Az idei évben volt már egy hasonló felütésű film (Tetris), de egyértelműen ez a nagyobb durranás. A Nike a 80-as években eléggé kezdett lemaradni a többi cipőmárkától abban a tekintetben, hogy milyen szupersztárok, sportolók viselik a márkát a meccseken, eseményeken. Sonny Vaccaro (Matt Damon) kosármegszállott és megfigyelő előáll egy őrületes tervvel: Egy fiatal és ígéretes tehetséget néz ki magának, aki ekkor még nem is játszott az NBA-ben: Michael Jordan lehet a világ egyik nagy sztárja, ha beváltja a karrierjét. De beváltja-e? Vaccaro mindent feltett egy lapra: A saját karrierjét, a cégét és a főnökéét (Phil Knight-ot, a Nike CEO-ját Ben Affleck játssza). Azonban a sikerig tárgyalásokon, égig tornyosuló egókon, f*szfej menedzsereken és egy kőkemény anyukán át vezet a sor. Bőlére nem akarom ereszteni a mondanivalót: Azoknak akik szeretnek úgy is filmet nézni, hogy tudják mi a vége. Akik szeretik az ilyen sikertörténeteket, marketingszempontokra és egókra hangsúlyt helyező mozit, azoknak az AIR fantasztikus élmény lesz. Én is ezek közé tartozom és roppantmód élveztem. Minden apró megtervezését a kampánynak, az egész milliőnek éltem. Affleck rendezése feszes, érdekes, izgalmas. Nagyon jól teremti meg a 80-as évek hangulatát, Matt Damon, Jason Bateman és maga Affleck is remekelnek. Egyszerűen érződik, hogy élvezte mindenki a feladatát és ez a jókedv ragadós a film szűk két órája alatt.
Az anya
The Mother
2023
Itt valószínűleg kisebbségben leszek azzal amit írok: Szerintem Az anya jól teljesí. Mielőtt még mindenki elkattintana úgy értem: abban jó, amit vállal. Egy A és B film határán billegő vállaltan 90-es éveket megidéző (a zene használat és a fényképezés sem véletlen, na meg a főszereplő) akciófilmet. Azért örülök, hogy készült ilyen film, mert ez a típus nagyon kezd kiveszni. Lehet rámondani, hogy „hála Istennek”, de szerintem ez a fapofával végiglövök mindenkin típusú, egyszerű cselekményre felhúzott zsáner létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen. Minőségben érződik, hogy lett rá költve: Egyáltalán nem olyan gagyi és mű a kinézete mint a legtöbb újkori Nic Cage, Bruce Willis vagy John Travolta filmnek. J.Lo egy bérgyilkost alakít, akit a világ legnagyobb maffiózói keresnek, ezért a gyermekét még születése után új szülőkhöz küldi. Évekkel később viszont rájönnek, hogy hol és hogy tudnak ártani neki: A gyerekén keresztül. Az Anya pedig felkerekedik, hogy megvédje, hogy ránevelje egy keményebb életre és talán valahogy rendezze is a kapcsolatukat. Tagadni kár lenne, hogy nem csúcskategóriás alkotással van dolgunk: JLo nem erőlteti meg magát, a történet sem tartogat óriási megfejtéseket. A hangulat, a száguldó akciók és a zene viszont simán elrángatja a célszalagig, amit ha nem is szakít át magabiztosan, de azért valahogy csak átbukdácsol rajta. Ennél szarabb Netflix töltelékek ne legyenek és nem lesz gondban a streaming óriás.
