A bálna
The Whale
2022
No, 12 év kellett hozzá, de végre Darren Aronofsky megint készített egy vitán felüli remekművet. A Fekete hattyú óta vártam, mikor rántja ki megint alólunk a szőnyeget. Két bibliai khm..munka után most itt van egy film, amire vártunk. Ezúttal kevésbé sokkol, sokkal intimebb és kisebb léptékben gondolkodott, ami újra visszatette a térképre magát és Branden Frasernek hozott egy Oscart, ami talán az egyik legnagyobb comeback a színészvilágban, elnézve, hogy Fraser mikben vállalt szerepet mostanság. Már ha igen. Aronosfky Samuel D. Hunter saját írását és színházi előadását filmesítette meg kvázi, így aki olvasta vagy látta kevés meglepetés éri a történet szintjén. A történet pedileglen egy súlyosan elhízott irodalomprofesszor (Fraser) és lánya körül játszódik (Sadie Sink nem lesz mindenkinek a kedvence), akivel évek múltán veszi fel újra a kapcsolatot, mert érzi élete válaszúthoz érkezett és meg kellene próbálni javítani a kapcsolatukon. Többet nem is kell tudni róla, mert A bálna nem a nagy pillanatok és csavarok filmje. Őszintén meglepett, hogy Darren ennyire visszafogottan, magához képest sokkolásmentesen, és nem a szánkba beletaposva fogalmazza meg a mondanivalóját. Talán ez e legemészthetőbb, legszélesebb közönségnek készített filmje. Már, ha valaki meg tudja emészteni, hogy két órán át egy súlyosan elhízott, súlyosan lelkibeteg férfit kell nézzen egyetlen egy helyszínen. Persze jönnek látogatók, jó a film dinamikája. Mindig van történés, nem unalmas. Ugyanakkor azért aki látott már egyetlen egy Aronofsky filmet is ne számítson egy szép tündérmesére, vagy romantikus megváltásra. Itt nem lovagol el a cowboy a naplementébe. Rögös út, ami számos nehéz kérdést feszeget, a kóros elhízás lélektani hatásairól, a túlfogyasztásról, a család szétesésén át. Fraser pedig tényleg egy karrier csúcspontjaként hihetetlen átéléssel színészkedik. Egy minden túlzás nélkül parádés és Oscar díjat érdemlő munka lett. Ezt a filmet minden felnőtt nézőnek nyugodt szívvel ajánlom, de azért kell türelem és némi lelkiállapot. Ja, és figyeljétek a zenét és a Moby Dickre „tett utalásokat”.
Kokainmedve
Cocain Bear
2023
1985-öt írunk. A georgiai erdőben kokaineső volt. Ez ugyan nem természeti jelenség volt, csupán egy nap a sok közül, amikor is egy kokainbárónak a cuccát csempészték kidobálva repülőről. Pechjére azonban egy 200 kilós barnamedve bezabálta a cuccot és megdöglött. Ez idáig a kvázi igaztörténet. A film csavart egyet ezen az eseten és a maci nem hal bele a túladagolásba, hanem ellenkezőleg. Függő lesz és betépve iszonyú vérengzést rendez a környező kis rezervátumban. Talán nem Elizabeth Banks neve lett volna az első, ami eszembe jutott volna, amikor a rendezésről van szó, de le a kalappal. Egy ilyen filmet kb csak így lehetne elmesélni. 18-as korhatárbesorolás, hagy legyen benne kellő vérengzés. Legyen benne akció, humor és szív. Legyen totálisan elszállt és ne vegye egy pillanatig se magát komolyan. Ugyanakkor ne felejtsen el némi edukatív jelleggel is szólni. Amikor a wikipediaból kezdett idézni sejtettem jó film lesz. Nem is kellett csalódni. Azért pedig külön pluszpont, nem hogy nem kezdték el divatos módon 120-130 percig húzni. Megelégedtek a 90-nel is és tegyük szívünkre a kezünket: elég is volt, és még az elején így is meg-megdöccent a ritmusa. Ugyanakkor remélem valamennyire anyagi siker lesz, mert én szeretem a totál agyament alkotásokat, amennyiben tisztában vannak a határaikkal és nem akarnak meggyőzni a komolyságukkal. Ebből a szempontból tökéletes munka a Kokainmedve.
Micimackó: Vér és méz
Winnie The Pooh: Blood and Honey
2023
…és akkor itt az előző film inverze. A Vér és Méz szerintem high conceptben felveszi a versenyt a Kokainmedvével. Róbert Gida elhagyja a Százholdas Pagonyt. Főiskolára megy, szórakozik, csajozik és magasból teszi a Pagony állatkáira. Mackó és Malacka gyötrő éhségében úgy dönt eleséget szerez és az arra járó turistákból kóstol egy nagyot. Rákapnak a méz mellett a vér ízére is és egyre jobban elhatalmasodnak az állati ösztöneik. Csodálatos. Egy rohadt jó b filmes alapanyag lehetne vicces és megdöbbentően brutális gyilkosságokkal. Ugyan meglett volna a világ szerintem a film nélkül, de ha már valakiben felmerült egy ilyen leágazás miért ne? Csakhogy Rhys Frake-Waterfield a lehető legszarabb döntést hozta meg, amit egy alkotó meghozhat az ilyen filmnél: Elkomolykodja. Olyan szinten elkomolykodja, hogy a film egy rosszabbul sikerült Halloween résznek tűnik Micimackó jelmezben. Annyira jó, vicces és sokkoló lehetett volna egy ilyen alapanyag, nem értem miért kellett az egészet ennyire idegesítően komolyra venni. Sem stílusa, sem egyénisége, sem hangja, sem mondanivalója, sem humora nincs. Csak egyik áldozatról pattanunk a másikra és már le is járt a 79 perc (pontosan ennyi a film játékideje). De úgy pattanunk, hogy teret, időt, nézőpontot váltunk, mindenféle magyarázat és összefésülés nélkül. A karakterek ostobán reagálnak mindenre, amire egy épeszű ember, aki köztünk él és kettővel több az iq-ja mint a füle, már nem reagálna úgy. És akkor az idegesítő végig ordítozásról nem is esett szó, na meg a színészi (nem) munkáról. Engedjük is el. Egyszerűen penetráns egy szar lett, és mivel sajnos már 3 millió dollárt is összenyalábólt, valószínűleg nem most láttuk utoljára. Csacsi öreg medvém…
