Az utolsó éjszaka a Sohóban!

Last Night in Soho

2021.

Olvastam egy hozzászólást ehhez a filmhez, ami úgy szól, hogy „Az első egy óra 10/10, aztán már csak simán jó”. Ha nem is teljesen de jól körülírta a filmet, szóval köszönöm az olvasást, sziasztok.

Viccet félretéve sokan várták, milyen az, amikor Wright végre nem nevettetni akar, hanem megijeszteni. Jó előre be lett promózva, hogy a Last Night az első igazi horror, színtiszta zsánerfilm. Nem igaz. Egyrészt Wright gyönyörűen használja a giallot blöfföléshez, mert hogy neki sem volt teljesen meg a sztori, másrészt ha megengedőbbek vagyunk is inkább használnám a pszcihothriller jelzőt.

Mondjuk elég erős, hogy Wright kapásból megszerezte a filmhez korunk két talán legígéretesebb fiatal színésznőjét. Lehet már nemi is kell használni az ígéretes, merthogy azért Thomasin McKenzie és Anya Taylor-Joy is bőven bizonyított már. Előbbi pl a Jojo Rabbitbe vagy a Leave No Trace-ben, utóbbi meg mondjuk inkább sorozatos fronton a Peaky Blindersben és a Queens Gambitben. Elois (McKenzie) épp főiskolára készül, ahol divattervezést fog tanulni. Szobatársai addig szekálják, míg fogja a motyót és átköltözik egy hotelbe. A szigorú házvezetőnő jelzi, hogy itt jól kell viselkedni. Nincs bulika, nincs fiúzás, normális időben hazamenni és fizetni rendesen. A lány valahogy képes éjszakánként átlépni a 60-as évekbe, ahol hamar bálvánnyá válik neki egy fiatal énekes lány Sandy, (Joy) és párja. Aztán minél többször kezd átkerülni ide, történnek baljóslatú dolgok, és kezd összemosódni a múlt és a jelent, Elois és Sandy.

A Last Night úgy működik igazán, ha most elfogadjuk Wrighttól, hogy a „forma a tartalom felett áll”. Imádnivaló elmerülni a 60-as évek rémisztő Londonjában. A fényképezés és az art design is parádés. Érződik, hogy a rendező sokáig érlelte ezt a mozit. Abban sem vagyok biztos, hogy a sztoriba lőtt lyukakat nem-e direkt tette, mert idáig Wright nem nagyon billeget ilyen téren. Vagyis mindig teljesen egyértelmű, érthető, logikus módon készítette a filmeket, és nem nagyon volt bennük hamisság, amit itt úton-útfélen azért éreztem. Szerencsére azért sikerült letakarni ezeket a már említett lyukakat a bitang atmoszférával, a korrektnél valamivel jobb dialógusokkal (azért hiányoznak ám azok a pörgős, kikacsintós, laza Wright ízű dumák). A végén pedig elengedi a gyeplőt és mind McKenzie, mind Joy rohadt jól színészkedik. Igazán szerencsések vagyunk, hogy két ilyen színésznő került a képbe, mert meghálálják és bele is teszik a melót. A Soundtrackre meg minek kitérni. Edgar Wright napi átlag 6 filmmel tér nyugovóra, tehát nyilván ugyanennyire széles spektrumú ismerete és lemezgyűjteménye van, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy rohadt jó.

Összegzés: Szerintem a Last Night akkor működik a legjobban, ha valaki egy trailert sem nézett meg róla, és csak annyit tud, hogy egy elvont, pszcihothriller, baromi erős atmoszférával. A többit meg elég közben felfedezni, megélni, átélni. Szerintem jól megérlelt munkája ez Wrightnak, de az életmű hátsóbb traktusába való. Pech, hogy eddig nem volt hátsó traktus.