Jojo nyuszi

Jojo Rabbit
2019

Mivel szabad viccelni? Örök kérdés a filmesek között, illetve az is, hogy ha van egy meredekebb téma, akkor meddig szabad elmenni? Viccelni szinte bármivel lehet, és csak az író-rendezőn múlik, hogy mennyire lesz végül fogyasztható, nem sértő és mondjuk úgy: ízléses. Volt már vicc a vallásról, válásról, rákról, szexfüggőségről, rokkantságról, homoszexualitásról, szóval tényleg mindenről. Taika Waititi viszont eléggé a kaptár mélyére nyúlt azzal, hogy főszereplőjét egy nácik közé vágyakozó kisfiúnak tette meg, képzeletbeli barátjának meg Adolf Hitlert.

Jojo Betzler (Roman Griffin Davis) az a kisfiú, aki a Hitlerjugend tagja, mivel nincs sok barátja, ezért elképzeli Adolf Hitlert (Taika Waitit), aki "hasznos" tanácsokkal látja el. Jojo egyik nap rájön, hogy anyja (Scarlett Johansson) egy zsidót bújtat a padláson (Thomasin McKenzie). Elsa nem szeretné ha kiderülne, Jojo meg az anyját félti, plusz a saját megítélését, így megpróbál valahogy kijönni a lánnyal.

Waititi azt írta, hogy háború ellenes, és náci szatíra, amit készít, és ez lényegében meg is állja a helyét, mégsem szór sót a sebekbe. Na, nem mintha nem kapná meg mindenki a magáét, Hitlertől kezdve a teljesen bolond oda-vissza Heil Hitlerező Gestapón át Sam Rockwell alakította kiképzőtisztig. Nem bántó a film és Waititi finom ízlését dicséri, hogy amikor már kezdene sok lenni a marhulásból, tudja melyik pedál a fék és rá is lép. Ilyenkor lesz a Jojo egy érdekes és szép film, ami túlmutat azon, hogy Hitler unikornist reggelizik és fel akarja gyújtani Jojo házát, majd ráfogni Churchillre.

Ami másnál meredek, az Waititinél teljesen természetes. El tudta érni, hogy Jojo szerethető legyen. Egy kamasz gyerek, aki csak vágyik valahova, valaki lenni. Akinek képzeletében a zsidók falon lógó denevérek. Ezzel is utalva arra, hogy csakis gyereki képzeletben szörnyek a zsidók, valamint ennyire lehetett komolyan venni az akkori mantrát. Ami még ennél is szebb, hogy Johansson az anya szerepében fergeteges. Bár egyértelműen nem örül Jojo őrületének, de neki elsősorban az a feladata, hogy anya legyen, és meghagyja Jojot a képzeletében, addig sem a veszélyes valóságban kell éljen. Pedig ez a valóság olykor kíméletlen, főleg háború idején. A film egy bizonyos pontján Waititi jól pofán is csap bennünket a drámával.

Összegzés: Onnan tudom, hogy ez egy jó film, mert még az általam utált Rebel Willsonból is kicsikart egy tetszetős alakítást, de a Jojo azért is jó, mert egy olyan korszakról készített bájosan vicces drámát, ami egyáltalán nem vicces. A gyerekszínészekre külön érdemes figyelni. Egy picit jobb stílusérzékkel és helyenként átgondoltabb írással ez klasszikus is lehetett volna, de így is remek film.