Sound of Metal
2020
Na most az van, hogy már kb. egy hete láttam a filmet, de muszáj volt vele várnom. Egy annyira szenzitív, összetett és csodálatos filmet láttam, amire eléggé régen volt példa. Főleg ebben az időszakban, amit most élünk. Egy kicsit kitépte az ember szívét.
Én ugyan dobos nem vagyok, de a rockzenét imádom, rengeteg koncertre jártam amíg még lehetett. Nem marketingből, de amikor meghallod az első ütemeket, ahogy az a 3-4-5 xy ember elkezd összehangolódni a színpadon, ahogy összenéznek és tudják, hogy itt most 1-2 órán át ők határozzák meg a hangulatot. Ahogy a dobos leüti az első ütemet…ahogy melletted több ezer ember elkezdi érezni a zene varázsát, a rock zenét, az semmi máshoz nem hasonlítható. Szerintem a dobosokat egy kicsit mindig alul értékeli a közönség, az egyszerű zenefogyasztó. Pedig nem véletlen mondják rájuk, hogy a zenekar szíve, hiszen ő dobogtatja. Úgy voltam előzetesen a Sound of Metallal, hogy most a dobosok megkapják az őket megillető figyelmet, de Darius Marder filmje eszköznek használja pusztán a zenét sokkal magasztosabb célért.
Ruben (Riz Ahmed) dobos, aki barátnőjével Lou-val (Olivia Cooke) közösen nyomja két tagú bandában. Épp a turnéjuk közepén vannak, amikor a férfi hallása elkezd rohamosan romlani. Olyannyira, hogy mire elér a dokihoz vele, közli, hogy akár órák alatt is teljesen megsüketülhet és csak egy roppant drága implantátummal lehet valamennyit javítani a helyzeten. Ez az esemény nehéz folyamatokat indít el a férfi életében, karrierjében és kapcsolatában is. Marder nem viccel, ahogy megkezdi a filmet: A roppant hatásos „intro” után olyan érzékletesen, kifejezően mutatja be a férfi kálváriájának kezdetét, hogy már attól görcsbe ugrik az ember gyomra.
Rubennek muszáj valamit kezdeni magával, hiszen függőségébe való visszaesés fenyeget, ezért a film onnantól kezdődik el igazán, amikor egy hallássérült támogatói csoportba kerül be. Paul Raci alakította vezető úgy érti és érzi a férfi szenvedését, ahogy egy apa a fiáét. A megvilágosodása pedig már előrevetíti, hogy egy olyan fináléra fut ki az egész, amit nem lehet egyszerűen megítélni majd, de Marder még ennél is nagyobbat gurít a végén. Amikor elsötétült a film a végén, szinte levegőért kapkodtam. Ritkán látni ennyire kifejező és csodálatos lezárást. Kifejezetten üdítő volt látni, hogy itt minden karakter, aki a képernyőt tölti az időt okkal, céllal van. Nincsenek hamiskás jeleneteik. Lou pont annyira kiszolgáltatott és szenvedő karakter, mint Ruben. Ők ketten a maguk esetlen, elveszett módján, belekényszerülve egy nehéz helyzetbe egymástól várják a segítséget. Ritkán hallani annál fájdalmasabb mondatokat, amit Ők egymásnak mondanak, a film csúcspontján.
Persze ez az egész nem ütne ekkorát, ha Riz Ahmed nem lenne a filmben. Ez a pali a színjátszás egész eszköztárát felvonultatja, és teszi ezt olyan visszafogottan, amennyire lehetséges. Semmi ripacskodás, semmi manír. Vegytiszta zsenialitás a fickó. Paul Raci pedig mint támogató, mellékszereplő, apa-mentor karakter szintén Oscar esélyes alakítással hálálja meg a castingot. Nem szabad elfeledkezni arról a tényről sem, hogy Darius Mardernek ez az első nagyjátékfilmje. Nagyon – nagyon kevesen szakítják át a célszalagot életük első futamán, de Mardernek sikerült. Mindenképp kiemelendő a film negyedik szereplője az audio design. A hallás elvesztésének folyamata, a zajok, zörejek, de még a csönd is olyan okosan van megszerkesztve, hogy a film felét legalább Ruben fülével hallhatjuk vagy épp nem, és ez az igazi 4D, nem a bóvli parasztvakítás a mozikban. Ez, ahogy átéled szó szerint egy ember szenvedését, kálváriáját. Ha nem viszik el az Oscart, mehet a picsába az egész brancs, úgy ahogy van.
Összegzés: A mellékszereplői kategóriában nagy a tülekedés, így Raci nem a legesélyesebb, de én jelenleg a maradék 5 kategóriát csont nélkül ennek a filmnek adnám (legjobb film, legjobb főszerep, vágás, hang, eredeti forg.könyv). EZ AZ igazi nagy Oscar film. Fájdalmas és szép. Fájdalmasan szép. Tanulságos, igényes, elgondolkodtató. A rendezés, színészi munka elsőosztályú, a hangvágás-keverés egyszerűen döbbenetes. Olyan elemi erővel telepszik rád, tépi ki a szíved és semmisít meg, majd oldoz fel, amire csak a legnagyobbak képesek. Ez a film kétségtelenül a legnagyobbak közül való.
