Corpus Christi
Boże Ciało
2019
Valószínűleg igen erős esélyes lehetett volna a legjobb nemzetközi film Oscarjára Jan Komasa munkája, ha nincs az Élősködők. Sőt a másik nagy vetélytárs a Nyomorultak is felköthette volna a gatyáját a lengyelek új drámáját látva.
A fiatalkorúak börtönét elhagyó Daniel (Bartosz Bieleina, nagyszerű) igazából pap szeretne lenni, ez azonban nem lehetséges a bűntetett előélete miatt. Egy rehabilitációs munka keretében egy kisvárosi ácsműhelybe küldik, ám a város papja épp ekkor dől ki egy betegség miatt, Daniel pedig elhiteti, hogy ő az új, helyettesítő pap, akire a város még a parókia vezetését is rábízza. A fiatal fiú új szemlélettel, hozzáállással kezdi meg intézni a város ügyes bajos dolgait, sőt egy nem régi tragédia lelki feldolgozását is megkezdi a lakókkal.
Ha a kedves nézőnek esetleg egy Coen film szüzséje ugrana be, így elolvasva a sztorit, ne tegye. Bár a Corpus Christiben valóban jelen van némi sötét humor, a film egyáltalán nem vicces. Sőt! Roppant gondolatgazdag mozi. Komasa rendezése összetett és kellő érzékenységgel tapint rá a lengyelek mai napig rajongás szerű imádata a katolicizmus felé, illetve a hagyományokhoz és a bűnök feloldoztatásához. Remekül, mégsem példabeszédként állítja szembe ezt a világot, és olyan piszok erős atmoszférát teremt, hogy néha úgy érezzük nem csak Daniel körül, de körülöttünk is egyre fogy a levegő.
Nem csak ebben brillírozik Komasa, hanem abban is, hogy az összes nagy fordulatot, jelenetet sikerült példaértékűen emlékezetessé tenni, pedig nem dolgozik alá szinte semmilyen extra audio-vizuális tartalom. Igen tanulságos Daniel életútja alapján meglátni és megérteni, hogy egy ember, aki az élet sötét oldalát is ismeri, mégis alkalmas Isten földi szószólójaként valódi változásokat elindítani, sosem fog megszabadulni a billogtól, amit kapott. Tökéletesen megidézi a Jagten utolsó képsorát. Aki látta, örökre emlékezni fog rá. Ahogy erre is.
Összegzés: Nem semmi egy film volt a Corpus Christi, de mielőtt azt gondolnánk, hogy na ez lesz a kellemes délutáni családi mozi, felejtsük el. Ez egy roppant lassú, látványtalan és nehéz film, amit talán jobb egyedül nézni, mint ahogy Istanhez is legtöbbször magunk szólunk.
