Idén az Akadémia csupa jó filmet jelölt. Nagyon nincs is hiányérzetünk, mert tényleg a legméltóbb jelölteket állították. Hiányzók persze mindig vannak, és a Knives Out még megérdemelte volna a 10. helyet, de panaszkodni kár. Nézzük szerintünk sorrendben melyikek a legjobbak. A Little Woment nem volt még sajnos időm megnézni, így azt egyelőre nem vettem bele.

8. Az Ír
Rendezte: Martin Scorsese

Érezhető, hogy Az ír minőségi munka, mégsem szerettem. Elvitathatatlan, hogy megvan benne minden, amit lehet Scorseseben szeretni. De ez a light vagy cukormentes verzió most. Késett vele érzésre körülbelül 20-30 évet. Nem csak a CGI miatt. Kicsit más ez a film, mint amire számítottunk. Nem feltétlen rosszabb, csak erősen más.

7. Jojo nyuszi
Rendezte: Taika Waititi

Onnan tudom, hogy ez egy jó film, mert még az általam utált Rebel Willsonból is kicsikart egy tetszetős alakítást, de a Jojo azért is jó, mert egy olyan korszakról készített bájosan vicces drámát, ami egyáltalán nem vicces. A gyerekszínészekre külön érdemes figyelni. Egy picit jobb stílusérzékkel és helyenként átgondoltabb írással ez klasszikus is lehetett volna, de így is remek film.

6. Az aszfalt királyai
Rendezte: James Mangold

Simán az év egyik legnagyszerűbb filmélménye, annak is, akit hidegen hagy a benzingőz. Szuper hangulat, ritmus, feszültség, tele nagyjelenetekkel. Ha már idén nem voltak annyira átütő akció-sportfilmek, akkor itt van ez, de egy erősebb mezőnyből is kitűnne.

5.Volt egyszer egy...Hollywood
Rendezte: Quentin Tarantino

Ugyanolyan furcsán állok ehhez a filmhez is, mint álltam egykoron a Jackie Brownhoz. Tetszik, lentebb adtam az elvárásból és élveztem, de hiányérzetem van. Nem várom el, hogy QT ugyanaz legyen filmről filmre, hiszen pont a megújulás miatt az, aki. Valahogy mégis felszínesnek érzem a történetet. A szerelmi vallomását és idegenvezetését Hollywoodban viszont túlzónak. Minden jó benne, ami szerethető az ő munkásságában, legyen az színészvezetés, zene, fényképezés és korrajz. De most a történet és a dialógusok szenvedték meg a melankolikus visszaemlékezését, ez pedig már kevésbé jó, ha egy olyan emberről beszélünk, akinek a munkásságát a fentebb emlegetett két dolog indította el, azon az úton, ahol ma megtehette azt, hogy ignorálja ezeket.

4. Házassági történet
Rendezte: Noah Baumbach

Hiába realista, már már dokumentumfilm szerű a film, igazából nem lehet rá azt mondani, hogy egy NAGY film. Mindent a gyerek elhelyezésre épít fel, nem látjuk igazán min romlott el végérvényesen az egész. A nagy veszekedés jelenet ül, de nincs meg benne az a nagy ív, mint volt az a Boyhood-ban, vagy a La La Landben. Remek film, de inkább egy fontos és jó történet két iszonyat jó színész alakításában.

3. Élősködők
Rendezte: Bong Joon Ho

Nagyon örvendetes, hogy elkezdte a filmeseket megint foglalkoztatni a társadalom anyagi különbözősége és ezekből adódó, ezekben megbúvó társadalmi feszkó, annak kirobbanása, vagy épp megelőzése. Ennek pedig egyik ékköve az Élősködők, ami nem egyértelműen és nem egyszerűen beszél arról, miképp gondolkodnak a szegények a gazdagokról vagy a gazdagok a szegényekről. Talán most még "csak" egy film, de lehet a jövőnek egy nagyon fontos korlenyomat. Reméljük nem egy széthulló, a társadalom perifériáján ragadt rétegről, ami történetesen eltűnni látszik.

2. Joker
Rendezte: Todd Phillips

Nagyon komolyan megosztó mű. Aki klasszikus szerű képregényfilmre vágyik óriásit fog csalódni és az is, aki az újabb Ledger kaliberű karaktert vágyta. Phillips mozija egy kórkép az emberi lélek atomjaira pusztulásáról, kórkép a társadalmunkról. Az évtized egyik legkülönlegesebb, legfontosabb mozis élménye. Készült képregényfilmekből már a 2010-es években elég erős, felnőtteknek készült darab, pl. a Deadpool vagy akár a Logan (maradva a mainstream vonalon), de a Joker más. Semennyire sem igazodtak a képregényekhez. Ha ez a film simán Arthur néven jött volna ki is ennyire jó lett volna és ennyire nem hiányzott volna, hogy félóránként azért elhangozzék a Gotham és az Arkham szavak.

1. 1917
Rendezte: Sam Mendes

Minden túlzás nélkül, amit Mendesék megterveztek az egészen elképesztő. Valami olyan csúcskategória, amit az évtizedben maximum a Gravity, Mad Max vagy talán a Birdman/Revenant tudott. Egy olyan kitalált és precízen az utolsó másodpercig megkomponált, kontrollált megtervezett rendezés, amire ha nem kap Mendes egy második Oscart, akkor felesleges is innen megtartani a többi átadót. Az amúgy sem gyenge Oscar felhozatal egyik csúcsteljesítménye. Amikben érdekelt jelölés ügyileg, azok nagyját meg is kellene nyernie. A forgatókönyv, vágás és a színészi játék valóban csak "jó", de minden más referenciamunka.