A visszatérő

The Revenant

2015

Igen, megnyugodhat mindenki, ezért a filmért biztosan fog kapni Oscart Leonardo DiCaprio. Legalább is, ha nem így lenne, akkor tényleg, hivatalosan is el lehet mondani, hogy az AMPAS szavazói utálják ezt a tehetséges arcot.

Bocs

Azért is fura lenne, ha kosarat kapna sokadik alkalommal, mert ezúttal nincs szemben vele egy Forrest Whitaker vagy McConaughey típusú padlózó alakítás. Sőt, sok év után idén lehet a legkönnyebben férfi főszereplői díjat nyerni. Ez persze nem azt jelenti, hogy DiCaprio nem érdemelné meg egy erősebb mezőnyben is. Mert amit itt megint leművel az több mint óriási. De, erről majd később még. A történet a 19.század elején játszódik, amikor is Henry parancsnok (Domhnall Gleeson) vezette prémvadász csapat összetűzésbe keveredik a helyi indián törzzsel. Hugh Glass (Leo DiCaprio) is éppen csak túlélte az összecsapást, azonnal újabb megpróbáltatások elé kerül: Egy medve támadja meg és súlyosan megsebesíti. John Fitzgerald, Glass társa(Tom Hardy) szándékosan megtagadja a segítséget és magára hagyja a sebesült férfit. Hova tovább élve elássa. A megtámadott azonban felgyógyul és társai nyomába ered, hogy bosszút álljon a férfin.

Az az érdekes helyzet állt elő, hogy erről a filmről elsőre több izgalmas infó látott napvilágot, és ez picit elhomályosította a filmet. Elsőként jöttek a hírek, hogy a 2010-es években folyamatosan csúcsformában lévő, és a világot fényképezésből oktató kétszeres (vélhetően hamarosan háromszoros) Oscar díjas mexikói Emmanuel Lubezki (Az élet fája, Gravitáció, Birdman) természetes fénynél forgatott. Alejandro G. Inárritu épp kiheverte a 3 Oscar díját, valamint, hogy az év első fele róla és a Birdmanről szólt, ezúttal valódi terepen, természetes fény mellett (napi durván 90 perc adatott meg) kronológiai sorrendben volt csak hajlandó leforgatni a filmet. A büdzsé bőven túllépte a kitűzött összeget, a forgatási helyszín használhatatlanná vált, megcsúszott a vágás, és a színészek közül (pl. DiCaprio) élete legmegterhelőbb élményének és munkájának nevezte. Mégis. Kellenek ilyen kérlelhetetlen alkotók, mint Inárritu.

A visszatérő egészen biztosan nem lenne ilyen zsigerekig hatoló élmény, ha bármiből is engedett volna. De szerencsére nem tette. Gondolkoztam a film nézése közben, hogy vajon muszáj-e, hogy egy filmnek legyen története, vagy az magyarázzon meg dolgokat? Legyen szimbolikája? Szóljon hozzám, értessen meg dolgokat? Vagy csak elég képekkel mesélnie és a hangulatot közvetítenie, amit a főhős átél? Mi az a határvonal, amikor valami öncélú, művészieskedő matyizásnak tűnik, és mi az, ami elegáns, elfogadható és érthető művésziesség? Ha egyszerűen kéne megfogalmazni, akkor az első verzió az elmúlt 1-2 filmet elkövető Terrence Malick és Winding Refn, míg az utóbb A.G.Inárritu.

Félreértés ne essék. Inárritu is bőven túltolta, de néhány jelenetet leszámítva nem éreztem annyira önsimogatóan „fasza gyerek vagyok”(valljuk be egy ilyen erős akarattal és fókuszáltan dolgozó rendező esetén elkerülhetetlen, hogy benne legyen a filmben a saját büszkesége) jellegűnek, mégis hiányzott a mélysége valahogy, legalább a filozófiai mélysége. Viszont azon kaptam magam – és ez legyen az én szegénységi bizonyítványom - , ahogy néztem ezt a 156 percig hömpölygő csodát, hogy nem érdekel, hogy kellően triviális bosszú hajtja Glasst. Nem érdekel, hogy tök fölöslegesen katyvaszoltak bele indián törzset és franciákat, vagy, hogy Hugh karaktere elbírt volna némi mélységet még. Az érdekelt, hogy ebben a közegben, az adott körülmények között egy totál megsemmisült ember, hogy tér vissza az életbe. Hogyan jön elő belőle az állat, és próbál túlélni egyedül a vadonban. Ez pedig visszaköszön. Az viszont már más kérdés, hogy egy ilyen kaliberű rendezőtől (és írótól) kicsit többet vártam volna egy kvázi erőszakos nat.geo hatású túlélőfilmnél. Pl. elbeszéléstechnikailag kissé darabos, és sokszor a minimális, képekkel való mesélésnél éreztem azt, hogy a szép képekkel akarja leplezni a film hiányosságait.

Technikai és színészi szempontból kifogástalan a film. Lubezki képeitől egyszerűen már tényleg azért sír az ember, mert nem csak, hogy gyönyörűek, hanem nagyjából ellenfél nélküliek (Na, nem mintha tényleg lenne értelme egyiket a másikhoz viszonyítani). De tényleg. Itt vannak korunk legjobb operatőrei Hoyte van Hoytema, Bruno Delbonnel, Robert Richardson, Roger Deakins, Janusz Kaminski, Jeff Cronenweth stb…és Lubezki ilyen erős mezőnyben úgy néz ki sorban fog triplázni. Az a félelmetes ráadásul, hogy mind a 2 díja (Gravitáció, Birdman) másért erős. A várható 3. is egy új megpróbáltatás miatt lesz értékes. Egyszóval a képek magukért beszélnek, kb. minden percben van egy olyan szcéna, aminek az állóképét simán a faladra tennéd. A medvetámadás egyszerűen lélegzetelállítóan durva. A védjegyszerű hosszú snittek persze itt is megtalálhatóak. A zene szintén brutálisan jó, és csendes! Nagyon fontos, hogy sosem tolakodó csak éppen hallatszik, de ilyen a tökéletes aláfestés.

A színészgárda óriási. Ahogy a belefektetett munka is. Ezt várta azt hiszem lassan 10 éve mindenki Leo-tól. Hogy végre ne egy jól fésült aranyifjú, legyen, hanem mocskos! Itt pedig úristen, de az. Folyik a nyála, vére, tiszta dzsuva a haja, ruhája. Koszos a körme, ócska a foga, kúszik a porban, megmerül a pokolban, ordít, hörög, vonyít. Sok szövege nincs is, de egyszerűen tényleg pazarul mesél csak mimikákkal és mozgással. Nem tipikus Oscar alakítás, de ilyenért egyszerűen oda fogják adni. Sokakkal ellentétben én nem adtam volna oda neki automatice minden filmbéli feltűnéséért. A Véres gyémántért és az Aviátorért talán (Viharszigetért is vihetett volna egyet, csak ott meg pont nem jelölték). A Djangóért, a Wall Streetért nem. De itt nincs kérdés. Viszont egy picit húzni fogom a szám. Mert tényleg szuper amit leművelt. A színészi játéka maradandó, de a karaktere sajnos nem. Inkább karrier összegző díj lesz ez, hogy mindenki kicsit befogja már a száját. Sőt néhol már tényleg irreálisan Chuck Norris szintű. Jobb lenne egy olyan filmért kapnia ahol a színészi játék maximálisan felnő a karakterhez és fordítva.

Tom Hardy jóóóó,(mikor nem?) de messze nem itt a legjobb. És nem is kapott annyira mély karaktert, ami neki kedvezett volna. Persze John izgalmas és érthető karakter, de picit túl tipikus. Will Poulter és Gleeson pedig jó úton a szupersztár státusz felé. Megérdemelt ez is. Poulterre szeretnék kitérni. Bár a film húzóneve DiCaprio, mégis Poulter az, aki igazán meg tudja az embert fogni. Mert persze Glass egy nagyjából félig holt ember, akit tényleg kínoznak és mindenféle mocskot átél, nem beszélve a folyamatos hidegről és jeges vizű megmerülésekről. Ám Will karaktere is képes megfogni az embert, hiszen gyerek létére olyan döntések elé kerül, amik érzelmileg sokkal erőteljesebbek, mint a látványosan fröcsögő vér. Ha megadjuk neki a figyelmet, akkor azt fogjuk észrevenni, hogy az ő mentális kínzásai semmivel sem kevesebbek Glass, fizikaijánál.

Összegzés: Azt hittem Inárritu blöfföl egyet és el fogja matyizni a filmet, de nem. Sok külföldi filmes lap nem tartja annyira jónak A visszatérőt, de engem kifejezetten megfogott. Hangulata páratlanul erős. Technikailag kifogástalan. Színészi játék nem kevésbé. Igen, lehetne rövidebb, lehetne mélyebb a sztorija, mégis azt gondolom, hogy a Birdman után ez egy indokolt lépés volt. Ezt minden valamirevaló, a siker csúcsán tanyázó rendező megtenné: Sok pénzből egy álom projektet. Inárritu még ebből is egy nagyon izgalmas és emlékezetes alkotást rittyentett.

Értékelés: 8,5/10