AZ - Második fejezet
IT: Chapter 2.
2019
A sportolók mind megszállott emberek. Hajtja őket az első hely. A Forma 1-es példával élve a Ferrari 12 éve nem nyert világbajnokságot. Azóta viszont két gyenge 4.helyet leszámítva mindig ezüst vagy bronz érmes lett., ami egyébként minden sportban megsüvegelendő teljesítmény(lenne). A rajongói nyomás miatt és a sporttörténeti múlt miatt semmi más nem jó csak az első hely. Az elvárások semmivel össze nem téveszthetően magasak. A Tool zenekar 13 év után szült ki magából egy új lemezt, így a rajongók erre is fanyalognak, hisz nem lehet ennyi idő után mindenkinek megfelelőt készíteni. Ezt csak azért írom, mert vannak nekünk rajongóknak néha olyan magas elvárásaink, amiket egyszerűen nem lehet kielégíteni. Így várható volt az is, hogy King monumentálisan hosszú regényéből nem lehet olyan második részt kanyarintani, ami rátromfol az elsőre. Főleg, hogy a könyvben is ez a "fél" a gyengébb. És amúgy is miért kéne jobbnak lennie? És amúgy is egy horrortól miért kell ilyen szintet elvárni?
Az első rész sem szolgált azért annyira magas nívóval, hiába volt egy szuper kis film. Muschiettiék most semmi olyat nem csináltak, amivel földbe állították volna. Fogták az első rész gyerekszínészeit. Bedobták őket flashbackbe. A maradék részt meg a hibátlanul (tényleg, szó szerint tökéletes a casting, még Chastain is jó a felnőtt Bev-nek, pedig Amy Adamset szerettem volna inkább látni) játszó felnőttekkel és a kicsit több teret kapó Pennywise-szal végig "bohóckodják".
Hogy mi miatt is kellett a második rész? Egyfelől, mert nincs befejezve a regény. Másfelől ugye, hogy 27 évenkét visszatér AZ, és a Vesztesek klubja megesküdött, hogy ha Pennywise visszatér, nekik is van még egy jelenésük Derryben. A városban egyedül Mike maradt (Isaiah Mustafa) aki, mikor rejtélyes halálesetekről hall, visszarendeli rég nem látott barátait. Csakhogy a Chastain, James McAvoy, Bill Hader, Jay Ryan emlékezete eléggé megkopott, úgyhogy kell egy kis idő, mire visszarázódnak.
Márpedig idő van bőven. Muschiettiék 170 dolgos percet szántak a filmre. Az első egy óra után mégis kimondatja a nyilvánvalót a Bill-t játszó McAvoy-jal: "Haladjunk egy kicsit, sok dolgunk van még". Viszont a film nem halad. Én nem ágálok a hosszú filmek ellen. Idén legalább három, három óra körüli filmet néztem meg. Azt is aláírom, hogy jobb egy jó-közepes minőségű hosszú film, mint egy rövid szar, de lehetett volna egy picit a ritmuson gyorsítani, ezáltal nyesegetni a filmből, mert a sok flashback egyértelműen azért van, hogy a gyerekek is visszatérhessenek és aki kimaradt az első részből, értse nagyjából mi van. Ez azonban legalább 20-25 percbe kerül, ami egyértelműen csak dúsítja, és nem tolja előre a cselekményt. Ehelyett kaphattak volna több időt a felnőtt vesztesek lelkének mélyére ásása.
A másik problémám, hogy helyenként "eldiznisedett" a Warner. Rengeteg tök jó ijesztés van a filmben, de feszültség oldás gyanánt ezt szinte mindig humorral oldják. A mozi konkrétan kacagott folyamatosan. Nem egyszer fordultam oda a páromhoz, hogy "ez vicces volt?". Nálam ez annyira így nem. Illetve nem tudtam, hogy konkrétan átfedés van AZ és a Gonosz halottak között. Rengeteg gyomorforgató jelenetet, mintha maga az isteni Sam Raimi alkotta volna meg. Nem rossz ez, én azt is szeretem, csak nem egy ilyen filmben.
Ennyit azonban a panaszkodásról. Nézzük a jó dolgokat. Mint írtam a casting zseniális. McAvoy tökéletes dadogós Bill. Hader egy az egyben Ritchie Tozier és a Bev-Mike páros is teljesen hihető Chastain és Mustafa tolmácsolásában. A kémia ugyanúgy működik, mint a gyerekek között, nyilván viszont annyira nem szerethetőek, hisz már felnőttek, felnőtt problémákkal, és ezeket már többen átérezzük, legyen az alkotói vagy életközepi válság, hajtás a munkában vagy rossz párkapcsolat. Mégis más problémák ezek, mint, hogy senki nem ír az évkönyvedbe. A látvány csodás. A rendezés erős, szuperül megkomponált jelenetek és a két idősík egymásba folyatása is mesteri. A zene átlagos, Pennywiset alakító Skaarsgard meg még egy fokkal rátett az őrületre. Sajnos csak magyarul láttam, így nyilván az élmény még közel nem tökéletes, de persze hallgathatatlannak sem mondanám.
Összegzés: Nem lehetett csodát várni a második résztől, hisz már eleve vesztes helyzetből indult, de azért hiba lenne egyszerűen le "átlagosozni". Szerették volna a nagyobb, jobb elvét magukénak tudni. Nyilván nem lett az és nem is lehetett. De kár vészharangot kongatni. Teljesen tipikus jó, de "már nem olyan", klasszikus második rész.
