Creed – Apollo fia

Creed

2015

Ritkán mondok ilyet egy magyar címre, de ezúttal valahogy kifejezőbb lett, mint az eredeti. Még ha az alcímeket általában dedós magyarázatra is szokták használni a forgalmazók.

Apollo fia

A Creed – Apollo fia ugyanis pont a fent leírt két szót használja központi témának, amellett, hogy tökéletesen kiszolgálja a bokszfilmek és úgy en bloc a sportfilmek narratív paneljeit. És ha már narratív elbeszélés mód. Asszem ideje lassan beszélni arról, hogy az elmúlt fél évben több olyan hang is megszólalt mi szerint filmek lemásolják vagy átveszik az elődök jelenetit, történeteit anélkül, hogy azt remake-nek hívnák. Pl. ott volt nyáron a Jurassic World, télen pedig az Ébredő erőt köpködték meg. Igazuk, igazatok van. Tényleg sok elem hasonlatos, karakterek és karakterjegyek, zenék stb.. ismerősek. De amennyiben ezt csak beépítik az adott filmbe, átviszik annak narratív elbeszélés módját, és nem szolgain másolják le, baj ez? Nekem nem. Érdekelne a véleményetek a témával kapcsolatban, szóval írjátok meg kommentben!

Azért hoztam ezt fel, mert talán a Creedben végezték a legjobb munkát, már ami a múltidézést illeti. Adonis Johnson (Michael B. Jordan) nevelőintézetben tengette kamasz éveit, míg végül csak sikerült tisztességesen felnőnie, ám a bunyózást nem hajlandó abbahagyni. Megtudja, hogy apja, Apollo Creed félrelépésének eredménye Ő. Bizonyítani akar. Bizonyítani akarja, hogy nem csak egy görbe este eredménye. Bizonyítani, hogy az apja neve nélkül/mellett is helyt áll, és közben persze megtalálni a helyét a világban. Megkeresi apja hajdani ellenfelét és barátját Rocky Balboat (Sylvester Stallone), hogy segítsen neki felkészülni, és megtanítani bokszolni. A többi innen a szokásos. Edzések, sok sok életbölcselet, nehézségek, küzdés, talpra állás és epikus finálé, plusz dráma és szerelem = Tökéletesen szerethető sportfilm.

És bármennyire sablonosan hangzik, a Creed szuper film. Nem azért szuper film, mert valami nagyot hoz. Vagy újat mutat. A bunyók sem jobbak vagy rosszabbak,mint más bokszolós, verekedős filmekben. Azért jobb, mert képes volt sok résszel a háta mögött elérnie a frencsájznak, hogy ugyanúgy izguljunk Adonisért, ahogy 40 éve Rockyért. Azért szuper film, mert elegánsan, nem didaktikusan épül. Teljesen okosan használja a jól bevált paneleket, miközben van pár igazán nagy stukker az arzenálban.

Az egyik természetesen maga a Rocky frencsájz mivolta. Sokan köpködték ezt a filmet, mégis 40 év távlatából is esemény egy ilyen nevű vagy legalább is érintett film megjelenése. Ott van benne mind az elmúlt 40 év. A környezet, a színészek, a zenék. De ezekről mindjárt. A másik óriási mákja, hogy Sylvester Stallone brutálisan jót alakít. Teszi mindezt úgy, hogy közben nem akarja ellopni a showt. Sőt. Fegyelmezetten, szép játékkal a háttérben marad, mégis összeszorul érte a szívünk. Látjuk, hogy öreg és ideje átadni a stafétát a fiataloknak, noha ez az ő gyermeke. Komolyan vette a szerepét és tényleg el lehet mondani, hogy ritkán ilyen jó. Ez ugyanúgy az ő filmje is.  A fiatalt pedig Michael B. Jordan-nek hívják és köszönjük, hogy elvállalta a szerepet ugyanis, noha picit tipikus a karaktere mégis képes némi fenyegetettséget ötvözni érzelmekkel, emiatt esendő, hibázik , mégis kedveljük. Végül, de nem utolsósorban ott van az új reménység: Ryan Coogler író-rendező, akinek már sokkal nagyobb figyelmet kellett volna kapnia az előző munkájával is, a Fruitvale Station-nel. Aki nem látta pótolja. A rendezése elegáns, visszafogott, egyenletes, érthető, van kiindulási pont, van csúcspont és megoldás. Egy sportfilm esetén könnyű csapdákba esni (láthattuk a Southpaw esetében), mégis elég sokat elkerült, azért persze nem mindet. Mondjuk néhol lehettek volna picit bátrabbak, és ezt az alap filmtől való eltávolodásra is értem.

A bunyók szoktak még szűk keresztmetszetek lenni nálam. Mivel érintett vagyok a bokszban és úgy a küzdősportokban is elég hamar kiszúrom a maszatolást, vagy ha nem elég élethű. Itt viszont azzal, hogy a bunyókat nem vágták szénné, mint az ilyen filmekben szokás (A remény bajnoka, Southpaw), valahogy az egész sokkal élethűbb. A mozgások jók és ahogy hosszú másodpercekig, percekig nincs vágás csak körfahrtol a kamera igencsak az az érzésünk, hogy a szorítóban vagyunk. A zenéket sem érheti rossz szó. Szuper válogatás, hallgassátok meg. Párat azonnal be is lehet építeni edző zenének.

Összegzés: Őszintén szólva nem vártam remegve ezt a spinoffot, de jó volt látni az öreg Rockyt és az ifjú Creedet egy filmben. Remekül rendezett, megírt, egyenletes ritmusú, picit talán túl „általános” sportfilm, mégis van szíve, drámája, motivációja stb.. úgyhogy aki szereti a férfias, ám olykor mégis könnyes sportfilmeket, annak csak ajánlani tudom. Egy kicsivel több írói bátorsággal ez a film lehetne 2015 egyik legjobbja, így tényleg csak egy szuper film.

Értékelés: 8,5/10