Oppenheimer
2023
Múlthét óta most jutottam oda, hogy tudok érdemben írni valamit Christopher Nolan új alkotásáról. Nehéz, súlyos, lélekrabló film. Abban biztos vagyok, hogy 2014 óta talán ez a filmje tetszett a legjobban. A Tenetnél egészen biztosan klasszisokkal jobb film, szerintem a Dunkirknél is. Ezúttal is előzetesen egy csomó „fontos” mellékzöngéje volt az Oppenheimernek. Pl. hogy Nolan már a Universalnal dolgozott a Warner helyett (akire a hibrid terjesztési modell miatt megorrolt). Hogy olyan sztárparádét rittyentett, amely miatt még Wes Anderson is átkukkantott a kerítésen. Hogy valóban CGI nélkül készítettek egy „atom robbanást”. Hogy alig fért a hagyományos vetítőbe a filmtekercs, meg, hogy a Kodak gyártott neki fekete-fehér imax filmszalagot. Na, meg a Barbenheimer reklámok.
De ez persze mind senki nem érdekel, mert a nap végén úgy is az a lényeg, hogy milyen lett a maga a művészeti alkotás. Ebben pedig sok hiba nincs. Nolan ezúttal visszavett az ún. „mindfuckból” és megrendezte az egyik leghagyományosabbnak mondható filmjét. Talán még rendes életrajzi filmnek is lehetne mondani. De persze nem is Nolan lenne, ha nem csavarta volna meg kicsit az Oppenheimert. Idősíkokat, nézőpontokat, morális döntéseket ütköztet és nem hiányozhat egy mindent felborító csavar sem a végéről. Ami után azért elég komolyat kóválygunk a moziból kifele menet.
A tudás megszerzése és annak használása nem csak a filmben kiemelt fontosságú, de egyfajta saját tudásanyagot is feltételez az író-rendező a nézőtől. Emiatt lehet még azoknak is nehéz és dagályos lesz az amúgy 180 percre rúgó Oppenheimer, akik elég érettek egy ilyen művészeti anyag befogadásához. Nem csak az emberről, de a tudományról és a korról is követel egy kis előtudást. Nem mondom, hogy élvezhetetlen ezek nélkül, de bizonyosan többet kap, aki rendelkezik ezekkel. Mert nem sok időt tölt az atomfizika részletezésével, vagy azzal, hogy ki volt Szilárd Leó, Teller Ede, kik és mióta dolgoznak a projekten, mit keress itt Albert Einstein stb…
Az Oppenheimer a címszereplő életének java részét feldolgozza, a kezdeti, egyetemi éveitől kezdődően a „főműve” megalkotásáig, és az utána következő meghurcolásig. Sokat csapongunk, de mint a szereplők fizimiskája, mind a képi világ mindig segít kiigazodni. Eszméletlen mennyiségű kutatómunka, referencia anyag felhasználás előzhette meg a filmet, és ezen vélemény írója nem szakavatott a témában, de aki igen, azok szerint 80-90%-ban hiteles a film és a színészi játék is.
Elkerülhetetlen kitérni a bandára, akik részt vállaltak a filmben. Szerintem amikor megkérdezték Nolant a barátai, hogy "-Kik játszanak az új filmedben Chris"? csak annyit válaszolt „- igen”. Cillian Murphy, Robert Downey Jr. Florence Pugh, Matt Damon, Emily Blunt, Dane DeHaan, Benjamin Safdie, Jason Clarke, Jack Quaid, Josh Hartnett, Kenneth Branagh, Matthew Modine, Alden Ehenreich, Casey Affleck de még néhány percre is olyan színészeket szerzett meg mint Rami Malek vagy Gary Oldman. A végre főszerepet kapó (mármint Nolan filmben) Cillian Murphy elképesztően hatásosan (és nem hatásvadász módon) alakítja Robert Oppenheimert. Tényleg jutalomjáték az ilyen jól megírt karakter, de még véletlenül se gondoljuk egy csuklóból kirázott szerepnek és alakításnak. Ezeket a testi-lelki, ismert ember átalakulását szokták Oscar díjakkal jutalmazni. Könnyen lehet jövőre is így lesz. Ugyanakkor nálam Downey Jr. még nagyobbat ment. Ha kettejük közt kellene választani, inkább neki adnám. De őt valószínűleg úgy is mellékszereplők közt indítják.
Technikailag csodás a film, ez mondjuk főleg az audió oldalra értendő. A hangkeverés, vágás és maga a filmzene is eszméletlen. A látvány..hát attól a néhány igazán odaverős jelenettől eltekintve viszont inkább csak poros szobákban, egyetemi katedrákon, és lakás belsőkben játszódik. Nem egy szemkápráztató. És itt érünk el szerintem az Oppenheimer legnagyobb hibájához: Bármennyire is igényes, mozifilm szerű a minősége minden téren, nem éreztem azt, hogy ez ennyivel jobb egy filmként, mint egy Csernobil szerű sorozatként mondjuk 5x45 percre bontva. Kinyökögve amit akarok mondani: Ez sorozatként jobban működött volna, mint filmként. Még egy részben szenved csorbát Nolan megszállott, hideg, és tudományos hozzállása: Továbbra sincsenek igazán jó női karakterei és romantikus viszonyrendszereik férfiakkal. Van egy meglepő szexuális aktus benne (najó, 1,5) de mind a kettő annyira hihetetlenül béna, hogy azért marad emlékezetes, nem azért mert annyira egyedi. De ez összességében is lejön, akár Pugh, akár Blunt szerepében. Mind a ketten csak vannak és a drámai részük jó, de amikor romantikusnak kellene lenni, nem hiszem, hogy sok útmutatást kaptak arról, hogy viselkedjenek Murphyvel, ezért minden ilyen szerelmi szál eléggé kamus és billegős.
Összegzés: Kiváló film, ami leginkább vitaindító lehet, mind politikailag, mind emberileg, mind nemzetbiztonságilag, mind tudomány szinten. A tudás hatalom, és mi van ha, ezzel a hatalommal valakik (vagy most már valaMI-k) visszaélnek. Pillanatok alatt csak egy nyom leszünk a képzeletbeli történelem lapján. Egy lábjegyzet. Nolan meg sem próbál valami pozitív üzenettel batyut tenni a vállunkra, amikor távozunk a filmszínház hűvös terméből.
