2022 úgy vonul be a történelembe, mint az első év, amikor a mozik kezdenek visszakapaszkodni. Nem tartunk még ott, ahol kellene, és mire ezek a sorok napvilágot látnak, valószínűleg az Avatar folytatása átlépi a 2mrd Forintot. Mellette még a Top Gun Maverick teljesítménye megsüvegelendő. Két olyan filmről beszélünk, ami olyan kompromisszumot nem ismerő alkotók munkája, akiknek egy nagyon sikeres első részt kellett megugrania, sőt eléggé nagy kihagyás után. De sem James Cameron, sem pedig Tom Cruise nem beszari emberek. Rajtuk kívül azért nem lehet panaszkodni az évre. Streamingen továbbra is akadnak finom fogások, de csak elvétve. Sok a reszli. Reménytelenül sok. Jó filmeket és jó alakításokat sikerült összeszednünk. Nem minden idők legjobbját, de azért kukkantsátok meg. Alul pedig a szokásos videó :)

Legjobb történet: 

Joachim Trier & Eskil Vogt-  The Worst Person of The World
Paul Thomas Anderson - Licorice Pizza
Martin McDonagh - Banshees
Sean Baker & Chris Bergotch - Red Rocket
Ruben Östlund - Triangle of Sadness

Legjobb fényképezés:

Dan Laustsen - Nightmare Alley
Craig Fraser - Batman
Claudio Miranda - Top Gun Maverick
Russell Carpenter - Avatar The Way of Water
Hoyte van Hoytema - Nope

Legjobb zene:

Michael Giacchino - Batman
Son Lux - Everything Everywhere All At Once
Nathan Johnson - Nightmare Alley
Michael Abels - Nope
Alexandre Desplat - Pinocchio (Del Toro)

20.

Northman / Az északi

dir: Robert Eggers

Az járt a legjobban, aki úgy ült be a filmre, hogy minimális prekoncepciót támaszt, mert úgysem fogja előre megtippelni, hogy mi vár rá. Egy elszállt férfias belvilágra fazonírozott, brutál véres, megalkuvásmentes, kalandfilmből induló, izzó horrorba kiteljesedő Hamlet sztori, egy öntörvényű, piszok tehetséges rendező-író agytekervényeiből. Nem klasszikus, de baromi érdekes néznivaló.

19.

The Barbarian / A barbár

dir: Zach Cregger

Zach Cregger filmjének legnagyobb mutatványa, hogy soha nem az, aminek látjuk. Romantikus dráma? Valami sorozatgyilkosos? Természetfeletti házas rémőrület? Mindig van egy újabb kanyar, ahová befut a filmünk. Sőt egy ponton nem rest félretenni a történéseket egy jóidőre és amolyan Hitchcock-i módon reseteli magát. Parádésan borzolja az idegeket, és ha valamit igazán szeretnek a nézők 2022-ben az a kiszámíthatatlanság.

18

Smile / Mosolyogj!

dir: Parker Finn

Annyit biztosan a Blumhouse számlájára lehet írni, hogy ritkán alibizik el filmjeiket és azon túl, hogy bagóból csinálnak rakás pénzt, sokszor valami egyediséget, maradandót kapunk (hogy csak a leglátványosabbakat mondjuk az elmúlt pár évből: Freaky, Happy Deathday). Most azonban végre egy olyan társadalmi gondra is rámutat, mint a depresszió és a beteg pszichés emberek fájdalma. Aminek sokszor az öngyilkosság az egyetlen (nekik az egyetlen) menekülőútjuk. Közben a külvilág felé pedig mosolyognak.

17.

Scream / Sikoly

dir: Matt Bettinelli-Olpin, Tyler Gillett

Ez egy friss, fiatalos, ötletes metaslasher, ami önreflexíven sztorizgat, közben megkapják a vérre és gyilkosságra ácsingózók is a magukét. Még mindig az egyik legjobb slasher „kitette” sorozat a világon.

16.

Prey / Préda

dir: Dan Trachtenberg

Hihetetlen koreográfia, szuper ötletek. Végig feszült, jól megrendezett akció-kalandfilm. Nincs finomkodás: Repkednek a végtagok, ömlenek a belek. Talán csak a kissé bénácska CGI-ba lehet belekötni, de így is az év egyik legnagyobb meglepetése. Azt esetleg az elmúlt hetek hypeja után várhattuk, hogy szar nem lesz. Nem lett az. Nagyon is jó lett.

15.

Avatar - The Way of Water / Avatar - A víz útja

dir: James Cameron

Az egész film elkészítése önmagában egy csoda. Elmarad az első részt idéző hype, a rácsodálkozás az ismeretlenre. A történet miatt önmagában kicsit haragszom, mert nem erőltette meg magát Cameron és igen megengedően fogalmaztam akkor még. Mindentől független az ilyen minőségű munkát díjazni kell. Mind a jelölő szervezeteknél, mind a pénztáraknál. Színtiszta szórakozás, látványpornó. Néha van az úgy, hogy az ember moziba megy, de vidámparkba jut el. Tíz évente ennyi belefér, főleg ha James Cameron „szedi” a belépőt rá.

14.

Top Gun: Maverick

dir: Joseph Kosinski

 Nem vagyok TG fan, ettől független örülök, hogy van ez a film. Örülök annak, hogy más örül neki. Jó, hogy elkészült és vitathatatlan látványosság, szuper akciómozi. Nincs vele bajom, nem ártott. A valamivel visszafogottabb helyezés annak köszönhető, hogy ezzel a filmmel most nálam nem találkozott a kereslet a kínálattal, de hülye azért nem vagyok. Ez tényleg párját ritkítóan jó mozi eseményfilm. 

13.

Im West Nicht Neues / Nyugaton a helyzet változatlan

dir: Edward Berger

 Egy nagyon drága német filmről beszélünk, ami amellett, hogy kivételesen jól sikerült, látszik rajta a gondoskodás, a cél és az, hogy bizony itt elfért minden euró. Döbbenetesen jól kinéző jelenetek, csaták, fényképezés. A hangdizájn is. Térdig gázol a film a kilátástalanságba, az emberi lélek mélyére. Abba a bestialitásba, amiben mindig bízunk, hogy már nincs az emberben, pedig…

12.

Az unoka

dir: Deák Kristóf

Az unoka az Oscar díjas Deák Kristóf új filmje. Már csak ha magát a témát veszem ide (nyugdíjasok átverése ilyen-olyan módon) is egy közepesen jól elkészített filmmel is felkerülhetne. De Deák nem közepes-átlagos moziban gondolkozott. Egy első perctől az utolsóig feszült, pörgős, és tényleg fontos film. Ráadásul ebben van 2022 legizgalmasabb, egysnittes jelenete. Cool.

11.

Nightmare Alley / Rémálmok sikátora

dir: Guillermo Del Toro

A 2022-es Oscar legdurvábban mellőzött jelentkezője, a borzasztó időzítések okán elsikkadt film. Pedig...Imádom, hogy Del Toro még most is az igazi, nagyformátumú mozifilmekben hisz. Öröm nézni, ahogy kinéznek a filmjei, ahogy képekben és történetekben gondolkozik. Nincs ez másként a Nightmare Alley esetében sem. Szuper szereplőgárda, döbbenetes operatőri és látványtervezési munka. S bár legalább félórával hosszabb, mint ami indokolt lenne, no meg Bradley Cooperre is nagy volt a noir kabát, ettől független kihagyhatatlan.

10.

Everything, Everywhere All At Once / Minden, mindenhol, mindenkor

dir: Dan Kwan - Daniel Scheinert

 Aki vevő a teljesen elszállt hibbant dolgokra, megtalálta a filmjét. Azért azt ne vitassuk el, hogy Danielsék nem alibizik el a filmet a beteg-prosztó humorral és akciókkal. Ez a film ugyanúgy szól anya-lánya, férj és feleség kapcsolatáról, megpróbáltatásairól, tradíciókról, bevándorlás témájáról és homoszexuális viszonyról, kitartásról, bürökrációról, egzisztenciális boldogulásról stb.. mint minden 5-6 film a kínálatban. A poén, hogy ők ezt egy filmben oldották meg, méghozzá szenzációsan.Feketeöves filmrajongóknak ajánlott csak, de ott is garantáltan kiakaszt sokakat.

9.

Glass Onion - A Knives Out Mystery /  Tőrbe ejtve - Az üveghagyma 

dir: Rian Johnson

Egy fokkal alacsonyabb polcra érdemes helyezni Az üveghagymát, mint elődjét, de ez a polc még mindig irgalmatlan magasan van. Talán sokan fel sem fognak tudni odáig nyúlni. Rian Johnson pedig ezúttal egyet hátrébb lépett: Nem ő akar lenni a legokosabb a műfajban. Nincs meg a „húha” érzés. De elvitathatatlan, hogy nagyon szórakoztató a film és hosszú távra rendelkezhet be ő is és Benoit Blanc is. Egyre még biztosan.

8.

Pinocchio / Pinokkió

dir: Guillermo Del Toro - Mark Gustafson

Az év egyik legjobb filmje jött meg a kis fabábú fiú személyében. Del Toro és alkotótársa Mark Gustafson kivágtak minden bárgyú, bugyuta részt az eredetiből, és egy sokkal sötétebb, rémisztőbb környezetbe pakolták át. Egy olyan újraértelmezés ez, ahol tombol a fasizmus. Ahol Dzsepettó miután elveszti igazi fiát, alkoholistává válik. Ahol sokszor váltja fel a jóleső optimizmust a mély pesszimizmus és nihilista gondolatok. Azoknak is tartogat újdonságot, akik Collodi majd 100 éves történetét kívülről fújják. Letér ugyan az útról és ismerős, talán picit hosszúcska is, de szerintem nem kérdés, hogy egy időtálló klasszikus érkezett meg.

7.

Külön falka

dir: Kis Hajni

Döbbenetes, ahogy Kis Hajni úgy játszik az érzelmekkel (igen, a férfiakéval is), mint a legjobb gitáros a hangszerén. Nem patikamérlegen adagolt cukormáz, hanem olyan őszintén, hamisságtól mentes érzelmi játék, ami csak megtörténik előttünk. És nagyon jó, hogy megtörténik. Lehetne most hasogatni azt a bizonyos szőrt, hogy helyenként túl van írva, meg, hogy van olyan szövete, ami nincs rendesen kifejtve, de kit érdekel? Süt a filmről annak szeretetet. Remek, sűrű cselekmény, elképesztő zenei aláfestés, szép fényképezés, jó színészvezetés és alakítás. Mellette mond valamit, átad valamit. Igazi szeretet film.

6.

Triangle of Sadness / A szomorúság háromszöge

dir: Ruben Östlund

Finomkodásra már nincs idő, mert egy végtelen buta, lusta és arrogáns világ küszöbén állunk, ahol van a szomorúság háromszöge. Az ember arcán az orr és a két szem közti tengely határa, ahol kiül a szomorúság az ember arcára. Na, ezt tüntesd el, bármennyire is ordítanál belül. Ez a társadalmunk, a tiktok generáció, a felső tízezer. Csak simuljon ki a háromszög és üdv a fedélzeten. Remélhetőleg hamarosan már az olyan kapitányoknak, mint Ruben Östlund nem ilyen filmeket kell készítenie, de amíg igen szívleljük meg, amit mondanak.

5.

Licorice Pizza

dir: Paul Thomas Anderson

 Nekem a The Master óta most pislákolt fel megint a tízen évvel ezelőtti Paul Thomas Anderson, aki nem csak lehúzni akar az életről, vagy nagyon nehezen befogadható filmet készíteni (esetenként magának). A Licorice Pizza egy jól eső coming of age mozi, egy olyan korból, amibe nyilván szerelmes az alkotója. Amikor pedig ilyen kedvvel szőnyegbombázza az érzékszerveinket 130 percig, nem tudunk mást tenni, mint megadni magunkat a zsenialitásnak.

4.

Red Rocket

dir: Sean Baker

...Simon Rex, aki gyakorlatilag iskolapéldája a szociopatáknak, nárcisztikus embereknek. Baker ugyan nem ítélkezik a szexmunka felett. Sőt megmutatja, hogy nem szégyen az amit csinálnak. Az amerikai álmot meg lehet valahol ragadni a szutyok közepén is. Az önsorsrontó embereknek nincs menekvés. Mondja Sean Baker. Reméljük rengeteg mondanivalója van még Amerika peremvidékén élő emberekről. Mert, aki így beszél róluk, azt hallgatnánk egész nap. Néznénk egész életünkben. Piszok nagy író, piszok nagy rendező!

3.

The Banshees of Inisherin / A sziget szellemei

dir: Martin McDonagh

Tűpontos jellemrajz az emberi jellemről, a személyiségfejlődéséről. A sziget szellemei rengeteg mindenről szól „rövidke” játékideje alatt. Barátságról és mint kapcsolat, annak végéről. Félelem a haláltól, az örökségünktől. Hogy milyen emberekkel vegyük körbe magunkat. A férfiakról, hogy mennyire nehezen (vagy egyáltalán nem) nyílnak meg. Martin McDonagh pedig eddig is szuper író-rendező volt, de most már bizonyos, hogy drámaíróként a világ elitjébe tartozik, mert ez így 4/4.

2.

The Worst Person in the World / A világ legrosszabb embere 

dir: Joachim Trier

Már már haragszok Trierre, hogy ennyi rohadt jó és emlékezetes jelenetet képes volt megírni. Tényleg túlzás nélkül a fele instant klasszikus. Nem egy drága film, mégis csodálatosan néz ki. Vannak olyan fantasztikusan fényképezett részei, mint az esküvő jelenet, de olyan nem túl olcsók is, mikor Julie szalad egyet Osloban. És a soundtrack. Gyerekek….Tarantino és Wright után ismét fel kellett túrnom a youtubeot a zenékért, ami nem gyakori nálam. Egy tényleg hajszálon múlt, hogy klasszikus legyen, de szerintem így sem fogja elfelejteni az, aki látta. Renate Reinsvenek meg innentől remélem rohadt sokat csöng a telefonja filmszerepekkel.

1.

The Batman / Batman

dir: Matt Reeves

Az idő el fogja dönteni, hol a helye ennek a filmnek. Minőségileg, rendezésileg, történetileg, színészgárda ügyileg a legmagasabb színvonalat hozta el. Azt nem merném kijelenteni, hogy letaszította a dobogó legmagasabb fokáról a TDK-t, de annyit biztosan elért, hogy kicsit arrébb rúgja az egyik lábát, hogy felférjen ő is.