Aki követ bennünket rendszeresen biztosan tudja, hogy minden év január végén összegezzük az évet. Ennek egyik legnyomósabb oka – mármint, hogy miért csak most – a tumultus. Mi más. Legtöbbször. De nem 2023-ban. Az volt az az év, amikor először a 12 év alatt elment a kedvem az írástól. Igaz, az idő is nagy ellenség volt, de leginkább az, hogy alig, tényleg alig találtam kedvemre való alkotást. Az év háromnegyede egy rakás fekália volt. De tényleg.

Egy olyan évről beszélünk, amiben a Disney majdnem minden filmje megbukott, milliárdos buktát okozva az évekig domináló stúdiónak. Egy rakás pénzt veszítettek az olyan szutykokkal, mint az új Ant-Man , aminek már most nem emlékszem az alcímére, de a 3. rész volt. Hasonló szenny minőséggel örvendeztett meg a Marvelek vagy a Kísértetkastély.  De még belebuktak és valószínűleg örökre eltemették szegény Indiana Jonest is. Sorozatok szintjén sem tehetik ki a kirakatba amit hoztak, mind a Secret Invasion, mind az Ahsoka eléggé gyenge lett.

De nem lehet büszke más stúdió sem a 23-as produktumára: David Fincher életműve legegyszerűbb és ennél fogva legcsalódást keltőbb darabját a The Killert hozta. Nagyon unalmassá vált már Wes Anderson stílusa, aki egy rövidfilm csokorral és az Asteroid Cityvel okozott méretes csalódást. Zack Snydernek nem tudom ki és miért ad pénzt, de a Rebel Moon szörnyszülötte után meggondolnám kétszer is a befektetők helyében. Az állatos akciófilmek kedvelői sem lehetnek teljesen elégedettek, mert sem a Kokain medve, sem az Adam Driveres 65, sem pedig a MEG 2. nem hozta azt (a keveset sem) amit elvárnánk. 

Voltak persze azért kellemes csalódások is bőséggel: A Netflixes Sehol kifejezetten izgalmas darab lett. Ethan Hunt hozta a kötelezőt és egy piszok látványos akciófilmet dobott össze, ahogy John Wick is. Az Alkotó és a Gran Turismo filmek is remek vasárnap délutáni matinék voltak a maguk nemében. Harmadjára is együtt nyomoztuk Poirottal a Szeánsz Velencében-ben. Jókat lehetett nevetni a Kivert kutyákon, a Családi csereberén vagy a Barátnőt felveszünk című filmeken. Mondanám, hogy na, de 2024 majd helyrehozza ezt a bénácska évet, ahol az év két legnagyobb bevételét hozó mozija a közepes Mario és Barbie filmek lettek, de nem vagyok ennyire optimista. Másrészt meg a sztrájk miatt, aminek okán tavaly majd fél évet állt Hollywood a saját pisijében tocsogva, az idei évre is keresztet rak. Azért a Dűne második részét, a Deadpool 3-at, az új Majmok bolygója, Szellemirtók, Joker és Bad Boys filmeket várjuk.

Akik pedig büszkék lehetnek a 2023-as esztendőre, lentebb már mutatjuk is: Jó nézelődést!

Legjobb történetek:

Justin Triet - Arthur Harari - Anatomie d'une chute
Eric Roth -  Martin Scorsese - Killers of the Flowermoon
David Hemingson - The Holdovers
Christopher Nolan - Oppenheimer
Celine Song - Past Lives

Legjobb fényképezés:

Linus Sandgren - Babylon
Rodrigo Prieto - Killers of the Flowermoon
Hoyte van Hoytema - Oppenheimer
Matthew Libatique - Maestro
Linus Sandgren - Saltburn

Legjobb zene:

Justin Hurwitz - Babylon
Ludwin Göransson - Oppenheimer
Mark Orton - The Holdovers
Trent Reznor & Atticus Ross - The Killer
Hans Zimmer - Miahcel Giacchino - The Creator

10. 

Past Lives / Előző életek

dir: Céline Song

Ez a pillantások, az intimitások filmje és elmondani is nehéz milyen jó volt átélni egy ilyen kisléptékű filmet végre. Ahol nincsenek nagy célok, sem tétek, nincs szemkápráztató vizualitás, sem nagy pillanatok. Ez tényleg az a mozi, ami felnőtteknek szól, és azok közül is azoknak, akik hajlandók meghajolni az emóciók előtt. Na, meg egy nagyon igényes forgatókönyv és színészpáros előtt.

9.

Das Lehrerzimmer / A tanári szoba

dir: Ilker Catak

Időről időre nem bánom, ha megforgatják a kést az emberben, főleg ha belevonják a gyerekeket. Meredten bámultam 2013-ban, mikor Mads Mikkelsent gyanúsították gyerekmolesztálással a Vadászat című filmben. A németek idei Oscar nevezettje nem ennyire sokkoló darab, de mindenképpen jó pár gyomrossal fel fog érni, ráadásul egy olyan globális üzenete van, amit sok millió ember érez majd magáénak.

8.

AIR / AIR  - Harc a legendáért

dir: Ben Affleck

Azoknak akik szeretnek úgy is filmet nézni, hogy tudják mi a vége. Akik szeretik az ilyen sikertörténeteket, marketingszempontokra és egókra hangsúlyt helyező mozit, azoknak az AIR fantasztikus élmény lesz. Affleck rendezése feszes, érdekes, izgalmas. Nagyon jól teremti meg a 80-as évek hangulatát, Matt Damon, Jason Bateman és maga Affleck is remekelnek. Egyszerűen érződik, hogy élvezte mindenki a feladatát és ez a jókedv ragadós a film szűk két órája alatt.

7.

Oppenheimer

dir: Christopher Nolan

Kiváló film, ami leginkább vitaindító lehet, mind politikailag, mind emberileg, mind nemzetbiztonságilag, mind tudomány szinten. A tudás hatalom, és mi van ha, ezzel a hatalommal valakik (vagy most már valaMI-k) visszaélnek. Pillanatok alatt csak egy nyom leszünk a képzeletbeli történelem lapján. Egy lábjegyzet. Nolan meg sem próbál valami pozitív üzenettel batyut tenni a vállunkra, amikor távozunk a filmszínház hűvös terméből.

6. 

The Whale / A bálna

dir: Darren Aronofsky

No, 12 év kellett hozzá, de végre Darren Aronofsky megint készített egy vitán felüli remekművet. Ezúttal kevésbé sokkol, sokkal intimebb és kisebb léptékben gondolkodott. Egy minden túlzás nélkül parádés munka lett. Branden Frasernek hozott egy Oscart, ami talán az egyik legnagyobb comeback a színészvilágban, elnézve, hogy Fraser mikben vállalt szerepet mostanság.Ezt a filmet minden felnőtt nézőnek nyugodt szívvel ajánlom, de azért kell türelem és némi lelkiállapot. Ja, és figyeljétek a zenét és a Moby Dickre „tett utalásokat”.

5.

Anatomie d'une chute / Egy zuhanás anatómiája

dir: Justine Triet

Az Egy zuhanás anatómiája az egyik legerősebb film 2023-ból, nem is csoda, hogy Cannesban nyert. Sandra Hüller egészen elképesztő színészi eszköztárat vonultat fel. Justine Triet pedig micsoda okos-feszes (pedig 151 perc a film!!),rétegzett történetet írt, micsoda párbeszédek, micsoda feszültség. Egészen szenzációs mű, amit tényleg azoknak ajánlok elsősorban, akik nem csak egy kurva jó thrillert akarnak látni, de közben tanulni is a társadalmunkról és nem úgy, mint ahogy Emerald Fennel vagy Greta Gerwig verik a fejünkbe..mit verik? két lábbal tapossák belénk a tanulságot!

 4. 

Aftersun / Volt egyszer egy nyár

dir: Charlotte Wells

Nehéz mindent átadni az Aftersun különlegességéről, pedig annyi minden benne van, amennyit nem is várhatunk egy darab filmtől. Egészen elképesztő súllyal tud ránehezedni az ember lelkére a múltidézés. Mennyi szomorúság, öröm, kimondott és ki nem mondott szó, harag és öröm. Távolság és közelség. Magasság és mélység. Melankólia. Bizalom és bizalmatlanság. De a végén mégis csak ott áll két ember, akikről mindent megtudunk és végül semmit sem.

3. 

Killers of the Flowermoon / Megfojtott virágok

dir: Martin Scorsese

A Megfojtott virágok egy végtelenül ambiciózus film. Az pedig külön kalapemelésre ad okot, hogy egy 80 éves elmúlt rendező, aki tényleg pártatlanul is a világ egyik legnagyobb élő rendezője, már ennyi idősen bármit csinálhatna, ezt a filmet választotta. Az elmúlt 10 év legjobban sikerült Scorsese munkája, ez nem is kérdés. Megvan az esélye, hogy klasszikussá váljon. Igaz egy sokkal intimebb, nehezebb film, mint a bűnügyi filmjei, emiatt és a kényelmetlenségei miatt, lehet inkább csak egy kisebb közösségnek lesz kedvence, de ettől még egy bitang jó mozi és nagyon fontos!

2.

The Holdovers / Téli szünet

dir: Alexander Payne

Jól jelzi mennyire bajban voltam, hogy első vagy második legyen-e Alexander Payne visszatérése, hogy még a videó elkészítése előtt is oda s vissza mozgattam ezt a két helyezettet. Végül választanom kellett és azt nem tehettem már meg, hogy harmadszor is "csak" képzeletbeli ezüst érmet adok az első hely rendezőjének. Nem keveset kellett várni Alexander Payne újabb mesterművére. A Downsizeingot hagyjuk, de a Nebraska is csak inkább volt egy jó film, mint egy remekmű. Na 2011 után tovább nem kell várni. A The Holdovers szerepében itt az év egyik legjobb filmje, az év visszatérése, egy újabb karácsonyi klasszikus. Pedig, ha valakinek már Alex Paynenek semmit sem kell bizonyítani. Szerény, de erős filmográfiája eddig is magáért beszélt.

1. 

Babylon

dir: Damien Chazzelle

Damien Chazelle egyértelműen visszatért a kicsit gyengécskébb First Man után. Félelmetes belegondolni, hogy ez a srác még mindig nincs 40 éves, már Oscar díjas és négyből van 3 mesterműve és egy korrekt filmje. A Babylon egyértelműen a legnagyobb vállalása, talán a legmegosztóbb is. De, aki veszett szórakozásra vágyik egy olyan korban, ami már nem csak, hogy eltűnt, de sosem lesz újra, annak biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog. Veszett, beteg,elgondolkodtató, fenséges és őrült film. Annyira szórakoztató a Babylon, hogy engedjetek a csábításnak és élvezzétek ezt a mesterművet!

Itt pedig a szokásos videós montázs a top 10-ről!