Fear Street Part 1-2-3 (1994-1978-1666)
2021.
Akármikor is érkezik a Netflixre valami nagyobb nevű, vagy bepromózott film, sikerült elérnie a rengeteg kudarc után, hogy szkeptikus legyek vele. A Fear Streettel viszont valami apróforma bizsergés lett úrrá rajtam. Egy R.L.Stine könyvéből készült hat órás trilógia, ami jópofa horror körítést kapott, ráadásul mindjárt az első része 1994-ben indul... (nem nehéz kitalálni a címből, hogy a 2 és 3.rész mikor játszódik). 94-ben, aminek zenei szcénája, öltözködése és stílusa a filmekből nettó a kedvenc korszakom. Aztán jött az premier és…
…én meg ott álltam, hülyén, hogy b’zdmeg, ez akárhogy van megrendezve és eljátszva (annyira nem szarul), csak egy közepesnél alig jobb Netflix film. Viszont annyira volt érdekes, hogy megérte kitartanom, a következő két órás etapra is. Jól tettem.
Az egész trilógiát rendező Leigh Janiak bár alapsztorinak használta Stine könyvét, mégis mert kellően belenyúlni, úgyhogy ez pont annyira az Ő története, jobban mondva víziója is. Sunnyvale és Shadyside régen még egy területként működött, ám évszázadok tépázta ellenségeskedés miatt, kibékíthetetlennek tűnnek a két település. 1994-ben egy roppant diverz (úgy értem, már Netflixesen megszokottan diverz) kis kamaszokból álló csapat szembesül azzal, hogy bizony a Shadyside-i átok továbbra is tart, azaz időről időre gyilkosságok borzolják a lakókat. Ezzel párhuzamosan viszont Sunnyvale továbbra is a béke szigete. Rá kellene már jönni pontosan, hogy mi ez az egész, honnan ered ez az évszázados átok és miért pont őket éri. Na, meg mi köze ennek az egésznek a sokat emlegetett, már már mitikussá tett Sarah Fiernek.
Ehhez az egészhez körbe kell járjuk az három kort, a három filmben, amelyben bizony a főszereplők valamilyen szinten állandók, valamilyen szinten pedig leszármazotti szálakkal kötődnek egymáshoz. A három film remekül elkülöníthető hangulattal, érzésvilággal, stílussal került kialakításra. Az első rész a Sikolynak, a második a Péntek 13-nak, míg a záró etap (java) a boszorkányüldőzések korába visz vissza vagy állít hommage-t. Nem nagy titok, mert fent írtam, hogy az első rész döcögött. Hiába volt itt a leginkább egyben a színészi gárda, meg tetszettek a zenék (na azért a 78-asban a Cream és társaik se rosszak éppen), nagyon darabos a történetvezetés. Nem a jó irányból alapoznak, és sok minden tűnik egyértelműnek végig nézve a három részt, annyi szál nem simul ki, hogy jónak mondhassam. Nehezen kurblizza be az egész filmet, és ha egy kicsit közben elkalandozik az ember figyelme, nincs benne annyi nafta, hogy behúzzon.
Ellenben a második és a harmadik rész, de főleg a második már bizony egy jobban átgondolt, ritmusos és hangulatilag is jó film lett. Nem az a nagyon jó, de bizony meg kell adni, hogy bőven nézhető, bőven szórakozható és kellően izgalmas. Meg a csavarja is működik. Mint középrész már nem kellett bíbelődni annyit a felvezetéssel a Nightwing-i tábornak, hanem egy rövid amolyan „vissza a jövőbés” kezdés után már utazunk is az időben és kezdődik az adrenalint pumpáló tábori balhé, nagy szexelések, bömbölő rockzene, durranó jointok. Közben ömlik a vér, fordulnak ki a belek, hullanak a fejek. ÉS bizony itt a cliffhanger is csillagos ötös lett.
A záró részben pedig a két óra csak egy – jelentős – része játszódik az 1666-os évben, ami talán a legkevésbé vérgőzős, ellenben talán a legzaklatottabb és legbetegebb órája a trilógiának. Sok időnk persze nincs kikerekedett szemekkel nézni a boszorkányüldőzéses történeteket, mert le is kell zárni a filmet, és ez megint csak nagyszerűen sikerült.
Összegzés: Leigh Janiak (és a Netflix) jókor, jó érzéssel és kellő tehetséggel pakolta ki a nyári forróságba a három hét alatt bemutatott Fear Street trilógiát. Egy kicsit döcögős kezdés után pazar dupla rész következett. Azoknak, akiknek Stephen King már sok, annyit nem akarnak agyalni (de azért az emberi gonoszság kontra túlvilági gonoszság itt is elgondolkodtató) de egy Stine még pont oké. Akik bírták a Stranger Thingset és az AZ-t. Szerintem nekik telitalálat a Félelem utcája. Húzódjatok be a hűvös szobába (de ha lehet inkább menjetek most moziba), lökjétek be és garantáltan élvezni fogjátok.
Part1 - 1994.
Part2 - 1978.
Part3 - 1666.
