Sajnáljuk, nem találuk otthon

Sorry We Missed You
2019

Vannak azok a filmek, amik nagyon jók, a megnézésük mégis undort és tehetetlen dühöt váltanak ki az emberből. Ha ismered azt az érzést, hogy percenként ordítanál, vagy ütnéd dühödben a falat a láttotaktól, akkor a SWMY a Te filmed. Ha nem ismered ezt az érzést, akkor most lesz 100 alkalmad megtapasztalni 100 perc alatt.

Rick(Kris Hitchen) családja egyre nagyobb bajban van a válság óta. Egyik adósságból a másikba menekülnek, miközben nem csak az életszínvonaluk, de az albérletük mérete is megy összefelé. Végső elkeseredésben fuvarozói munkát vállal alvállalkozóként egy kérlelhetetlen főnöknél, aki nagyon vigyáz vállalkozása 5 csillagos megítélésére.

Ken Loach-ról eddig tudni lehetett, hogy a dolgozó réteg megmentője és roppant szociálisan érzékeny alkotó (I, Daniel Blake), de most talán minden eddiginél dühösebb és feszültebb kritikát festett vászonra a vadkapitalizmusról. Ez már nem csak kizsákmányolás, hanem egy olyan visszafordíthatatlan spirál, egy olyan önkizsákmányolás, aminek az ember mindent képes alárendelni, csak hogy megéljen. Hogy túléljen.

Rögtön az első percekben közli Rick „főnöke”, hogy ő itt nem fizetségért dolgozik. Illetményért. Minden nap el kell látni a határidőre kézbesítendő melót, és ne nagyon tervezzen pl. ebéd vagy wc-szünettel. Ennek nyomatékosításaképp a kezébe ad egy műanyag palackot, hogy „ha kell, használd ezt”. Emlékszünk arra a kínai karikatúrára/botrányra, mikor a dolgozók pelenkában ültek az irodában? Üdv új világ!

Ken Loach nem ad feloldozást. Ennek a végeláthatatlan kálváriának, aminek nem csak Rick, de az egész családja szőröstül-bőröstül a része lesz, nincs vége. Erősen, bírálva, és bátran mond ítéletet a beteg, profitorientált, materialista világról, mert ha egy művész sem mondja ki, akkor ki? Végig látjuk a gyötrelmes kínlódást, azt a fajta kihasználást, ami valóban jellemzi a világot. Semmi más nem érdekel, csak hogy a csomag 0msp késéssel az ügyfél kezében legyen (akik még hajlamosak ekkor is megnehezíteni a férfi dolgát). Teljesüljön a napi norma.

Összegzés: Minél jobban távolodunk el a természetes világtól és válunk mi is számokká, annál nagyobb szükség van az olyan intelligens, felkiáltójelet nem az arcunkba toló mégis egyre élesebb filmekre és alkotókra, mint amilyen a Ken Loach és a SWMY. Taps!