Mank

2020

Ha van jó aspektusa 2020-nak filmes szempontból az bizonyosan az, hogy hat év után David Fincher visszatért a filmezéshez. Öröm az ürömben, hogy ezúttal teljesen elhagyta a thrillert, és készített egy ízig-vérig hollywoodi filmeseknek tartott vádbeszédet.

Mert bizony eljön az az idő, hogy egy top rendező azt készít, amit csak akar. Fincher kétségtelenül az egyik legnagyobb rendező a világon (nem sorolnánk fel mindent, de a Hetedik, Harcosok klubja, Holtodiglan és többek között a Közösségi háló rendezőjéről van itt most szó). Márpedig ha Ő néhai édesapja forgatókönyvéből akar filmet készíteni, amiben Herman J. Mankiewicz forgatókönyvíró viszontagságos életútja szolgáltatja az alapot, akkor arról forgat. Bizonyosan fontos volt a téma, és Fincherre való alapossággal járja körbe az Aranypolgár írójának alkohol mámoros munkásságát. Vicces tény, mert mindenki tud a rendező hihetetlen perfekcionizmusáról, amit itt is elereszt. (erről beszélhetne szegény Rooney Mara, aki pl. a Tetovált lány forgatása közben 16 pizzát kellett megegyen ahhoz az egy jelenethez, amiben Lisbeth csak annyit csinál, hogy pizzát eszik. Illetve Soderbergh, aki nagy barátja Finchernek mondta, hogy még a Pánikszoba forgatásának idején elment megnézni a forgatást és a saját szemével látta, hogy Fincher egy lézerpointer segítségével mutatta a falat a világosítóknak, hogy úgy látja, hogy ott egy picivel világosabb a falfelület és legyenek kedvesek csinálni valamit, mert így nem lehet felvenni.)

Nos kellenek az ilyen megalkuvás nem ismerő direktorok, de milyen lett a film? Nos a Mank filmként remek. Fincher ha akarna sem tudna rossz filmet csinálni, ezt adjuk meg neki. De, hogy szükségünk volt-e erre a filmre nekünk nézőknek? A válasz: nem igazán.  Persze lehet rajta vitatkozni, de a tény, hogy ő Scorsesevel vagy Tarantinoval, esetleg Chazzelle-lel ellentétben nem egy ódát készített a klasszikus Hollywood-i érának. Szerelmes levelet sem írt, ellenben két órán át bírálja a stúdiórendszer belterjességét. Nincs jó véleménnyel annak vezetőiről, sem a rendezőkről, a pénzhajhász producerekről sem. Azokat pedig egyértelműen bírálja, akik egyes munkájukat megalkuvásban készítették. Érthető módon tehát nem is egy stúdiónál, hanem a Netflixen kötött ki a Mank.

Fontos leszögezni, hogy a többi Fincher művel ellentétben ez egy rétegfilm. Azoknak szól, akik szeretik az álomgyári történeteket, nem ódzkodnak a bírálatoktól és érdeklődnek a filmkészítés folyamatairól. Szórakoztatónak nem nevezném a filmet, de az biztos, hogy csodálatos dialógusok vannak benne. Néha éreztem egy kis Sorkin-i ízt, de elvileg nincs köze hozzá.

Az egyéb dolgokon elég átszaladni, mert Fincher mindig is a szakma elitjével dolgozott, dolgozhatott. Nincs ez most sem másként. Leginkább Trent Reznorék zenéje miatt vártam a Mank-et és nem is okozott csalódást. Ha díjra nem is, egy jelölésre mindenhol jók lesznek, ahol zenei díjakat adnak át. A forgatókönyv kreatív, szellemes, érdekes és érzelmes. Igazi nagy jeleneteket csak a végén tartalmaz, de az mondjuk meg is borít. A fényképezés gyönyörű. A jelölés itt is garantált. Gary Oldman, Gary Oldman. Nincs itt semmi látnivaló. Zseni a pali, és a következő Oscar jelölés a zsebben. Talán a díj sem elrugaszkodott predikció. Sokan írták, hogy Amanda Seyfried milyen zseniális. Én a kevés jelenetében sem találtam semmi átütőt. Szerintem Önön magához mérve jó csak, de se nem korszakos, se nem emlékezetes. Pusztán csak jó.

Összegzés: Teljesen érthető, hogy sokan unták a Manket. Az előzményeket Fincher abszolút nem vázolja fel. Aki nem ismeri az Aranypolgárt, annak készültét és jelentőségét, annak tömény unalom lesz és el fog veszni. Nekem sem ez lesz az Fincher film, amit újra elő fogok venni, de elismerem:  A Mank olyan, mint a címszereplője: Távolságtartó, egyben szellemes, cinikus és piszok zseni.