Mielőtt hamarosan érkezik a 2019-es év legjobbjai összegzés (jövőhét) és az évtized összegző videó és poszt (e hét vége) ideje személyesre venni az írást. Bővebben ki fogom fejteni majd azokban a posztokban mit gondolok az évtizedről, arról, hogy milyennek látjuk a filmek helyzetét, a jövőt és persze számot vetünk a múltról. Most azt a tíz filmet írjuk ide, ami a legnagyobb kedvenccé vált az évtizedben. Nyilván kicsit hátrányosabb helyzetben vannak az elmúlt 2-3 év termései, mert nem volt még lehetőség annyiszor látni, mint mondjuk az évtized elejeit, de ettől még tény, hogy van néhány olyan alkotás, amit minőségtől független szívesebben veszünk elő, mint a többit. Ez nem a minőségről szól most, és nem is arról, hogy sorrendbe tegyük. Csak annyi, hogy ezek tetszettek a legjobban.
Holtodiglan
2014 \ dir: David Fincher
Sokan állítják, hogy az átírt végkifejlet ellenére is, ebből a könyvből jobb filmet nem lehetett készíteni és én, hiszek nekik. Erős atmoszféra, kissé lassú történetvezetés, teljesen korrekt színészi alakítás, csavaros és sokkoló második félidő és okos kérdések, rendkívül jól öregedett a Holtodiglan és azóta is megismételhetetlenül zseniális a hangulata és stílusa.
Whiplash
2014\ dir: Damien Chazzelle
Nincs értelme mellébeszélnem: A Whiplash magasan kiemelkedő film a 2010-es évek felhozatalból. Egy vérprofi, ritmusos, hangulatos, összetett, intelligens és nagyon nagyon élvezetes mestermunka.
Mission Impossible: Utóhatás
2018 \ dir: Christopher McQuarrie
Ha hasonlóságot vonnék, akkor a Skyfallhoz állna legközelebb a film. Hangulatban. De látványban és élvezetben vastagon túltesz rajta. A nem egyszer Hans Zimmer Dunkirkjét idéző(khm..) pulzáló zenéje, a csodálatos fényképezés és egy nagyon elszánt banda az elmúlt évek legjobb akciófilmjét eredményezte. Ezen túllátva talán csalódás lehet, hogy a sztori megint csak átlagos, de őszintén: van aki csak emiatt ülne be egy MI filmre? Költői kérdés volt. Egy bővebb listára a Mad Maxet is feltettem volna, de az MI legutóbbi része szerintem sokkal intelligensebb és izgalmasabb. Már az is egy művészet, hogy ezt a filmet komoly sérülés vagy haláleset nélkül lehozták. Cruise sem úszta meg olcsón a bokatörése miatt.
Fekete hattyú
2010 \ dir: Darren Aronofsky
Azzal kezdeném, ami teljesen nyilvánvaló volt számomra a film megnézése után: Natalie Portman nem olyan jó, mint volt a Leon, a profiban. Jobb! Ez már önmagában hatalmas fegyvertény. Aronofsky azt hittem csúcsra járatott mindent A pankrátorban. Akkor nem is gondoltam, hogy csak laza csukló gyakorlat és bemelegítés volt egy sokkal nagyszabásúbb, ridegebb és észveszejtőbb thrillerhez. Eddig csak viccesen hangoztattam a rendezővel kapcsolatban, hogy "a betegséget gyógyítani kell nem terjeszteni", de amit még Portman kisasszony kisajtolt magából a szerep kedvéért, arra nehéz szavakat találni.
Utódok
2011 \ dir: Alexander Payne
A férfi lélek nagy kutatója Alexander Payne megint egy olyan erős filmet készített (A Kerülőutak után), hogy csak nézzük, csak nézzük és nem vesszük észre, ahogy telik az idő és egyszer csak szomorúan tapasztaljuk, hogy véget ért ez az érzelmi hullámvasutazás, ahol egy család történetét ismerjük meg egy apával a középpontban aki egy tragédia során siet rendezni a család helyzetét a csodaszép Hawaiin. Könnyfakasztóan szép és férfi szíveket is megható történet ez, amit szintén megint nem mindenki fog szeretni, de aki igen, az nagyon.
Aljas nyolcas
2015 \ dir: Quentin Tarantino
Megérte megcsinálni, megérte várni és megérte megnézni. Főleg a sok QT hiszti után. Na meg végig ülni egy seggel mind a 167 percét. Ami nem kevés. Főleg akkor, ha jó sok beszéd, és karakterépítés jutott az első 80-90 percbe. Mégis nézném bármikor. Ez pedig mi másnak lenne köszönhető, minthogy QT az egyik legjobb (ha nem a legjobb) író és színészvezető. És akkor még nem beszéltünk a csodálatos fényképezésről, a ritkábban durranó, de akkor nagyon ütős akcióról és a baszó zenéről. Parádé.
Gravitáció
2013 \ dir: Alfonso Cuarón
2013-ban a Gravitáció megmutatta, hogy mire való a mozi. Nagybetűs szórakoztatás, hibátlan látvánnyal dramaturgiával. Ha csak pusztán az első vágás nélküli 15 percet nézzük is helye lenne a listán, de a maradék 80 perc bizonyította, hogy 2013-ban milyennek kell lenni egy látványfilmnek, ami ráadásul meglepően sok intelligens és átvitt értelmezést is nyújt.
Közösségi háló
2010 \ dir: David Fincher
Miért tartozik a kedvenceim közé?: Kulcsszavakkal elmondva: Fincher, Reznor, Sorkin, feszes dialógusok, tanítani való vágástechnika, remekül felépített történet (ami tényleg történet) hibátlan filmzene, tartalmas játékidő, érdekes és ellentmondásos karakterek, sok-sok felszín alatti tartalom és érzés, facebook. Nem tudok semmilyen hibát felróni a filmnek, úgy tökéletes ahogy van, még ha azt is vallom, hogy ilyen nincsen. Korszakalkotó klasszikus, ami a székhez bilincsel és nem enged el, míg vége nem lesz. Azt, hogy mennyire jelen van ez a jelenség az életünkben és mennyire kellett egy ilyen (el nem rontott ) film jól példázza a lenti gomb.
A Wall Street farkasa
2013 \ dir: Martin Scorsese
Nem ez a Scorsese életmű csúcsa. Nem egy új Nagymenők, nem egy új Taxisofőr. De, azért egy olyan emberről beszélünk, aki sok sok éve még csak középszerű alkotást sem készített. Na ez a nem semmi. Sokan panaszkodnak a hosszára. Nem mondom, tényleg hosszú, de legalább sikerült tartalommal megtölteni. Engem egyáltalán nem zavart a játékideje. Vicces és releváns. Technikailag, színészileg kifogástalan. Dramaturgiailag talán egy picit megdől és a mögöttes tartalom ezúttal gyengébb egy kicsit, de így is magasan az évtized legviccesebb és "legstílusosabb" alkotása. Ha hozzávesszük, hogy egy 70-en x éves ember fújta ki a fiatalok orrát megint, még inkább felértékelődik a mester.
Eredet
2010 \ dir: Christopher Nolan
Elgondolkodtató és érzelmes. Izgalmas és szerteágazó. Hans Zimmer pulzáló zenéje a világörökség része lett. Nolan fantáziája végtelennek tűnik. Rendkívül okos és főleg élvezetes sci-fi, ami tényleg úgy robbantja szét az agyunkat, hogy még egy dózist kérnénk belőle legszívesebben. Talán 2020-ban a TeneT-tel meg is kapjuk.