007 Skyfall
2012
A nyomokban James Bondot is tartalmazó Quantum csendje című darab is már idestova 4 éve jelent meg, bár szerintem maradjunk az utolsó 007 filmnél a Casino Royalenál. Szóval 2006 után ismét kapunk egy Bond filmet.
Értelem és érzelem
Leszögezném és eloszlatnám azt a tévhitet, hogy Craignek ez az első igazi Bond szerepe. Gyerekek. Ez egyszerűen nem igaz. A Casino Royale egy fantasztikus film volt. Én úgy vélem, ami ott elindult (új) átalakulási folyamat (és ami megragadt a quantumban) az itt tetőzik be Sam Mendes filmjében a Skyfallban. A történet összetettsége és mellékszálak blődi mozgatása helyett ezúttal (teszem hozzá remek érzékkel) a karakterekbe fektettek bele több időt. Nem azt mondom, hogy a történet pocsék, de eddig Bond szemmel nézve talán a leg..hogy is mondjam.. nézőbarátibb (nem akarom letriviálisozni). Raoul Silva(Javier Bardem) régen szintén M-nek(Judie Dench) dolgozott, de amikor ügyes-bajos dolgait már a vezető asszony nem bírta kezelni ellenefordult.Silva utolsó erejével is bizonyította hűségét az asszony iránt, de már nem tudtak vele mit kezdeni, így bosszút esküdött. Ellop az MI-6-től titkos adatokat és azzal próbálja tőrbe csalni M-et. Bond pedig természetesen végig ennek megakadályozásán ügyködik. Nos a történet tényleg az eddigi Bond filmekhez mérten le van csupaszítva. Azonban amit kapunk helyette, azt talán egy eddigi ügynök filmben sem. Érzelmeket és múltképet. Látjuk, hogy Bond is ember. Érzelmei vanak, fájdalmai, morális döntései. Ugyanezek M-részéről is. Egyszerűen lehengerlően vannak ebben a részben megírva a karakterek. Daniel Craiget egyszerűen mint színészt, ut..nem szeretem. Szerintem nem ez az a rész ahol baltával faragott arcjátékáért bezsebeli az Oscart, azonban olyan elemi erővel robban a vásznon, hogy az tanítanivaló. M rideg és érzelemmentes jelleme is bravúros változáson esik át. Jelenetről jelenetre nyílik meg előttünk a félő, döntési válságba taszított idős asszony. Amikor ketten vannak Bond-dal, az a csúcs. Értem már miért voltak olyan felszínesen kezelve ezúttal a Bond lányok.
Felrázta és keverte is!
A film elején féltem, mert az első 10 percben a Quantum csendje szele csapott meg, de szerencsére hamar eloszlott ez a tévhitem. Azt hozzá kell tenni, hogy bár a főcím után (ami egyenesen zseniális és baromi jó a zene is Adele-től) leül a film egy picit. Persze nem kifejezetten baj, de egy Bond filmhez mérten eléggé komótosan épül, aztán egy ponton megjelenik Javier Bardem Silva szerepében. Nem tudom, hogy ezt az embert hol tanították a színészetre, de elküldhetnének oda még "néhány" embert halivúdból. Ilyen remekül megírt és életre keltett gonoszt talán Nolan Jokere óta nem láttam. Kiszámíthatatlan, végig humoros de mégis félelmetes ellenfél. Egy idő után azt vártam már, hogy jöjjön és törjön borsót az ügynökök orra alá. Kétségkívül a legjobb Bond gonosz (a szokásos torzságokkal). Az operatőri munkára szeretnék még kitérni, mert kedvenc - és szerintem korunk legnagyobb szaktekintélye - operatőröm fényképezte a filmet: Roger Deakins. Már a film közben is volt néhány mesteri képe (bár szerintem a film két harmadában picit félgőzzel teljesített önmagához mérten), de a vége az valami fenomenális. Így nem sokan tudnak képet alkotni. Minden tiszteletem az övé. Néhány hiányosság azonban rontja az összképet sajnos. A fő gonoszunk akármennyire is remek, nem szerepel annyit, hogy megtudjunk róla kellő mennyiségű infót. Picit többet is lehetett volna mozgatni. A film főcím után egy jó darabig lassan folyik medrében, ami a sokkal arányosabb második felének tükrében, elég ritmikátlanná teszi az alkotást. Ezenfelül a vége egy picit hamar le lett zavarva.
Összegzés: Érzelmi és adrenalin bomba lett a Skyfall. Minden színész és karakter kifogástalan. A zene, az operatőri munka rendben van. Vannak apró hiányosságai, de ezt a filmet mindenkinek ajánlom, akár szereti Bondot akár nem.
Értékelés: 8/10
