Jólét

Good Time

2017

Nincs mit mellébeszélni. Ki kell jelenteni: Robert Pattinson végleg maga mögött hagyta a hülye fehér bőrű vámpír szerepét. David Michód 2014-es über brutál király filmje, a The Rover-e óta sejthetjük, hogy ebben a fickóban sokkal több van, ripacskodó, fintorgó hülyénél. Majd David Cronenberg is bőven elfogadható alakítást húzott elő belőle, és most ismét akkorát játszik, hogy abba nehéz belekötni. Ennek ellenére mégsem teljesen az ő filmje ez.

Hanem a stílusok furcsa kavarásáé. Ha nagyon rokonítanom kellene valamihez, akkor a fent említett The Rover és a The Guest találkozásának írnám le. Az utóbbi főleg a stílusra gyakorolt nagy hatást. Pörög ezerrel a szintipop (hála a magasságos egeknek újra előtérbe került ez a méltatlanul elfeledett műfaj), neonfényben úszik a város. Főhősünk Connie (Pattinson) viszont meglehetősen unja a városi életet. Öccsével, a szellemileg visszamaradott Nickkel (Benny Safdie, aki tesójával írta, rendezte és vágta is a filmet!) belevágnak egy precíznek véletlenül sem megtervezett bankrablásba, hogy utána falura költözzenek, ahol azt csinálnak, amit akarnak. Nem kell nagy tudomány, hogy kitaláljuk. Kitör a szarvihar. Nicket elkapják, Connienak néhány órája van, hogy kihozza öccsét az előzetesből, mielőtt a fogyatékos fiú, mindent eldalol a rendőrségen.

Nem túlzás azt mondani, hogy a Good Time-ban, egyetlen egy perc nincs, amikor ne történne valami. Akciófilmeket megszégyenítő feszültség és pörgés. Dübörgő zene, villódzó fények, fordulatok és olyan börleszkbe hajó jelenetek, amikre rég volt példa. Már már Coenesen gyagya dolgok, de mindennek értelme és főleg logikája van. Safidiék azonnal berántanak a filmbe. Hova tovább olyan mocsok módon teszik, ami miatt az ember legszívesebben nem is nézné a filmet. Ugyanis sikerült igazi szánnivaló emberekkel, sorsokkal és mocsok gazemberekkel teletömni a filmet. Mindezt úgy, hogy felocsúdni sincs ideje a nézőnek. Nick pl. rögtön a film elején olyan megaláztatásnak van kitéve betegsége okán, hogy az ember ordítana tehetetlenségében, vagy nem nézné. De az túl egyszerű.

De nem különben van egyből megítélhetőnek megírva Connie karaktere is. A városi mocsokba tökéletesen beleillő, beleragadó, sunyi szemű, szemre is több, mint gyanúsnak tűnő fickó. Igaz, hogy Safdie-ék zsenije, hogy még így képesek vagyunk bizonyos mértékig rokonszenvezni vele, de a bátty egy rohadék. Nincs rá jobb szó. Pszichopatákat megszégyenítő módon manipulál, zsarol érzelmileg embereket. Mindig annak fényében cselekszik, viselkedik, beszél, ahogy épp az aktuális helyzete, vágya megkívánja.A másodperc tört része alatt csinál ki komplett életeket. Ragad el lehetőségeket emberektől. Ha nem teljesül amit akar, még mindig ott az ököl ereje. Connie, Louis Bloom (Nightcrawler) óta a legnagyobb görény. Pattinson remekül játszik, betölti a teret, minden rezdülése külön tanulmányt érdemelne, miközben tulajdonképpen csak szemétnek kell lennie, de látható, hogy mekkora erőfeszítést igénylő szerep ez. Nem különben Benny Safdie mentálisan sérült Nick-je. Az operatőr folyamatosan kínosan közeli képekben veszi fel az arcát, mégis nehéz elhinni, hogy valójában ép elméjű embert látunk, hova tovább egy író-rendezőt.

Ha hibát akarnék találni (és azért van) azt mondanám a legnagyobb hiányosság, a film egyik erőssége is: Az eszeveszett száguldás bő másfél óra múlva már fárasztó. Ahogy Connie rohadéksága is megterhelő és nem kényelmes nézni való. Valamint, a film után nem érzem, hogy igazán akart valamit közölni velem. Nem érzem többnek magam, nem érzem, hogy velem akart maradni.Az igazán maradandó, nagy filmek sajátossága viszont ez.

Összegzés: A Safdie tesókra érdemes lesz odafigyelni. A film főszereplőjéhez hasonló számító módon játszanak az érzelmeinkkel, szimpátiánkkal. Remek iramú, feszes alkotás, ami igazi gyönyör a stílusok, és szintipop szerelmeseinek. Robert Pattinson és Benny Safdie remek alakításokat adnak elő. Miattuk és a neonban villódzó város miatt él a film. Az újranézési faktora viszont meglehetősen alacsony.

További infók a mafabon!