Gyilkosság telefonhívásra

Dial M for Murder

1954

Merthogy lassan nincs év Hitchcock nélkül. A 2évvel ezelőtti North by Northwest és a tavalyi Rear Window után idén talán a legegyhangúbb mesterművét vettem elő a rendező fenoménnak. A tökéletesség mindig is foglalkoztatta a filmeseket. Lásd csak a közeljövőből pl. A tökéletes zenei játék, A tökéletes trükk, a tökéletes  káosz vagy jelen filmünk: A tökéletes bűntény.

Tony Wendice(Ray Milland) egykori sikeres teniszező karrierje mára megfeneklett. Fiatal felesége Margot (Grace Kelly) megcsalja a férfit. Tony bosszúból a nő meggyilkolását tervezi. Az aprólékosan, óramű pontossággal megtervezett tervhez már csak a volt iskolatársa, Charlie(Anthony Dawson) kell, akit zsarolással rá is bír a cselekedetre. A tervbe azonban egy kis bibi csúszik: Margot a meggyilkoltatásának estéjén végül megöli a támadóját, így Tonynak a gyászoló férfi szerepe helyett egy egészen más karaktert kell eljátszania: Az aggódó férjét. Ha ez nem lenne elég a nyomozást a minden lében kanál, dörzsölt Hubbard felügyelő (John Williams) végzi, akihez képest még Columbo is egy nyeretlen kezdő. Úgyhogy Tonynak és Margotnak nagyon össze kell dolgoznia.

Nagyon kiemelkedő, Hithcocktól merész dolgot nem látunk: Tökéletesen a bevált recept alapján készítette el ezt a filmjét is. Hibátlan suspense, kis területekre korlátozott jelenetek és rengeteg fineszes dialógus. Nyilván rajta kívül kevesen lettek volna képesek másfél óráig így fenntartani a feszültséget, de nála ez mindig olyan természetes, ahogy a nappalt éjszakák követik. Mégis az elején kezdtem picit aggódni a filmért. Döcögve, hosszú expozíció után jutottunk el csak a gyilkosság estéjéig. Az viszont fantasztikus, ahogy Tony és Charlie egy szimpla üzleti beszélgetésből, hogy jutnak el zsarolásig.  

A forgatókönyv elvárható csavarossága ellenére is szórakoztató, folyamatosan tartja bizonytalanságban a nézőt. Játszik az idegeinkkel. Pedig karaktereink a krimi alapvetéséből szabadultak ki: A gyilkos (felbújtó), elkövető, a végzett asszonya, a detektív, az író stb… Az egyetlen igazán fájó pontja a filmnek számomra, hogy ezúttal a színészek nagyon küzdenek a szerepükkel. De igazság szerint, azt is írhatnám, hogy John William Hubbard detektívje leiskolázza Millandéket. Főleg csóri Grace Kellynek volt nagy mellényúlás ez a szerep. Sokkal többre hivatott, és nem igazán állt jól neki ez a naiv fruska. Millandnek voltak remek pillanatai, főleg mikor a kihallgatásra, és a gyanúsítgatásokra tudott válaszolgatni azonnal, szemrebbenés nélkül, teszi igazán ördögien negatívvá karakterét. De sajnos így is elhomályosul az igazi ász Williams mellett.

Összegzés: Nehéz elhelyezni a mester életművében, de az bizonyos, hogy az első ligában játszik a Gyilkosság telefonhívásra. Talán nem ez a legjobbja, viszont feszültségben és csavarokban egészen biztosan a klasszikusok közé emelkedik.

További Hitchcock filmek a mafab oldalán.