Halálos iramban 8
The Fate of the Furious 8.
2017
Igazából teljesen feleslegesen írom meg ezt a kritikát, mert egy az egyben le tudhatnám azzal, amit 2 éve ilyenkor írtam:
„A látvány elképesztő megint. A zenék dögösek, a nők nem különben. Ami eddig jó volt, az továbbra is jó. Kicsit az eleje ritmikátlan és nehezen indul el az akció. Bő 40 percet kell várni az első komolyabb jelenetre, de onnan nincs megállás. Aki kicsit ki tudja kapcsolni az agyát, az még bőven élvezni is fogja. Aki eddig szerette, most is fogja, aki eddig köpködte eztán is megteszi. Az élet megy tovább.”
Mégis megpróbálok kicsikarni magamból valamit. Egy részt sajnálom, hogy elkészült a 8.rész (és az 540 milliós első hétvégi bevétel garantálja, hogy jön a minimum maradék kettő is), mert a 7. egy tökéletesen, úm. a csúcson befejezhető darab lett volna. A film minőség tök oké volt, megható. Egy borzasztó szép dallal, korrekt csavarokkal, atom jó látvánnyal és kerek sztorival. Viszont a pénz pénz. A család meg a család.
Ami most éppen szétszakadni látszik. Hiába tölti Dom (Diesel) és Letty (Michelle Rodriguez) a nászútjukat. Egy idegen nő, Cipher (Charlize Theron) zsarolni kezdi a férfit, aki mellé áll, ezzel éket verve maga és a divrzitás non plus ultráját felsorakoztató famíliája közé. Az utóbbiak a kiberterrorista asszonyka és Dom rombolását szándékoznak megfékezni. Visszatér mindenki, - majdnem mindenki - , aki eddig is szériatartozéka volt az autópornónak, hogy önfeledt két órán át csináljanak totál hülyét magukból.
Ezen áll vagy bukik per pillanat a széria sikere. Hogy a színészek és a forgatókönyvíró meddig képes fenntartani azt a kettősséget, ami 2011 óta a sajátja a Halálos iram filmeknek. Az nem kérdés, hogy az egész egy nagyon muris, abszolút komolyan nem vehető hülyülés, magasról letojva a fizikát és az ésszerűséget, a racionalitást. Ebben a részben azonban minden téren csúcsra járatták az öntudatos poénkodást. Mert ne legyen kérdés, hogy F.Gary Gray rendezőék nem pacsiztak egymással, hogy az még belefér a hihetőségbe, hogy Rock arrébb rúg egy torpedót a 250 km/h-val száguldó autóból kihajolva). Ellenkező esetben, olyan mint egy Jackass epizód „nem mered megcsinálni”. Valami ilyesmi agyalást el tudok képzelni.
A Halálos iram a saját felállított szabályrendszerét egy percig nem rúgja fel. Náluk minden és mindenki a szórakozást és a szórakoztatást szolgálja. Ha ehhez az kell, hogy autók potyogjanak az égből, vagy egy tank romboljon a jégmezőn, akkor ezt csinálják meg. Ezt pedig az összes színész látja, akinek szeme van a látásra, és nem véletlen kérte a „felvételét” a szériában ebbe a részbe pl. Helen Mirren, Charlize Theron vagy Scott Eastwood. Kurt Russel és Jason Statham pedig úgy néz ki maradnának hosszabb távon.
Esze ágában sincs zsákbamacskát árulni a filmnek. Minden csavar, akció, döntés pont akkor és annyira „meglepően” érkezik, ahogy azt várjuk. Teljesen sablonosan vanak egymásra pakolva az elemek. Mindezek ellenére azt gondolom, hogy a Halálos iram mégsem teljesen az a „kapcsold ki az agyad” film. Ugyanis pokoli sok utalást, mókás kiszólást rejt a film, amit nyilvánvalóan nem buta emberek írtak meg. Elég csak a tudatosan b filmre hangolt és végtelenül mókásra írt Statham vs. Rock szópárbajokra és egysorosokra gondolni, amik a 80-as évek dagadó izmű Svarci és Norris filmjeit idézik meg legjobb pillanataikban. A látványra meg a többire kár kitérni. Sodró lendületű, de egyre kevésbé „súlyos” akciókat kapunk.
Összegzés: Simán másolhatnám a 2015-ös mondandóm, de legyen elég annyi, hogy a Halálos iram 8 pont olyan direkt pocsék és pont olyan direkt hülyülős szórakoztató film, mint volt kb mindig. Mivel népi megfigyelésem már, hogy a páros részek mindig gyengébbek valamivel, mint a páratlanok, és alapból kevésbé köt le az újdonságok hiánya miatt, nagyjából a 6. résszel érzem rokon minőségűnek.
További infók a mafabnál
