Tarzan legendája

Legend of Tarzan

2016

Elég elvetemült ötletnek tűnik 2016-ban megjelenni egy Tarzan filmmel. Egyrészt szerintem a karakter finoman szólva sem öregedett jól, másrészt manapság nem menők az ilyen típusú hősök. A melldöngető, majmokkal élő és Jane-t a lábáról levevő kockahas kalandját mégis jó ötletnek tartották újra a vászonra küldeni. Ha már lúd legyen kövér, bedobtak a vízbe olyan király színészeket, mint Chris Waltz, Sam Jackson vagy Margot Robbie. Meg persze Alexander Skarsgard, mint maga John Clayton, alias Tarzan.

A nagyzolás nem áll meg abban, hogy nagy színészek vannak a filmben. Itt van még az elmúlt évtized legfontosabb filmsorozatát (Harry Potter) több, kevesebb, de anyagilag mindenképpen sikeresen levezénylő David Yates meg sok sok tízmilliós büdzsé. Valamit csak ki lehet hozni ebből a felállásból, nem? Gondolták az alkotók. Nem. Gondolta eme iromány megálmodója. A Tarzan legendája ugyanis semmi olyat nem bizonyít vagy mutat, ami miatt ennek a filmnek el kellett készülnie. Meg is bukott, ahogy kell. Rögtön az első 20 percben minden megmutatkozik, ami miatt érezni lehet előre, hogy rossz lesz a film:

Chris Waltz sokadik ugyanolyan negédes mosolyú, antipatikus, tenyérbe mászó szerepe. Komolyan nem unja még ez a manusz a sok egy kaptafa alakítást? Megélhetési gonosz. Ez lesz innentől a gúnyneve, míg nem vállal valami normálisat. Tarzan Londonban éli az életét, mikor visszahívják a vadonba, hogy nyomozza ki, volt otthonában zajló gyanús és áldozatokat követelő bányásztevékenységet. A vademberi énjét levetkező viktoriánus úriember kénytelen hát visszatéri a kongói vadonba és leszámolni a múltjával és egyben meg is menteni régi barátait. Hagyok időt ezt feldolgozni.

Izgalmasan hangzik, gondolom. Sajnos nincs mi megmentené ezt a filmet.

A vadonba visszatérve világi fingreszelés zajlik jó másfél órán át. Minimális akció, nullához közeli látvány.

Konkrétan ha szívózni akarok, a gnú csorda a 95-ös Jumanji, a majom csapat a 2011-es Majmok bolygója szintjén (se mindig) teljesít. A CGI-nál amúgy is kilóg a lóláb sok helyen. A film darabos, a flashbackek szükségtelenek és megtörik az amúgy sem jó ritmust. Az interakciók nem működnek. Sam Jackson lenne a kötelező, vicces, drámát oldó, nagydumás feka, de mivel nincs partnere, így minden próbálkozása elhal. Margot Robbie-t próbálják kicsit erősebb, és önálló női karakternek beállítani, mint Jane-t, de sajnos ez kimerül abban, hogy leköp, vagy felpofoz pasikat, néha néha beszól.

A legnagyobb vérveszteség pedig Alex. Aki sem karizmában, sem színészi játékban sem sehogy nem képes felnőni a szerephez. Pedig nem volt magasan a léc, hiszen egy nyíltan romantikus-kaland ponyvaregény címszereplőjét kellene alakítania. Ez sem ment és az, hogy Jane-t eltűntetik mellőle a film java részében, csak ront a helyzetén.

Összegzés: Sima kalandfilm a laposabb fajtából. Sem a cselekmény, sem a színészek, sem a látvány nem jó, sőt mondhatni pocsék. Igazság szerint nincs olyan eleme, ami kiemelkedne a középszerűségből.

Virsliparti

Sausage Party

2016

Nagyon nehezen tudok bármi elfogadhatót megfogalmazni azzal kapcsolatban, amit a Rogen-Cera-Goldberg-Wiig-Hill-Franco brigád próbál évről évre eladni. Nem csak arról van szó, hogy a humoros vagy annak szánt filmjeik nem nekem szólnak, hanem arról, hogy …szóval nem tudom máshogy fogalmazni dilettáns junkhead kretének. Ennél már csak a James-Sandler-Schneider-Rock brancs károsabb az agyamra. Ugyanakkor nem akarok álszent lenni, a Virsliparti jobban működött nálam, mint eddig bármi tőlük.

Frank, a frankfurti virsli alig várja, hogy végre behatoljon Brendába a hotdog kiflibe. Jó alkalmat szül a sok ételnek a július 4-ei ünnepség, hiszen mindenki vásárol és a legtöbb ételnek van esélye kikerülni a világba. Rájönnek viszont, hogy Isteneik nem azok, akiknek gondolták és odakint nem vár rájuk jobb élet. Sőt élet sem. Öntudatra ébrednek főszereplőink és az addig mikroközösségben élő áruk elkezdenek sorsukon agyalni és túlélni.

Sokat nem is érdemes beszélni a történetről, mert annyira elborult az egész, hogy úgysem hinnétek el. Rogenék abszolút polkorrekt mentes animációs filmet alkottak, amiben tényleg próbálnak mindent áthágni, ami a tabu témakörébe tartozna, legyen az vallás, szexualitás, másság, drog, társadalmi lezüllés. Én nem mondom, hogy nem ötletes egyik, másik helyen a film, de őszintén szólva úgy 40 perc után már telítődtem a faszságokkal, és nem vagyok egyedül, aki szerint ez jobban működött volna egy rövid animációs filmként. Így másfél órásra nyújtva komolyan megüli az ember gyomrát a sok káromkodás, szex és ökörség. Pont ezek miatt működik a Family Guy vagy a South Park 20 perces részként. Na, meg mert nem tűnik ennyire öncélúnak.

Összegzés: Biztos, hogy nem kevés drogot használtak Rogenék és a humoruk sem javult, viszont néhány helyen azt éreztem, hogy sikerült remek filmet alkotni. A baleset utáni montázs, vagy a főzési jelenet garantáltan örökérvényű, de a Virsliparti azért inkább csak az egyszeri szórakozás, abból is a soka ’jóból’ kategóriát képviseli.