Spotlight - Egy nyomozás részletei

Spotlight

2015

A viszonylag hamar (több) Oscar esélyesnek kikiáltott Spotlight ugyan gyengült valamicskét a versenyben, ettől független egy olyan film, ami méltó a díjakra, mert fontos dologról mesél totál sallangmentesen.

Mindenki bűnös?!

Furcsa egy évet tudhat maga mögött Tom McCarthy író, rendező. 2015 elején megrendezte az egyik legpocsékabb filmet az évben (Adam Sandlerrel a Cipőbűvölő-t) majd kiadta ugyanazon év végén az egyik legjobbat. A Spotlightról ugyanis ki kell jelenteni, egy döbbenetesen hatásos film, borzasztó kemény témáról.

Ami pedig arról szól, hogy a 2000-es évek elején a Boston Globe, Spotlight nevű al irodája/csapata oknyomozó munkája révén rábukkan egy tömeges gyermek molesztálási ügyre, melyet papok követtek el Bostonban. John Geoghan atya ügyét eltusolták, noha sziklaszilárd bizonyítékok álltak rendelkezésre. Walter Robby (Michael Keaton) és elkötelezett csapata: Michael Rezendes (Mark Ruffalo), Sacha Pfeiffer (Rachel McAdams) és Matt (Brian d'Arcy James) az újság vezetője Ben (John Slatery) és tanácsadója (Liev Schreiber) parancsára nem elégedhetnek meg ezzel az egy üggyel, hiszen ahogy egyre mélyebbre ásnak a mocsokba, egyre több minden derül ki a mai napig egyik legnagyobb elsumákolt pedofil botrányról.

Undorítónak és keménynek hangzik a sztori? Csak mert pontosan ilyen. Tom McCarthy a hatásvadászat legkisebb jele nélkül forgatott egy piszok feszes, életszerű, átlátható és mégis fontos filmet. A Spotlightnak nincsenek igazán csúcspontjai, nincsenek elrettentő képei. Van ez a 4-5 kiváló újságíró, akik a szemünk előtt rakják ki a "puzzle-t" a levelekből, archív cikkekből, fényképekből, vallomásokból, egyházi dokumentumokból összeollózva, rengeteget dumálva. Szinte érthetetlen, hogy a Golden Globe újságírói, hogy nem simogatták meg a saját vállukat, utalva a munkájuk fontosságára, azzal, hogy díjazzák a filmet.

Egy olyan témáról beszélünk, ami egyrészt ugye valós eseményeken alapul, fontosságát jól jelzi, hogy fél évvel a 9/11 után hónapokig témát szolgáltatott, mintegy 600 cikkel. 2003-ban pedig a brigád Pulitzer díjat is kapott. A nyomozásuk pedig csendesebb nem is lehetne. Alagsori irattárak, könyvtár, sértettek házai szolgáltatják a helyszíneket, mégis végig izgalmas és érdekes. Aki már látott egy Dennis LeHane könyvből készült filmet, vagy bármit Bostonból, az insert nélkül is tudná, hogy hol játszódik a film, annyira autentikus. A sörözők, az utcák, a házak, mind ismerősen köszönnek vissza.

Végre rivaldafényt kaphat egy olyan film, amely tényleg egy olyan eseményről szól, aminek hatására gyakorlatilag törvényt forradalmasított az USA, hisz a Spotlight munka hatására újraírták az egyházi személyekről szóló törvényt. Tom McCarthy megkapta a tavalyi év legerősebb színészi gárdáját: Itt van a lassan két éve csúcsformában visszatérő Michael Keaton, akinek a színészi játéka most kifejezetten visszafogott, mégis emlékezetes. Rachel McAdams szerintem kissé semmilyen, mégis fontos. A pálmát Mark Ruffalo lobbanékony, hajthatatlan karaktere és ehhez csodásan illeszkedő színészi játéka viszi. Oscar szerű. Liev Schreiber nagyon semmilyen a tanácsadó szerepében. John Slatery és Stanley Tucci pedig lehozzák amit le kell.

Ilyen gárdával könnyen pórul is lehetett volna járni, hogy túl akarják a másikat játszani, mégis mindenki visszafogottan alakít. Mondom kivéve Ruffalot, aki viszont parádés. Kifejezetten tetszett, hogy a legtöbb filmben az újságírók cinikus idealisták, vagy csak szimplán piócák. Ezzel szemben a Spotlight legénysége és munkája kifejezetten tompa és szürke.(Meg lehetett volna húzni, kicsit több bátorsággal, hogy az egyházat is jobban meghallgatjuk). Még akkor is ráerősít erre McCarthy, mikor megjelenik a cikk. Nincs eszeveszett eufória. Nyomják az újságot, lebálázzák és a kamionok csendben kiszállítják. Ez csak egy munka, ami történetesen fontos. Howard Shore finoman depresszív és melankólikus zenéje is megérdemelt Oscar jelölt, ahogy a vágás is feszes, nem csapongó.

Értékelés: Ez egy olyan film, ami könnyen lehetett volna megosztó, folyamatos beszédtémát szolgáltató. Az, hogy nem lesz ilyen annak köszönhető, hogy McCarthy visszafogott eszközökkel mesél. Nincsenek benne olyan hatásvadász jelenetek, mint pl. A bőven túlértékel 12 év rabszolgaságban. Fontos dologról beszél,(olyan dologról, amiről kell, hiszen mai napig is probléma) elegánsan, és közben szépen csendben összeroppantja a szíved.

Értékelés: 8,5/10