DiCaprio, Bear Grylls segítséget kérte a nyüves Oscarjáért
2016. január 14. írta: thedirector

DiCaprio, Bear Grylls segítséget kérte a nyüves Oscarjáért

A visszatérő

The Revenant

2015

Igen, megnyugodhat mindenki, ezért a filmért biztosan fog kapni Oscart Leonardo DiCaprio. Legalább is, ha nem így lenne, akkor tényleg, hivatalosan is el lehet mondani, hogy az AMPAS szavazói utálják ezt a tehetséges arcot.

dicaprio-xlarge.jpg

Bocs

Azért is fura lenne, ha kosarat kapna sokadik alkalommal, mert ezúttal nincs szemben vele egy Forrest Whitaker vagy McConaughey típusú padlózó alakítás. Sőt, sok év után idén lehet a legkönnyebben férfi főszereplői díjat nyerni. Ez persze nem azt jelenti, hogy DiCaprio nem érdemelné meg egy erősebb mezőnyben is. Mert amit itt megint leművel az több mint óriási. De, erről majd később még. A történet a 19.század elején játszódik, amikor is Henry parancsnok (Domhnall Gleeson) vezette prémvadász csapat összetűzésbe keveredik a helyi indián törzzsel. Hugh Glass (Leo DiCaprio) is éppen csak túlélte az összecsapást, azonnal újabb megpróbáltatások elé kerül: Egy medve támadja meg és súlyosan megsebesíti. John Fitzgerald, Glass társa(Tom Hardy) szándékosan megtagadja a segítséget és magára hagyja a sebesült férfit. Hova tovább élve elássa. A megtámadott azonban felgyógyul és társai nyomába ered, hogy bosszút álljon a férfin.

leo-di-caprio-revenant-tra.jpg

Az az érdekes helyzet állt elő, hogy erről a filmről elsőre több izgalmas infó látott napvilágot, és ez picit elhomályosította a filmet. Elsőként jöttek a hírek, hogy a 2010-es években folyamatosan csúcsformában lévő, és a világot fényképezésből oktató kétszeres (vélhetően hamarosan háromszoros) Oscar díjas mexikói Emmanuel Lubezki (Az élet fája, Gravitáció, Birdman) természetes fénynél forgatott. Alejandro G. Inárritu épp kiheverte a 3 Oscar díját, valamint, hogy az év első fele róla és a Birdmanről szólt, ezúttal valódi terepen, természetes fény mellett (napi durván 90 perc adatott meg) kronológiai sorrendben volt csak hajlandó leforgatni a filmet. A büdzsé bőven túllépte a kitűzött összeget, a forgatási helyszín használhatatlanná vált, megcsúszott a vágás, és a színészek közül (pl. DiCaprio) élete legmegterhelőbb élményének és munkájának nevezte. Mégis. Kellenek ilyen kérlelhetetlen alkotók, mint Inárritu.

the-revenant-df-11183_rgb-e1450715888253.jpg

A visszatérő egészen biztosan nem lenne ilyen zsigerekig hatoló élmény, ha bármiből is engedett volna. De szerencsére nem tette. Gondolkoztam a film nézése közben, hogy vajon muszáj-e, hogy egy filmnek legyen története, vagy az magyarázzon meg dolgokat? Legyen szimbolikája? Szóljon hozzám, értessen meg dolgokat? Vagy csak elég képekkel mesélnie és a hangulatot közvetítenie, amit a főhős átél? Mi az a határvonal, amikor valami öncélú, művészieskedő matyizásnak tűnik, és mi az, ami elegáns, elfogadható és érthető művésziesség? Ha egyszerűen kéne megfogalmazni, akkor az első verzió az elmúlt 1-2 filmet elkövető Terrence Malick és Winding Refn, míg az utóbb A.G.Inárritu.

the-revenant-fn01_1.jpg

Félreértés ne essék. Inárritu is bőven túltolta, de néhány jelenetet leszámítva nem éreztem annyira önsimogatóan „fasza gyerek vagyok”(valljuk be egy ilyen erős akarattal és fókuszáltan dolgozó rendező esetén elkerülhetetlen, hogy benne legyen a filmben a saját büszkesége) jellegűnek, mégis hiányzott a mélysége valahogy, legalább a filozófiai mélysége. Viszont azon kaptam magam – és ez legyen az én szegénységi bizonyítványom - , ahogy néztem ezt a 156 percig hömpölygő csodát, hogy nem érdekel, hogy kellően triviális bosszú hajtja Glasst. Nem érdekel, hogy tök fölöslegesen katyvaszoltak bele indián törzset és franciákat, vagy, hogy Hugh karaktere elbírt volna némi mélységet még. Az érdekelt, hogy ebben a közegben, az adott körülmények között egy totál megsemmisült ember, hogy tér vissza az életbe. Hogyan jön elő belőle az állat, és próbál túlélni egyedül a vadonban. Ez pedig visszaköszön. Az viszont már más kérdés, hogy egy ilyen kaliberű rendezőtől (és írótól) kicsit többet vártam volna egy kvázi erőszakos nat.geo hatású túlélőfilmnél. Pl. elbeszéléstechnikailag kissé darabos, és sokszor a minimális, képekkel való mesélésnél éreztem azt, hogy a szép képekkel akarja leplezni a film hiányosságait.

therevenanttomhardy.jpg

Technikai és színészi szempontból kifogástalan a film. Lubezki képeitől egyszerűen már tényleg azért sír az ember, mert nem csak, hogy gyönyörűek, hanem nagyjából ellenfél nélküliek (Na, nem mintha tényleg lenne értelme egyiket a másikhoz viszonyítani). De tényleg. Itt vannak korunk legjobb operatőrei Hoyte van Hoytema, Bruno Delbonnel, Robert Richardson, Roger Deakins, Janusz Kaminski, Jeff Cronenweth stb…és Lubezki ilyen erős mezőnyben úgy néz ki sorban fog triplázni. Az a félelmetes ráadásul, hogy mind a 2 díja (Gravitáció, Birdman) másért erős. A várható 3. is egy új megpróbáltatás miatt lesz értékes. Egyszóval a képek magukért beszélnek, kb. minden percben van egy olyan szcéna, aminek az állóképét simán a faladra tennéd. A medvetámadás egyszerűen lélegzetelállítóan durva. A védjegyszerű hosszú snittek persze itt is megtalálhatóak. A zene szintén brutálisan jó, és csendes! Nagyon fontos, hogy sosem tolakodó csak éppen hallatszik, de ilyen a tökéletes aláfestés.

the_revenant_trailer_alexa_65_footage.png

A színészgárda óriási. Ahogy a belefektetett munka is. Ezt várta azt hiszem lassan 10 éve mindenki Leo-tól. Hogy végre ne egy jól fésült aranyifjú, legyen, hanem mocskos! Itt pedig úristen, de az. Folyik a nyála, vére, tiszta dzsuva a haja, ruhája. Koszos a körme, ócska a foga, kúszik a porban, megmerül a pokolban, ordít, hörög, vonyít. Sok szövege nincs is, de egyszerűen tényleg pazarul mesél csak mimikákkal és mozgással. Nem tipikus Oscar alakítás, de ilyenért egyszerűen oda fogják adni. Sokakkal ellentétben én nem adtam volna oda neki automatice minden filmbéli feltűnéséért. A Véres gyémántért és az Aviátorért talán (Viharszigetért is vihetett volna egyet, csak ott meg pont nem jelölték). A Djangóért, a Wall Streetért nem. De itt nincs kérdés. Viszont egy picit húzni fogom a szám. Mert tényleg szuper amit leművelt. A színészi játéka maradandó, de a karaktere sajnos nem. Inkább karrier összegző díj lesz ez, hogy mindenki kicsit befogja már a száját. Sőt néhol már tényleg irreálisan Chuck Norris szintű. Jobb lenne egy olyan filmért kapnia ahol a színészi játék maximálisan felnő a karakterhez és fordítva.

revenant-gallery-19-gallery-image.jpg

Tom Hardy jóóóó,(mikor nem?) de messze nem itt a legjobb. És nem is kapott annyira mély karaktert, ami neki kedvezett volna. Persze John izgalmas és érthető karakter, de picit túl tipikus. Will Poulter és Gleeson pedig jó úton a szupersztár státusz felé. Megérdemelt ez is. Poulterre szeretnék kitérni. Bár a film húzóneve DiCaprio, mégis Poulter az, aki igazán meg tudja az embert fogni. Mert persze Glass egy nagyjából félig holt ember, akit tényleg kínoznak és mindenféle mocskot átél, nem beszélve a folyamatos hidegről és jeges vizű megmerülésekről. Ám Will karaktere is képes megfogni az embert, hiszen gyerek létére olyan döntések elé kerül, amik érzelmileg sokkal erőteljesebbek, mint a látványosan fröcsögő vér. Ha megadjuk neki a figyelmet, akkor azt fogjuk észrevenni, hogy az ő mentális kínzásai semmivel sem kevesebbek Glass, fizikaijánál.

Összegzés: Azt hittem Inárritu blöfföl egyet és el fogja matyizni a filmet, de nem. Sok külföldi filmes lap nem tartja annyira jónak A visszatérőt, de engem kifejezetten megfogott. Hangulata páratlanul erős. Technikailag kifogástalan. Színészi játék nem kevésbé. Igen, lehetne rövidebb, lehetne mélyebb a sztorija, mégis azt gondolom, hogy a Birdman után ez egy indokolt lépés volt. Ezt minden valamirevaló, a siker csúcsán tanyázó rendező megtenné: Sok pénzből egy álom projektet. Inárritu még ebből is egy nagyon izgalmas és emlékezetes alkotást rittyentett.

Értékelés: 8,5/10

A bejegyzés trackback címe:

https://filmertek.blog.hu/api/trackback/id/tr628269798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

annamanna 2016.01.26. 06:53:37

***** Spoileres hozzászólás******

Ahogy olvasom a kritikákat, azt látom, hogy általában a főhős karakterének mélységét és motivációit hiányolják - nahát nekem is ez hiányzott. Olvastam egyszer egy KZ-lágert túlélt pszichológus írását moly.hu/konyvek/viktor-e-frankl-megis-mondj-igent-az-eletre aminek az volt a fő üzenete, hogy a lágert nem az erősek élték túl, hanem azok, akiknek volt céljuk a kinti világban, amit el akartak érni. Azok, akik nem ragadtak bele a láger végtelenített szenvedéseibe, hanem képesek voltak a kinti életükre gondolni; azokra, akikhez vissza akartak térni, arra, amit kint el akartak érni. Az író konkrétan a felesége arcára koncentrált (nem tudta, hogy mire ő kiszabadul, a felesége már nem él). Radnóti szintén a bölcsebb életre, és Fannira koncentrált, és majdnem sikerült is hazaérnie.
Ebben a filmben viszont (most tekintsünk el attól, hogy a sztorinak ez a része csupán fantázia) a főhős csak két halottba tudna kapaszkodni. Miattuk viszont nincs hová visszatérni. Egy halott nő és egy halott fiú nem ad elég erőt az életben maradáshoz.
Ezt a szálat - úgy éreztem - Inarritu elég ügyetlenül nyúlta le a Gladiátorból. De ami ott hiteles volt és működött, az itt lebutult és hiteltelen lett. Engem komolyan zavartak az indián nős jelenetek, mert DiCaprio sok dolgot el tud hitetni, de azt most nem sikerült, hogy ez a kanszagú erdei vadember szerelmes és gyöngéd férje lett volna egy indián nőnek, és a "halál völgyében" is csak őrá gondolt. Ezek a jelenetek egyszerűen nem működtek, és nagyon zavartak.
A Gladiátorban Maximust nem a halott családja éltette tovább. Őmiattuk inkább meg akart halni. A Gladiátorban Maximust nem a bosszú éltette tovább - bosszúállásra nem is gondolt, nem érdekelte, nem is gondolhatott rá, hogy bosszút álljon a császáron.
A Gladiátorban Maximus azért maradt életben, mert voltak emberek, akik összekotorták, akik mellé álltak, lelkileg segítették (legalább egy biztosan akadt, a néger barátja). Jobb híján az lett a célja, hogy kitanulja a gladiátorságot, és hogy átélje a barátságot. Aztán Rómában megkeresték a szenátorok, a segítségét kérték, ezzel további célokat, értelmet adtak az életének. A családja a halál felé vonzotta, a feladás és beletörődés felé, nem az élet felé. Az a szál arra volt jó, hogy értelmet adjon a halálának. Nem csak szimplán megsemmisült, hanem nekivágott egy új cél elérésének.
Az ember teleologikus lény, mindig a céljai vezérlik, mindig egy cél felé törekszik. Ha nincs célja, akkor a semmit éri el. A Mátrixban is nagy gondot fordítottak erre: a Merovingi monológjának értelme az volt, hogy a "miért" különbözteti meg őt azoktól, akik csak parancsot teljesítenek. Smith is ezt kérdezte: "De miért, Mr. Anderson?" A Jézus Krisztus Szupersztárban szintén ezt kérdezte Júdás Jézustól a végső táncjelenetben: miért csinálta ezt, mi volt a célja vele, nem érti.
A bosszúvágy lehet, hogy adhat némi erőt embereknek; de ilyen gigantikus, emberfeletti cél eléréséhez a bosszúvágy nem elég. Plankenhorst Alphonsine nem tud olyan messzire jutni, mint azok, akiket magasztosabb cél hajt. A bosszúvágy aljas indok, és felemészti azt, aki rágódik rajta.
A filmben Fitzgerald karaktere elég céltudatos: végig az a kitűzött célja, hogy visszatér Texasba, ott földet vesz és gazdálkodik. És ő az, aki elképedve kérdezi Glasst: Komolyan csak azért jött vissza, hogy bosszút álljon? Ez nem elég ütős cél.

Nagyon is kézenfekvő lett volna egy olyan motiváció kihasználása, ami abszolút korhű, tehát az adott kor figuráihoz illik - ez pedig az istenhit.
A filmben az Istenre való hagyatkozás, az Istenre való rátalálás csak Hardy szájából hangzik el, tőle is a lehető legcinikusabban. A film bántóan istentelen, hit nélkül való, noha a legbelső, legmélyebb motivációt a hit tudja megadni egy ember számára; a hit az, ami valakinek a legmélyebb lényegét is képes megérinteni, mozgásba lendíteni, erőt adni neki.
Valamiféle kétségbeesett ima talán a Vadonban c. filmben is elhangott az Alaszkába rekedt hőstől (bár sajnos nem láttam azt a filmet, ahogyan a 127 órát sem).
Ennek ellenére is elég erősen meg vagyok győződve arról, hogy a valódi Glass nagyon is komolyan fohászkodott, és komolyan kérte Isten segítségét; és erősen meg vagyok győződve arról, hogy meg is tapasztalta a segítségét az útja során. A valódi Glass vándorlása szerintem a hit útja volt, hit nélkül nem lett volna semmi értelme a túlélésnek.
Inarritu filmje azért lett majdnem csak natgeo szintű természetfilm, mert az embert megfosztotta a spiritualitástól, és egy hit nélküli, spirituálisan fagyos, a hitetlenség miatt jéghideg, merev, rideg, üres világba tette, ahol az ember csak egy beszélő állat, semmi több. A jég és a hó, a dermedtség és üresség a belső lelki tájat ábrázolta, ahol nincs élet. Pl. ez a Pilinszky-vers is jól érzékelteti a belső dermedt hidegséget: hycry.wordpress.com/2010/09/25/pilinszky-janos-felmult/ Nincs benne túl sok életkedv.

annamanna 2016.01.26. 06:55:12

(folytatás, *****Spoileres hozzászólás******)
Olyan nincs, hogy egy embernek senkije sincs, még egy barátja sem, se hite, se családja, de mégis mindenkinél frankóbb. József Attila Tiszta szívvel c. verse jól mutatja, mennyire ragaszkodik az élethez az, aki semmibe és senkibe nem tud kapaszkodni - "halált hozó fű terem/ gyönyörűszép szívemen." Hát pont ennyire.

A filmet tökéletesen meg lehetett volna oldani, szívbemarkolóan katartikussá lehetett volna tenni, ha Inarritu a hitre hegyezi ki a sztorit (mint ahogyan azt pl. a Misszió c. film tette).

Istent egy vízszintesen lebegő halott indián nő víziójával helyettesíteni - ááááááá... ez nagyon rossz ötlet volt.

A bosszú jelenetei rendesen kicsapták nálam a biztosítékot; azt a részét Inarritu szerintem már túltolta. És még csak nem is volt igaz, mert a valódi Glass nem állt bosszút; noha évekig kereste a két suhancot, akik a vadonban hagyták, csak prédikált nekik, amikor évekkel később rájuk talált.
"Valóban bosszút esküdött és évekig kereste cserbenhagyóit. A hosszúra nyúlt kutatásban viszont minden bizonnyal lecsillapult a dühe, mert amikor sikerült újra összetalálkozni velük, mindössze egy rövid szónoklatot intézett hozzájuk, megbocsátását fejezte ki, majd otthagyta őket." www.movieaddicts.hu/2016/01/11/az-igazi-visszatero/

Az istenhitre való utalás itt a végén megint felmerül a filmben, megint Fitzgerald karaktere miatt, és megint végletesen cinikusan - "Az Úré a bosszúállás".

Egyszóval a családsztorit bőven kihagytam volna a filmből. A fiú még elment, bár a rajta való alvás szinte teljesen koppintása volt a Gladiátor hasonló jelenetének, amikor Maximus a sírok között alszik.
Ha a többi karakter esetében egyértelmű volt, hogy ez a világ nem a békés családi élet világa, ezek az emberek nem családapák, legföljebb hetyegnek egy indián lánnyal, vagy megerőszakolják azt, akit elkapnak - akkor ez a mély és tartós érzelmi kötődés miért sikerült volna éppen Glassnak? Az egész filmet úgy csinálta végig, mint egy gép. Az indián feleségtől még az is hitelesebb lett volna, ha Kate Winslet lebegett volna DiCaprio feje felett, víztől csöpögő ruhában.

Fitzgerald karaktere azért lett jobban, hitelesebben megírva, mert neki nem ilyen kőkemény, hideg, rideg, érthetetlen motivációi voltak. Volt múltja, családtörténete, elmesélte a megskalpolását, poénkodott, emberi és gyarló módon kötődött másokhoz, tévedett, erősködött, célt tűzött ki maga elé, manipulált, hazudott, lerészegedett; egyszóval élt.
Glass kicsit bálványszerű lett, valamiféle félisten, aki mindenben jobb másoknál, tévedhetetlen és megközelíthetetlen. Attól tartok, Inarritu részéről ez nem hiányosság, hanem tudatos döntés volt. Mint ahogyan az is, hogy pontosan DiCapriora bízta a szerepet, aki az első számú húzónév, a legnagyobb bálvány Hollywoodban.
Más is el tudott volna játszani egy EMBERT; de szerintem Inarritu azt akarta, hogy DiCaprio játsszon el egy bálványt, a bosszú angyalát. Az a gyanúm, Inarritu szerint Glass azért élt túl mindent, mert emberfeletti képességei voltak. Ő egy übermensch volt, ezért nem volt szüksége önmagán kívüli erőforrásokra, segítségre, támogatásra, komolyan vehető célokra. Úgy tért vissza, mint egy bosszúálló isten.
Szerintem ezért nem véletlen az sem, hogy míg ő mindig célbatalált, őt nem találták el; vagy hogy ha lezuhant a szikláról, pont fára esett, és nem törte össze magát; a jeges áradatban nem hűlt ki; hamar talpra állt és harcképes volt. Szerintem ezek egy mitikus karakter jellemzői. Glassnak azért nem volt szüksége hitre - mert inkább ő az, akiben hinni lehet.
A kapitány volt az az emberszabású figura, aki felismerte, hogy Glass nélkül nem tudnak életben maradni; amit mond, az "szentírás", és egy vagyont is megér az őrzése. Fitzgerald pedig az, aki szerint semmi szükség Glassra, nélküle is kiválóan boldogulnak, sőt még jobban. A bosszúállás is inkább egy istenséghez méltó cél, nem egy emberhez.

thedirector 2016.01.26. 08:33:40

@annamanna: Fantasztikus és egyben elgondolkodtató volt, amit írtál. Az elmúlt 5év alatt nem sok ilyen jó kommentet olvastam. Köszönöm. Írj többet hozzánk! :)

annamanna 2016.01.28. 07:02:17

@thedirector: ó, inkább én köszönöm ezt a dicséretet :)

annamanna 2016.02.01. 05:40:03

***** Spoileres hozzászólás******

Még gondolkoztam kicsit a filmen, leírok pár dolgot, ami eszembe jutott. Már csak azért is, hogy megvédjem Inarritut attól a vádtól, hogy a filmje sekélyes, és nincs mély mondanivalója. De van. Csak olyan módon megfogalmazva, amit a jelenlegi tudásunkkal nehezen dekódolunk. Szerintem a filmhez nem árt némi misztikus-okkultista-szimbolista-vallásos ismeret (vagy világkép), mert itt nagyon sok dolog jelképe valami másnak.

A film egyik legfontosabb szimbóluma a víz, mert elég feltűnő, hogy szinte végig (jéghideg) vízben tapicskolnak a szereplők. A víz szimbolikája roppant gazdag, az élet vize, szenteltvíz, vízkereszt, vízözön, a víz a négy őselem egyike, a víz az érzelmek kifejezője (talán kicsit helyettesíti is a filmből hiányzó érzelmeket, hiszen ezek a marcona férfiak pont olyan érzelmi gazdagsággal rendelkeznek, mint Bud Spencer. A víz talán ezért is fagyos, hideg a filmben, ezért van a sztori télre áthelyezve. Persze a fagyott víz egyben fehér is, tiszta, minden nyomot megmutat, nehézzé teszi a rejtőzködést). A kulacsra vésett csigavonal az örökkévalóságot szimbolizálja. Még a templomi jelenet is tele volt pocsolyával.

De ha már négy őselem - mindnek fontos szerepe van a filmben, sőt egy ötödik elemnek is, a fának. A fa elem megtestesítője a filmben Hawk. Ez a templomi jelenetből elég egyértelmű; de a halott fiú szájába is egy fáról származó kis zöld szöszt tesz az apja. A zöld a remény színe; a hit-remény-szeretet szentháromságból Hawk a remény. Szerintem az egész filmnek nyugodtan lehet misztikus mondanivalót tulajdonítani. Milyen misztikus személy köthető a fához? Nyilván Jézus, akit fára függesztve öltek meg, a keresztfa az ő jelképe lett. Fitzgerald azt mesélte, az apja egyszer felismerte az Istent - felnézett egy fára, és ott volt egy nagy kövér mókus, hát ő volt az Isten. Az apja pedig megölte a mókust és megette. A mókus a fán él, a fához kötődik; Glass maga is lelő egy indiánt egy fa tetejéről; az indiánok úgy másznak a fára, mint a mókus.
Hawk háromszor is megmenti az apja életét: először, amikor egy indián az íjával majdnem megfojtja, aztán amikor a kapitány le akarja lőni, harmadszor pedig, amikor Fitzgerald fojtogatja. Fitgerald azt mondja Bridgernek - kétszer megmentettem az életedet, istenként imádhatnál. (Ebből egy megmentés tényleg igaz, mert Bridgert egy indián a víz alá nyomta a támadáskor, majdnem megfulladt, és Fitzgerald ütötte le az indiánt.) Hawk mindenesetre háromszor menti meg az apja életét. Szerintem misztikusan őt nyugodtan lehet fiúistennek tekinteni.
Hawknak a fa elemhez való kötődése olyan szinten is igaz, hogy a fát a tűz égeti meg, és Hawk megégett, amikor a falujukat tűz pusztította el; az arcán a film során is láthatóak az égésnyomok. A fát tehát a tűz pusztítja el (a tűz Fitzgerald); a tüzet a víz oltja el (ez Glass); a vizet a föld fogadja magába (ez pedig Glass felesége, az indián asszony. Ő az anyaföld, vagyis maga Amerika, az indiánok földje, amit a fehérek elloptak). A fa pedig a földből nő ki, a fa a föld gyermeke, és a víz öntözi, a víz növeszti nagyra.

Amikor az anya meghal, egy kismadár száll ki a vérző kebléből. A madár az indiánok szimbóluma, mert egyrészt tolldíszt viselnek ("Nem számoltam meg a tollakat" – mondja Fitzgerald), másrészt Hawk, az indián fiú is madárról lett elnevezve. Ugyanakkor a madár általános lélek jelkép is, hiszen a madár az égbe száll. Az egyik jelenetben a nő lebeg Glass fölött, máskor a hangjával figyelmezteti. Misztikusan ő tehát a Szent Lélek, és nyilván ő a szeretet, Glass tehát kizárásos alapon a hit megtestesítője (De neki a hitért kőkeményen meg kell küzdenie, erről még lejjebb).

Ami talán még érdekesebb, az először is Fitzgerald. A filmben két állat is vonatkozik rá; először is a szarvas. Glass a végén a szarvassal példálózik, amikor Fitzgerald üldözéséről beszél. A film egy szarvas lelövésével indul, és Fitzgerald megölésével végződik (aki úgy szökell az erdőben, Glass elől futva, mint egy szarvas). A szarvas talán a legősibb sátánszimbólum. A boszorkánykultuszok istenpárja a Hölgy és az Úr, az utóbbi a szarvasisten. A szarvas a Bibliában is fontos jelképes állat, ott nem ilyen negatív szerepben áll; a Bibliában a szarvas a szerelemhez kötődik, a vágyhoz, a vízhez, a gyors futáshoz (aminek a képességét a szarvasölő Glass elveszíti, ahogyan elveszítette a szerelmet is; de a vágy megmaradt: Zsolt 42,2 Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!).
Glass mindenesetre megöli a szarvast, és később, amikor úszó szarvasokat lát, akkor is jelzi, hogy most megölné az egyiket, ha lenne nála puska. Fitzgerald a szarvas megölésére mondja a film elején, hogy ezt már nem kellett volna; és a végén is megkérdőjelezi, hogy van-e értelme az ő megölésének. "Csak ezért jött vissza?" Hogy öljön? Ez a cél?

annamanna 2016.02.01. 05:42:57

(folyt.)
Fitzgerald egy másik állattal is összevethető: a filmben kétszer is azt gondoltam, hogy Glass túl közel engedi magához azt, akit le akar lőni; mind a medvénél, mind a végén Fitzgeraldnál már túl későn lőtt, legalábbis ez volt a benyomásom. És nem csak az elkésett lövés párhuzamos, hanem az ezt követő elkeseredett birkózás, kézzel-lábbal-késsel-karommal-fejszével-dombról való legurulással (ez utóbbi is párhuzamos volt a két jelenetben). A fejsze vagy fokos maga is valamiféle misztikus jelentést hordozó eszköz, pl az etruszk király hatalmi jelképe a fasces volt, egy vesszőnyaláb közé dugott fejsze.
Fitzgerald tehát a medve is, ami Glassra támad, és életveszélyesen megsebesíti. A film végén Glass megint élet-halál között lebeg, és megint kúszni-mászni kényszerül, nem tudni, ezt túléli-e, vagy a felesége látomása már a túlvilágra vezeti.

Ugyanakkor azzal, hogy Glass magára ölti a medveszőrmét, maga is medvévé válik, azonosul a medvével, akivel harcolt és akit megölt. (A film elején az indián harcosok némelyike is medvét utánzó fejdíszt visel). A medve azért támadt Glassra, mert a kölykeit féltette tőle; Glass szintén a maga "kölyke" miatt támad Fitzgeraldra.

A két férfi ábrázolása szerintem sokszor egymásba olvadóan párhuzamos. Ahogy egymás ellen küzdenek, úgy valójában önmaguk ellen küzdenek; és tulajdonképpen nincsenek egyértelműen leosztva a szerepek, hogy itt ki a jó és ki a gonosz. Bár kibékíthetetlen az ellentétük, és kioltják egymás erejét, mint a tűz és a víz; de épp azért, mert a tüzet és a vizet jelképezik, nem a bibliai értelemben vett jó és rossz küzd a filmben egymással.

Például a film elején Glass azt mondja, a szárazföld felé meneküljenek, mert a folyó az indiánoké, és meglátják őket. Csakhogy az indiánok a szárazföld felől támadtak, és nekik a bárkára kellett menekülni előlük (a föld az indiánok jelképe, az indián anyaföld); tehát könnyen lehet, hogy Fitzgeraldnak igaza volt, amikor nem akarta elhagyni a bárkát ("Most is látnak, fiam!"). Ráadásul az egész medvetámadás is csak azért következhetett be, mert otthagyták a bárkát. (Mondanom sem kell, hogy a bárka is mitikus színhely).

Glass, mint szimbolikus víz, önmagát tagadta meg és adta fel, amikor elhagyta a vizet (a film későbbi részében mégiscsak a vízen keresztül menekül meg az indiánok elől). Glass önfeladása korábbi eredetű: a film során többször is felteszik neki a kérdést: valóban a saját fajtájára támadt, tényleg megölt egy fehér tisztet? Miért került ide az Isten háta mögé? Van anyja ennek a fiúnak, akihez issza kell vinnie?
Glass tehát fél a láthatóságtól. A víz lehet sötéten kavargó, iszapos is (nyilván innen indul Glass); és lehet hófehér, tiszta, mint a hó és a jég (ezen az állapoton megy keresztül a film során).

Glass-sal ellentétben a kapitány bezzeg nem tagadja meg a saját fajtáját – sem Glasst, sem Bridgert, de még Fitzgeraldot sem képes lelőni, és az indiánokról azt mondja, majd a hadsereggel "jó modorra tanítják őket". Végül úgy hal meg, mintha egy indián ölné meg, csakhogy ez az indián Fitzgerald, aki a skalpolással szintén "megtagadja a saját fajtáját".
Tehát a film Glasst és Fitzgeraldot sokszor párhuzamosan ábrázolja. Már írtam, hogy Fitzgerald azt mesélte, az apja megölt egy mókust, és Glass is lelő a fáról egy indiánt.

Ha Fitzgerald a szarvas, akkor Glass a kígyó, aminek a büntetése az, hogy a hasán csússzon-másszon. Glass maga is büntetést érdemel, ő is áthágta a rendet, ő is élvezettel gyilkol (mind a szarvast, mind Fitzgeraldot vérszomjasan öli meg; vagyis ez utóbbinál már kicsit fékezi magát).
Úgy tudom, Inarritu Sean Penn-nek akarta adni Fitzgerald szerepét, és DiCaprio kérte, hogy inkább Hardy játssza. Szerintem ez nagyon jó ötlet volt, így sokkal inkább kitűnik a karakterek párhuzamossága.

Sőt - Glass is valamilyen módon köthető a szarvashoz. Amikor megölik, Bridger visszamegy a táborba és segítséget kér a többiektől, hogy kihozzák a tetemet az erdőből; a többiek ugyanúgy megtagadják a segítséget ("majd ha megsült, segítek!"), mint később Glass esetében.

A fehér emberek segítőkészségének hiánya abban a párhuzamosságban is látható, hogy ahogyan Fitzgerald pénzért vállalja Glass őrzését, úgy az erődbe érkező franciának is csak pénzért hajlandóak ennivalót adni.
Fitzgerald azt mondja, neki nincs élete, csak megélhetése van. Szerinte a kapitány orvos apja pénzért vásárolta meg a fiának a tisztséget. Kirabolja a széfet - a hitet nála a pénz helyettesíti. Talán ez a legnagyobb különbség a két karakter között: Fitzgerald pénzt halmoz fel, Glass pedig hitet.
A hitetlen haszonlesés általában a fehérekre jellemző. A fehérek igazi "szentélye" nem a lerombolt templom, hanem a bölénykoponyákból emelt, fehér piramis. A bölényeket pedig csakis azért ölték le, hogy elvegyék az indiánok élelmét, kiéheztessék őket. A fehérek haszonleső rablógyilkosok. Ész nélkül ölik le a hódokat, általában a vadakat, csak azért, hogy Európában divatos prémkabátokat gyártsanak belőlük.

annamanna 2016.02.01. 05:45:00

(folyt.)
A fehér emberek a "szerelmet" is pénzért veszik - Powaqa "ára" öt ló.

És ha már ló. Az indián pöttyös lova a franciákhoz kerül, és ezt Glass akkor akarja "meglovasítani", amikor Powaqát megerőszakolja Toussaint. A lónak tehát része van egy "szexjelenetben"; nem sokkal később Glass felhasítja a döglött lovat és úgymond belehatol. A film elején az egyik sebesült prémvadász (hegedűvel a kezében, hiányos öltözetben) lelő egy lovat, aminek az égvilágon semmi értelme sincs, hacsak nem az a "klasszikus féltékenységi" motiváció nem, hogy "ha már az enyém nem lehetsz, másé se legyél".
Amikor Powaqa apja keresi a lányát, lovakat kér a franciáktól; ez elég furcsa, hiszen az amerikai tábort lovakkal támadták meg, és az ottani lovakat is zsákmányul ejtették, tehát nincsenek lóhiányban. Az indián azt mondja: lovakra van szükségünk; Toussaint pedig azt válaszolja: nekem meg egy csöcsös asszony kellene. Ez a jelenet is a ló-asszony párhuzamot erősíti; a filmben tehát nem a szarvas, hanem a ló kötődik valamilyen szimbolikus módon a szerelemhez. Azt mondjuk már hallottam, cigánylányra vonatkoztatva, és nem épp hízelgő értelemben, hogy "nyihogó kanca". Hát, lehet, hogy valami hasonlóra gondolt Inarritu is.
Mindenesetre, ha az állatoknak valamiféle jelképes jelentésük van a filmben (szerintem nagyon is van), akkor a ló a nőnek felel meg. És a ló megfelel a földnek is, hiszen a fehérek ellopják az indiánok lovait, földjét és nőiket. Egyrészt. Másrészt, ahogyan az élőhalott Glasst Fitzgerald földdel szórja be, tehát a föld betakarja, úgy később a lóba bújik bele, mint egy jelképes koporsóba. A föld elnyeli a vizet.

Glass azt mondja, neki nincs élete. Nem fél a haláltól, mert már túlvan rajta. Éjszaka találnak rá, éjjel álmodik, akkor "él" igazán, az álmaiban. Éjszaka találkozik a gyógyító indiánnal, éjszaka gyógyul az izzasztó kunyhóban, az éj leple alatt menti meg Powaqát.

Fitzgerald a tűz, ha pedig tűz, akkor ő a meleg és a világosság. Fitzgerald figurája eleven, beszédes, időnként vicces is. Fitzgerald nyughatatlanul pattog, mint a tűz. Glass olyan, mint a víz. Lassú víz partot mos. Glass világa jéghideg, dermedt, halott, csöndes. A tűz fekete kormot hagy maga után, a jéggé dermedt víz hófehér. És fehér a hold is, az éjszaka ura, ami világít, de nem melegít.

De Glass és Fitzgerald figurája párhuzamos is, erre még egy jelenet jut eszembe, ami szintén köthető a lóhoz: amikor Glass a folyóparton egy kis mélyedésbe húzódik, és megjelennek az indián lovasok, az egyik indián megvizsgálja Glass elhagyott tűzrakását, és Glass beleveti magát a folyóba, miközben az indiánok lőnek rá. A film végén Glass leszáll a lóról, megvizsgálja Fitzgerald elhagyott tűzrakását, miközben Fitzgerald a patakmederben menekül előle, hogy ne hagyjon nyomot maga után (és Glass is lő rá, pontosabban lőnek egymásra).

Sőt Glass életét többszörösen is a tűz menti meg – a lőporral való sebkiégetés, általában a tűzrakások, az indián izzasztó kunyhója és a fegyveresek fáklyái, amikkel rátalálnak.
A tűz felmelegíti a vizet, és az erődben Glass már meleg vízben fürdik meg.
Ugyanakkor a tüzes Fitzgerald a vízben bízik, a folyóban; és a végső üldözéskor is a patakmederben menekül, hogy ne hagyjon nyomot.
A két szereplőnek, ahogy a két elemnek is, szüksége van, pontosabban szüksége lenne egymásra. Nemcsak pusztítani, hanem segíteni is tudnák egymást.

A fa elem a filmben szinte csak segítő szerepet tölt be: a film elején a kapitány azt mondja: "a nyílt terepre akarnak kikergetni minket" (a fák tehát védelmet, fedezéket nyújtanak annak, aki fél); és a végén Glass azt állítja, tudja, hogy Fitzgerald merre megy, mert a jávorszarvas is az erdő mélyére menekül, ha fél. A fák megvédik azt, aki fél, aki az üldözői elől menekül.
A fából készült bárka menti meg őket az indiánoktól; fából összerótt hordágyra teszik a haldokló Glasst, fából összerótt sátorral védi meg a vihartól Glasst az indián; farönkökből rótták össze az erődöt, ami megvédi őket, a fa által táplált tűz menti meg Glasst a fagyhaláltól és fával támasztja meg a halott kapitány testét, hogy csapdába csalja Fitzgeraldot. Fára másznak a medvebocsok és fára mászik a mókus. A fa mindenképpen eleven elem; még akkor is életet ad, amikor halott, mert a melegítő, világító tüzet táplálja, vagy bármi egyébre hasznos. A fa nem tud úgy ártani, mint a tűz és a víz.
Vagyis valamennyire mégiscsak – fából készülnek a gyilkos nyilak, fáról lőnek az indiánok, fára kötik fel a gyógyító indiánt, és Fitzgerald is attól fél, hogy felkötik, ha kiderül a hazugsága. A Biblia azt mondja: átkozott, aki a fán függ, és ez a mondat Jézusra vonatkozik (aki magára vette a bűneinket). A felkötött indián is dob egyet azon a szimbolikán, hogy Hawk, az indián fiú a filmben a megváltó fa elem.

A levegő elemről eddig nem esett szó. A levegőre mindenkinek szüksége van, minden elem elnyeli a levegőt, mindegyik tele van vele, a tűz, a víz, a föld és a fa; de mindegyik közül a fa termeli az életet adó oxigént.

annamanna 2016.02.01. 05:47:21

(folyt.)
A filmben a föld sem ártalmas; a földet Fitzgerald sérti fel, amikor sírt ás Glassnak. Hawk tetemét nem ássa el Fitzgerald (eláshatná vagy elrejthetné, hiszen félhet attól, hogy Bridger rátalál); de a föld nem nyeli el a fát; a föld csak a vizet nyeli el. A fa a föld felszínén enyészik el.

És még egy párhuzam: Glass nem tud lábra állni; amikor Fitzgerald nógatja Bridgert, hogy induljanak, Bridger azt mondja: "nem érzem a lábamat".
A sztoriban ő a "jobb lator", Fitzgerald pedig a "bal". Már a szarvas megölésénél is Glass mellett volt.
De mivel lator, a víz őt is majdnem megöli, a másik lator menti meg az életét. Fitzgerald pedig tényleg a vízben leli halálát.

Glass, mint vízelem tehát önmagától félt, és ez okozta a bukását; mint apa, jobban bízott a fiában (az erdőben), mint saját magában (a folyóban). (Amikor Fitzgeraldék beleejtik a sebesült Glasst a vízbe, akkor áll a leginkább szemben önmagával. Bár a sebei kimosásához már rögtön vízre van szüksége, csak attól tisztulhat meg).
A film tehát arról szól, hogyan nyeri vissza az önmagába vetett hitet. A végén neki már nincs szüksége arra, hogy az erdőbe meneküljön. A végén már Fitzgerald menekül – és aki menekül, az elbukik.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a film elején Fitzgerald nem fél az indiánoktól. Merészen ragaszkodik a bálákhoz (és igaza van, mert sok nyílvessző a bálákba fúródik, tehát aki a hátén bálát cipelve menekül, az jut el a bárkáig). Merészen ragaszkodik a folyóhoz, sőt azt is állítja, hogy az indiánoknak igaza van. Fitzgerald ekkorra már szintén túljutott a saját halálán, amit épp az indiánok okoztak. Mivel átélte az indiánok skalpolását, már nem fél tőlük. A végén őt is a saját "attribútuma" árulja el és ejti csapdába, a tűz füstje. Hasonlóan Glasshoz, ő is önmagával küzd, saját magával nem bír.
De amíg Glassnak végigkövetjük a fejlődési, érési folyamatát, addig Fitzgerald tüze zabolátlan marad. A végén az "Úr" igazságot szolgáltat kettejük között; az arikara indiánok megölik Fitzgeraldot (aki a film elején még nem félt tőlük), Glasst pedig megkímélik (aki a film elején még félt tőlük).

A kereszténységre való nyílt utalás egyébként négyszer kerül elő a filmben, mindegyik esetben elég baljósan, a halállal összefüggésben: először a bárkán, amikor az egyik halottat a vízbe dobják és a kapitány rögtönzött gyászbeszédet mond. Aztán amikor Fitzgerald Glasst fojtogatja, azt mondja, az Atya és a Fiú Isten, Jézus Krisztus nevében. Aztán a templomi jelenetben, amikor Glass a halott fiával álmodik. És negyedszer, amikor a kapitány Bridgerre fogja a puskáját, és azt kiabálja, hogy mondja el a Miatyánkot.

Összességében tehát a film nem viszonyul pozitívan, elfogadóan, alárendelődően a kereszténységhez, inkább valamiféle szinkretista, kevert, panteisztikus, new ages misztikája van, de mindenképpen érdekes.

Elég nyilvánvaló a film pozitív elfogultsága az indiánok felé, ehhez nem is kell különösebben mélyre ásni a jelentésrétegeiben. Bár az indiánok is gyilkolnak, de csak azért teszik ezt, mert a fehérek megerőszakolták a világukat, mint Toussaint Powaqát. Powaqa is megöli azt, aki megerőszakolta, és utána megmossa a véres kezét a vízben – ez Pilátus gesztusa, aki a kézmosással üzente: ártatlan vagyok ennek az embernek a vérétől (és a zsidó főtanács erre válaszolta azt, hogy a vére rajtunk és gyermekeinken). Powaqa és az indiánok tehát ártatlanok; úgy kerültek bele a fehér ember tébolyult, dühödt vadulásába, mint Pilátus a krédóba. (Ők tehát ebben a pogány "üdvtörténetben" vagy kálváriában Pilátus szerepében állnak, aki a végső emberi ítéletet kimondja).

Ha a rejtett szimbolikát nézem, akkor is ugyanarra jutok: a film azt üzeni, az marad életben, illetve az "üdvözül", aki félelemmel vegyes tisztelettel, elfogadással, szeretettel áll a föld igazi tulajdonosaihoz, a "bennszülöttekhez", és ezen nyilván az egész természetet is lehet érteni, növényestül, állatostul stb, tehát az egész bolygót, amihez képest mi emberek "invazív faj" vagyunk. Ha félelemmel vegyes tisztelettel bánunk az őselemekkel, az őselemek segíthetnek minket; de ha megvetjük őket, akkor magunkat is megvetjük, és mindenképpen mi húzzuk a rövidebbet.
Avagy, "ahogy egy dakota bölcsesség tartja": ha a lóval jól bánnak, készséges és hatékony segítsége az embernek; de jaj annak, aki alatt a ló megvadul.
Na és akkor itt a végén szépen visszakanyarodtam ahhoz, hogy a Visszatérő nagyjából semmi más, mint egy szépen fényképezett natgeos természetfilm. :)

(Egyébként még egyszer megnéztem a filmet, és úgy tűnt, hogy sokkal rövidebb, feszesebb, egészen tömörnek tűnt és sokkal érzelmesebbnek, drámaibbnak, mint először. Talán minél többször látnám, annál jobban tetszene.)

thedirector 2016.02.01. 08:47:40

@annamanna: Egy kis türelmét kérem "annamanna". Elfogom olvasni, amit időm lesz rá a napokban és válaszolok is. :) köszönöm, hogy írt

annamanna 2016.02.01. 09:05:03

(folyt.)
Még egy apróság: hogy Glass megváltozott, az ott vált érezhetővé, amikor két hegylánc között, a végtelen hómezőn gyalogolt. A hó fehéren világított, tökéletes célpont volt a védtelen, magányos figura. Az önvédelem mellett az élelem megszerzése miatt, és a tűzrakás, a tűzrevaló fa összeszedése miatt is célszerűbb lett volna oldalra, az erdőbe húzódnia; de Glass ekkor már középen ment, egy olyan hómezőn, ami talán egy hóval és jéggel borított folyó volt. Tehát ekkorra teljesen azonossá vált önmagával, elfogadta magát és nem menekült, nem kért segítséget semmilyen más elemtől, mert önmagában is elég erős védett volt.

Ráadásul korábban azt állította, hogy felfelé kell menni, csontszáraz helyekre, ahol nincs víz, mert ott nincsenek indiánok, és nincs kire vadászni (rajtuk kívül). Ebben a jelenetben viszont lent menetelt, a (folyó)völgyben. Az persze az egyik dolog, hogy nem is bírt volna felmászni a hegyek tetejére; de őmiatta mindenki másnak át kellett vágni a hegyláncon, noha lent is lett volna út, tényleg lett volna út, nem mondott hülyeséget az a felderítő, aki ezt állította.

A kapitány kritikátlanul mindent elhitt Glassnak (aztán később Fitzgerald meséjét is kritika nélkül elhitte; na meg azt is, hogy a törvényes rendet érvényesítheti Fitzgeralddal szemben, csak azért, mert az a törvény és kész).
A kapitány az az ember, akire igaz, hogy "a betű megöl, a lélek pedig megelevenít". A lélek itt leginkább a saját tapasztalata lett volna (amiben volt saját tapasztalata, azt jól meg is csinálta, mármint a hevenyészett műtétet); de a vad tájat nem ismerte, és bármit elhitt, amit szerinte kompetens, tekintélyes személy mondott neki. Ha az angyalokig kell is fölmenniük, fölmennek, mert ez tuti tipp.
És persze a felmentő sereg is eljön (biztosan), és ő hazamehet a feleségéhez (biztosan); hiszen megígérték a felettesei.

Ha ezt a hozzáállást meg kellene neveznem valahogyan, akkor azt mondanám - ez a remény. A kapitány tehát ilyen módon Hawk párja; és abban is a párja, hogy Fitzgerald öli meg, és Glass áll bosszút érte.
Abban is hasonlít Hawkra, hogy megmenti Glass életét; ő az orvosi tudásával és kapitányi tekintélyével (ami nélkül már az elején legyilkolták volna egymást Fitzgeralddal).
Ha a kapitány is olyan, mint Hawk, akkor ő is olyan, mint a fa. Ebben az esetben addig van a helyén, amíg fák veszik körül (a bárka is fából van, az erdő is fából van, az erőd is fából van); de a fátlan hegycsúcsokra kár volt felmásznia. Már a film elején azt mondja: a nyílt terepre akarnak kikergetni minket (az indiánok). Tudja, hogy a nyílt terep nem az a hely, ahol ő biztonságban lehet.
Végül Fitzgerald egy viszonylag nyílt terepen öli meg, mert ekkor is kritikátlanul alárendeli magát a tekintélyszemélynek, Glassnak, aki az erdőt választja (most is az erdőt választja, és megint rosszul választ); és a kapitányt a nyílt terepre küldi, pedig az a számára idegen és ellenséges hely.

Ezt most muszáj idemásolnom:

REMÉNYTELENÜL

Lassan, tünődve
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

A másik apróság: ahhoz, hogy a fa éltető oxigént állítson elő, mindegyik őselem együttműködésére van szükség: a víz, a tűz, a föld egyformán szükséges ahhoz, hogy a fa életképes legyen. A film mondandója mindenképpen az, hogy az összefogás, egymás és önmagunk megbecsülése életet ad, míg önmagunk és egymás megvetése, a magunktól és a másiktól való félelem halált terem.

A harmadik, hogy a filmet a férfi-nő közti együttműködés vagy ellenállás felől is lehet nézni; akinek az életében nem működik a férfi-nő kapcsolat, ott szükségszerű a bukás.
Fitzgerald esetében felmerül egy enyhe homoszexuális árnyalat, ugyanis a film elején egy olyan férfit keres (Coultert), aki teljesen meztelenül jelenik meg, nyíllal átlőve. Előtte Fitzgerald többször is kérdezi, hogy hol van Coulter, hol van Coulter.
Fitzgerald nem veszi észre a kiéhezett indián nőt, de Bridger észreveszi, és enni is ad neki.
Henry kapitány a film végén azt mondja, elvesztette a felesége arcát, már nem emlékszik rá.
Toussaint pedig nem tart igényt a nőre, csak az aljas nemi erőszakra.
Az arikara törzsfő viszont nem felejtkezik el a lányáról, és nem adja fel a keresését; Glass és Hawk pedig nem adják fel a feleségre/anyára való emlékezést, noha legalább tíz év telhetett el a nő halála óta.

annamanna 2016.02.01. 09:07:51

@thedirector: persze, csak nyugodtan, ráér; leginkább úgyis csak magamnak írtam le.

(folyt.)
Még a medvéről: ahogyan Fitzgerald teljesen jogtalanul ölte meg Hawkot, úgy Glass is jogtalanul hatolt be a medve életterébe, és veszélyeztette a medve bocsait.
A Misszióban azt mondták az indiánok, hogy az erdőben "az ördög lakik"; és sok középkori európai mese szerint is az erdő elég boszorkányos hely; az erdő kultikus hely, a varázslat és áldozat (akár emberáldozat) helye.
Egyáltalán nem biztos, hogy olyan védelmező kultúrtáj, mint amilyennek a felszínes szemlélőnek mutatkozik.
Az erdő még a Gyűrűk Urában is képes támadásba lendülni (ott épp Mordor seregei ellen).

És még egy: a vízben viszont nem vadállatok, hanem halak laknak, és a hal régóta keresztény szimbólum.
A halak (és a bölénymáj) nyersen való megevése azt mutatta, hogy Glass ebben az állapotában még nem tudta a tüzet úgy segítségül hívni, megszelídíteni, ahogyan szüksége lett volna rá. (Noha a bölényes jelenetben a háttérben égett a tűz, a két férfi mégis nyersen ette a húst, amire a mohóságon, türelmetlenségen kívül nincs más magyarázat). Sőt Glass eleinte semmilyen tüzet sem gyújtott. A teljes önfegyelemig és a tűz megfegyelmezéséig addigra jutott el, amikor már meleg vízben tudott fürdeni.

Fitzgerald szintén hadilábon állt kicsit a tűzzel - amikor megölte Hawkot, egyáltalán nem gyújtott tüzet, úgyhogy Glass jéghideggé vált; később pedig saját maga taposta szét azt a tüzet, amit feltehetően Bridger gyújtott.
A meggondolatlanságára, az önkontroll hiányára jellemző, hogy Bridgert is majdnem lelövi (Bridgert csak a saját fegyelmezetlensége menti meg).

A kapitány szintén szembekerül a saját közegével, illetve kilép belőle. Amíg benne van, jó dolgok történnek (az erdőben meggyógyítja Glasst, aztán később az erdőben rátalál Glassra, mindkét megmentés az erdőn belül történik). Amíg a maga helyén van, addig a vadakkal is elbír (mármint a saját katonáival, akik nem éppen könnyű emberek). A végzet a nyílt mezőn éri utol.
Tulajdonképpen lehet, hogy a film elején is azért hajlik arra, hogy a szárazföldön, az erdőben menjenek tovább, mert az ugyan nem Glass közege, de annál inkább az övé; az ő számára az erdő biztonságos hely.

Ehhez hasonlóan nyilván a többi szereplőt is el lehet helyezni egy szimbolikus erőtérben. Az indiánok nyilván inkább a nyílt térségekben vannak otthon, az ő "attribútumuk" a szél, a levegő. Például a gyógyító indiánnal Glass egy hatalmas nyílt térségben találkozik, ahol bölénycsorda rohangált (amilyen állat szintén az indiánokhoz tartozó szimbólum, ezt mutatja a bölénykoponyákból rakott piramis is). Az indián kifejezetten örül a feltámadó szélnek, a nyelvét nyújtogatja a hónak, de aztán beviszi Glasst az erdőbe, hogy a fehér ember védve legyen a vihartól – és az erdőben elkapják az ott tanyázó "vadállatok", a franciák; akiknek, Henry kapitányhoz hasonlóan, a mély és sűrű erdő a közegük. Fel is akasztják, azzal a felirattal, hogy "Mi mind vademberek vagyunk", ha jól emlékszem; de ez a felirat éppenséggel őket, a franciákat jellemzi.

Glass még ebben az erdőben kóborol, amikor az indiánok lőni kezdik. Tehát az erdő most sem a neki való közeg; ahhoz, hogy menekülhessen, ki kell vágtatnia a nyílt mezőre. Na és mi menti meg, na mi? Hát a fa, természetesen; a fa, vagyis a fia. Itt éppen egy fenyőfára zuhan, és mivel karácsony felé jár az idő, a fenyőfa ebben az esetben megint egy kissé pogányosra sikerült Krisztus-szimbólum.
És megint mi pusztul bele a zuhanásba? A nő szimbóluma, a ló, ami még holtában is melegen tartja, életben tartja.
Nem mellékesen Glass családi emlékei is egy nyílt mezőről szólnak, ahol a szélben hajladozik egy fa, ami a gyökereivel erősen a földbe kapaszkodik.

annamanna 2016.02.01. 09:23:20

Összességében talán ennyi a tanulság: Inarritu szimbolikus tájában mindennek és mindenkinek megvan a maga rendelt helye, ahol ki tudja fejteni az erejét, ahol rendben van, ahol haladni és épülni, erősödni tud.
Amely szereplő kiesik a maga helyéről, a maga közegéből, az azért lehet, mert szembekerül önmagával, elveszíti a hitét, és ezzel az erejét is.
Kicsit úgy, mint Sámson, akinek az ereje a hajában volt. Amint feladta és elárulta önmagát, rabszolga lett belőle, vak és nyomorult ember, aki az erejét (és a hitét!) végül már csak pusztításra tudta összeszedni.

(A hajukat konkrétan itt a megskalpolt fehérek veszítik el; akik maguk is folyamatosan skalpolják az állatokat. És ahogyan a prémvadászok zárt térségekben, erdőkben vadásznak az erdei vadállatokra, úgy az ő közegük is a zárt tér; az erdő és a távoli városok.
Az ő ellenségeik a nyílt terek harcosai, az indiánok; a nyílt területhez szokott Glass ellensége pedig az erdei medve és az erdőhöz szokott Fitzgerald).

annamanna 2016.02.01. 10:38:24

Már kicsit szégyellem magam, de azért még leírom: Glass háromszor zuhan a mélybe, és mind a három zuhanása nagyon súlyos, véres, halálos bukás.
A medvés bukásában az ember és a természet csap össze; Glass megöli a medvét és a medve vele együtt zuhan a mélybe.
A szikláról való lezuhanásakor a fehér és az indián ember csap össze, Glass lelő egy-két indiánt és vele zuhan az indiántól/franciáktól ellopott ló.
A végén két fehér amerikai csap össze, és mindketten a mélybe zuhannak, plusz velük zuhan a harmadik, Henry kapitány is; és kétséges, hogy Glass ezt a zuhanást élve túlélheti.
A három eset egyikében sem arról van szó, hogy egy jó erő összecsap egy elpusztítani való gonosszal. Sem a grizzly, sem az indiánok, de még Fitzgerald sem azt érdemli, hogy Glass elpusztítsa; még akkor sem, ha mindhárman vadul rátámadnak. Ez nem egy bibliai történet a jó és gonosz harcáról; Glass és Fitzgerald egy-egy őselemet szimbolizál, és az életben maradáshoz mindkettőre szükség van. Az emberi civilizáció nem létezhet a tűz megszelídítése nélkül; a tűz elem arra való, hogy megszelídítsék és felhasználják, nem arra, hogy eltapossák. Ehhez hasonlóan az ember világa nem létezhet a természet, a vadállatok nélkül; a fehér embernek pedig nem az ellensége az indián; ezek az erők, hatalmak csakis egymással megegyezve, és nem egymást eltaposva élhetnek a földön.
(Ez még akkor is így van, ha az "istenítéletre" felhasznált indiánok Glasst életben hagyják, és Fitzgeraldot megölik).

Ez tehát Inarritu panteista, new ages evangéliuma.

Egyébként tetszett, hogy DiCaprio belehelte a kamerát, és a végén erősen belenézett. Gondolom, mindkettő erősen kilóg a szokásos filmes eszköztárból, és talán a gép (kamera) megbecsülését jelzi, amit Inarritu ily módon részesévé tett a történetnek. Mert ahhoz, hogy mindezt elmesélhesse, bizony, gépekre is szükség van. Ilyen értelemben sem igaz, hogy a természet jó, a technika meg rossz, amit fel kell számolni és el kell pusztítani. Nem ez a föld megmentésének útja. Hiszen a filmben a földet szimbolizáló indián nő is elfogadta párjául a "betolakodó, invazív, idegen" lényt, a fehér férfit.
A békés jövő útja minden tekintetben az együttműködés, ahhoz pedig mindenkinek meg kell találnia a maga helyét és feladatát, felismerni a saját korlátait. Ha mindenki így tenne, akkor a puskának nem lenne jobb és rosszabb vége.

annamanna 2016.02.03. 05:51:41

Átgondoltam, és az jutott eszembe, hogy Hugh Glass személyében talán nem is annyira egy bosszúálló istenséget akart Inarritu ábrázolni, mint inkább Ádámot. A film azzal a jelenettel indul, hogy egy erdőben, aminek az alján víz csobog, hárman vadásznak egy szarvasra. Az erdő, aminek az alján víz csobog - na, ez az a helyszín, ami Glass számára a paradicsomot jelképezi. Ez az a közeg, ami az ő számára tökéletes. Itt van együtt minden, ami számára fontos - a csobogó víz a föld felett és a sok fa, ami védelmet ad. (Annyiban megfeleltethető ez a bibliai leírásnak, hogy aszerint Isten egy kertet ültetett, benne mindenféle fával, és a kertből négy folyó áradt ki; a Jelenések könyve pedig ezt írja Isten trónjáról: "És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók. És semmi elátkozott nem lesz többé") Tehát a Biblia eleje és vége is folyóról és fáról beszél, amikor a paradicsomi, bűntelen, tökéletes állapotot mutatja be.
A szarvas az erdőben, amit már nem kellett volna lelőni - a gyümölcs jelképe, amit már nem kellett volna leszakítani és megenni. A szarvas lelövése a filmbeli ősbűn, innen indul el a pusztulás. Kint a táborban Fitzgerald azt mondja, Glass hozta rájuk az indiánokat. Persze az indiánoknak sokkal inkább feltűnhetett a táborból gomolygó füst és a hangos beszéd, mint az erdőben vadászó három ember. De az később is többször elhangzik, hogy a puskalövés zajára megjelenhetnek az indiánok, a puska zaja túl hangos. A puska TŰZfegyver; a táborból gonolygó füst TŰZből származik. Akármit is vettek észre az indiánok, az a TŰZhöz kötődött, tehát pont Fitzgeraldhoz, és nem Glasshoz.
De térjünk vissza az Ádám - Glass párhuzamhoz. Tehát az erdőben hárman vadásznak: Glass, Hawk és Bridger. Ha a csobogó vízzel folyó erdő a paradicsom, akkor a három vadász Ádám és a két fia: Káin és Ábel. Ábel neve azt jelenti: lélegzet, lehelet. Őrá elég erősen utal Hawk figurája ("Amíg lélegzel, küzdened kell"). Ábel pásztor volt, Hawk az apját őrzi, mint egy pásztor(kutya) - ez utóbbinak nevezi gúnyosan Fitzgerald: "kutyakölyök". De tényleg őrzi az apját, többször is megmenti a haláltól.
Ha Káin Bridger, akkor Inarritu ezzel azt üzeni, hogy Káin valójában nem bűnös; Káint csupán becsapta valaki, magával ragadta és Káin követte őt. Ki vagy mi az, aki Inarritu szerint becsapta Káint?
A Biblia szerint Évát becsapta a kígyó; Éva szakított a tudás fájáról, és ezzel olyanná lett, mint az Isten, jónak és rossznak tudója. Éva nyilván átadta a tudását Káinnak, aki megölte az öccsét, elhagyta az apját, és a tudásával várost épített. A város az emberi civilizáció alapterméke, a város elszakadás a természettől.
Mivel szakad el az ember a természettől? Mivel kerül az ember szembe a természettel? Mi az az emberben, ami a leginkább természetellenes?
A harag, a düh, a gyilkosság? Nem, hiszen a vadállatok is ölnek.
A városépítés? Nem, hiszen sok állat is kolóniát épít, közösségben él.
Ami biztosan természetellenes, az a tűz használata. A tüzet semmiféle élőlény nem használja, a tűz összeegyeztethetetlen az élettel.
Minden élőlény tűz nélküli életet él; a földön egyes egyedül az ember az, ami tüzet használ, ami a tűzre alapítja a maga életét, és aki emiatt természetellenessé, gyilkossá válik.
Az ember képtelen tűz nélkül élni; amíg ember lesz a földön, addig tüzet is fog használni, és egészen addig szemben fog állni a tüzet nem használó természettel.
Káin-Bridgert a tűz csábította el és vitte magával az erődbe, az emberi civilizációba; és ehhez megölte Hawkot, a fát. Fitzgerald, a tűz a vízbe fulladástól mentette meg Bridgert.
Inarritu szerint tehát nem az ember a bűnös, hanem a tűz, ami elcsábította, a civilizáció felépítésére sarkallta, és szembefordította a természettel.
És mit emészt fel leginkább a tűz? Természetesen a fát; a kőszén is régi erdők maradéka, és a kőolaj is elhalt élőlények maradványa. A fa termeli ráadásul azt az oxigént is, ami az égéshez kell.

Az ember nem képes tűz nélkül meglenni; Ádám-Glassnak is szüksége van a tűzre, akármilyen minimálisan is. Örökké nem bír nyers húst enni, örökké nem bír fagyoskodni; bármilyen eszközt használjon is, szinte biztos, hogy használtak tüzet az elkészítéséhez. Amikor összevarrták a sebeit, tűzzel fertőtlenítették a tűt, és a tű eleve tűzben készül. A fejsze, amivel szembeszáll Fitzgeralddal, tűzben készült. A fejsze eleve az az eszköz, amivel az ember fákat vág ki.

Amikor szarvasokat látott átúszni a folyón, a nála levő bottal imitálta a lelövésüket. A botban nincs tűzerő. A botra csak támaszkodni lehet - a bot pedig fából van. Ahogyan fa volt az a rönk is, amibe kapaszkodott a folyóban, és ami abban a szituációban megmentette az életét.
Bottal kaparta bele a hóba, hogy Fitzgerald killed my son.

annamanna 2016.02.03. 05:52:36

(folyt.) Itt a botot már a tűzből kapta ki, fekete, kormos volt a vége; és ezzel véste bele a hóba (azaz a vízbe) a vádat Fitzgerald ellen. ("És mondá az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, a ki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez?") Ez a részlet nagyon élesen mutatta be hármójuk szimbolikus viszonyát.

Hawk arca a tűz okozta sérülések miatt olyan barázdált volt, mint a fa kérge.
A bárka fából volt, de már ez is civilizációs termék, amit fémeszközökkel állítanak elő, a fémeszközöket pedig tűz segítségével állítják elő. Fitzgerald a bárkára vágyott; de ezt az indiánok felgyújtották, tűzzel pusztították el.
Ahogyan tűz égette fel a táborhelyüket is, amit elhagytak az indiánok támadásakor.
A tűzzel, amivel az ember felépíti a civilizációt, el is pusztítja azt; a tűz nem csak a természetet, hanem a civilizációt is felégeti.

Ahhoz, hogy Ádám visszaszerezze az ártatlanságot, az elvesztett Édent, a tüzet kellene elpusztítania. De vajon lehetséges anélkül, hogy saját maga is vele pusztul?
A végső összecsapásnál a havat kinek a vére szennyezte be? Teljesen összekeveredett Glass és Fitzgerald vére, már nem lehetett egymástól elkülöníteni. Glass maga sem merte kimondani a végső ítéletet, azt az indiánokra bízta: döntsenek kettejük között; az indiánok pedig Glasst, tehát a vizet választották.
Glass végső kamerába nézése egy kérdő arc volt - nem csak az maradt nyitva, hogy vele mi lesz ezek után, hanem az is, hogy vajon mi, a nézők kit választunk, melyiket tartjuk fontosabbnak, és miről vagyunk képesek lemondani.

Jó kérdés, hogy vajon muszáj-e lemondani.
Van egy nagyon ősi sztori, a Gilgames eposz, ami tartalmaz egy verekedést két őserő között. Az egyik Gilgames, a várost és civilizációt építő király; a másik Enkidu, a szőrös vadember, aki ártatlanul, bűntelenül pásztorolta az állatokat a hegyen. Ők is annyira ellentétei egymásnak, mint a tűz és a víz; az emberek Enkidut hívták segítségül Gilgames ellen, aki nyomorgatta őket. Abban reménykedtek, a természeti, ártatlan vadember majd legyőzi a szolgaságba vető királyt. Tehát összeverekedtek, és nem tudták egymást legyőzni. Végül kiegyeztek, összebarátkoztak, Enkidu Gilgames szolgálatába szegődött, és vajon mi történt ezek után? Vajon ezek után szent lett a béke, és az ember megtalálta az egyensúlyt, a harmóniát?
Nem. Gilgames és Enkidu ezek után együttes erővel pusztították ki a Libanon cédrusait. Ez történt. Mint mondjuk most a dél-amerikai esőerdőket. Erre volt jó a béke a vadember és a király között.
Tehát az a baj, hogy reménytelen a kiegyezés, a kompromisszum. Illetve persze lehetséges, de akkor pontosan a remény fog elveszni, a remény esik áldozatául a tűz és a víz, a civilizáció és a természet kiegyezésének. A remény, vagyis az élő fa.
Inarritu ennél jóval radikálisabb befejezést választ: mindenképpen dönteni kell, csak az egyik maradhat meg, a kettő együtt nem.
Ez a döntés viszont az emberi civilizáció totális feladásával járna, tehát lehetetlen; a tűzről való lemondást csak az emberi faj kipusztulása árán lehet elérni.

Ádámnak mellesleg három fia volt: Ábel halála után született Széth. Glass mellett is három fiatalember állt támogatóan: Hawk, Bridger és Henry. Hawk-Ábel meghalt; Bridger-Káint magával ragadta Fitzgerald; Henry pedig, mint Széth "segítségül hívta az Úr nevét"; a halotti ima mellett figyelemreméltó megjegyzése volt Bridger felé, hogy "Mondd el a Miatyánkot!" Bridger erre azt felelte: "Nem tudom!" Ezt szimbolikusan érthetem úgy is, hogy Bridgernek és Henrynek közös az apja, akihez Henry ragaszkodik, de Bridger elfordult tőle.

Amikor Glass Henryvel Fitzgerald után indul, újra a fák védelmét, a zárt erdőt választja. De számára nem az erdő az az ideális közeg, ahol le tudná győzni Fitzgeraldot, ahogyan a medvével is nagyon megjárta korábban. Ahhoz, hogy győzni tudjon ellene, le kell gurulnia a folyópartra – ez az a hely, ahol ő igazán erős, ez az ő közege, a víz partja.
A víznek van egy érdekes tulajdonsága – nem tud felfelé menni. A víz csak lefelé folyik. Glass többször is nagyon súlyosan lezuhan, de felfelé soha nem megy, még vinni sem tudják felfelé; amikor a többiek megpróbálják felcipelni a hegyre, hamar feladják. És amíg a többiek átkelnek a magas sziklahágókon, ő megtalálja az utat lent (a többiek is megtalálták volna, ha Henry nem ragaszkodik Glass utasításához). A kiinduló helyüktől számítva Fort Kiowa lefelé van, tehát Glass folyton lefelé halad.
Amikor a végén fel kellene másznia a dombon, véget ér a film, és Glass kétségbeesetten néz bele a kamerába. Hogyan fog ő itt felmászni? A víz csak akkor tud felfelé menni, ha a tűz felszárítja, és mint pára felszáll (a filmben nagyon sok párás jelenet volt); vagy a fa felszívja magába, esetleg a talajon belül a hajszálcsövesség miatt tud feljebb menni, de akkor is csak a felszínig.

annamanna 2016.02.03. 05:53:44

(folyt.) A vízzel ellentétben a tűz mindig felfelé törekszik, az ég felé ("amíg csak el nem érünk az angyalokig", mondja az egyik prémvadász a kapitánynak; a fehérek általában a tűz jelleget képviselik, mint Fitzgerald, erről lejjebb). A tűz ég felé törekvése, meg nyilván a civilizációs alapjelentősége miatt is a különböző kultúrák főistennek tartották a tűzhöz kapcsolódó istenséget, a napot, a villámot; a főisten felesége a házi tűzhely őrzője; és az ókori mítoszokban nagyon fontos szerepe volt a vulkán- és kovácsisteneknek is. A Prométheusz-mítosz szerint pedig a titán egyenesen ellopta a tüzet az istenektől az emberek számára.
De hogy a tűz mennyire életellenes, jól mutatja, hogy még a nap heve is képes kiégetni és elpusztítani az életet, már csak azért is, mert felszárítja a vizet. Víz nélküli helyeken nincs élet; viszont az óceán mélyén, a fény teljes hiányában is van kezdetleges élet, mert az élethez jobban kell a víz, mint a fény (végül is, az anyaméhen belül is fény nélkül indul el az élet).
Az anyaméhről egy gyors megjegyzés: az angol nyelvből jobban érthető, hogy a ló felhasított belseje miért utalhat egyszerre a szexualitásra és a halálra, hiszen a tomb egyszerre jelent sírt és anyaméhet.

A tűz megemészti a fát, a víz pedig megrohasztja, ha sokáig benne ázik. A fa akkor van a maga helyén, ha a levegőben nyúlik felfelé. Hawk, az indián fiú igazi helye a többi indián között volt (lett volna); akik a szél fiai.
A szél táplálja a tüzet és kiszárítja a vizet; a víz ott nem apad el, ahol a sűrű a növényzet, és a fák megvédik az elpárolgástól. Glass, mint víz számára a legideálisabb környezet az volt, ahol sok volt a víz és sok volt a fa. Az első, paradicsomi képsorokon túl ilyen hely volt még a romos templom is, amiben fák nőttek és pocsolyák borították a hajdani padlóját. A templomot (ezek után szinte természetes), hogy a tűz emésztette meg, felgyújtották.
A fehérek általában tüzesek, a tűz emberei; már csak azért is, mert a civilizáció a tűzből állt elő, és ők hozták Amerikába a fejlett civilizációt. Amikor a fehérek megjelentek az indián faluban, felgyújtották azt; amikor Glass éjszaka kóborolt, fáklyákkal találtak rá; Henry asztalán és a kocsmajelenetben egy csomó gyertya van. Tűz nélkül sötét van, hideg, és állati sorba süllyed az élet. A szél fiai, az indiánok táplálják a tüzet – az indiánok nem tudtak ellenállni a fehéreknek, nem tudták kioltani a "civilizációs tüzet"; sőt ellenkezőleg, pont Amerikában nőtt óriásira a fehér civilizáció. A fehérek nem ijedtek meg az indiánoktól, ahogyan a tűz nem ijed meg a széltől; minél nagyobb a szél, annál nagyobbra nő a tűz. Nagyon kicsinek kell lennie annak a tűznek, amit elfúj a szél.
A tűznek csak a víz tud ellenállni, az is csak akkor, ha erősebb és hatalmasabb a tűznél.
Fitzgerald, mint tűz nem félt a nyílt tereptől. Eleve Texasból érkezett, és Texasba vágyott vissza, ami egy hatalmas nyílt pusztaság. Texas déli állam, rabszolgatartással és kezdődő olajkitermeléssel, úgyhogy sok szempontból igazán tüzes vidék. A belevaló texasiak nem is vizet isznak, hanem tüzes vizet, ugyebár.
Fitzgerald jelleme is nyíltabb volt, mint Glassé. A hazudozásai ellenére is beszédesebb, közvetlenebb, és több esetben jóval racionálisabb, eszesebb is; a kíméletlenségének is józan oka volt, hiszen Glass sebesülése valóban halálosnak tűnt, a vele való maradás pedig értelmetlen, és túlságosan veszélyes. Amikor megkérdezte Glasstól, hogy csak azért tért-e vissza, hogy bosszút álljon rajta, az is egy teljesen józan, logikus kérdés volt. A nyíltsága egyik jele, hogy amikor Bridger rákérdezett, hazudott-e neki, akkor nem tagadta le, hogy valóban hazudott. Glass őrzését is józan okból vállalta, már azt is tudta, hogy az ezért kapott pénzt mire fogja költeni.
Henry akkor volt erősebb Fitzgeraldnál, amikor józanabb és logikusabb, "szárazabb" volt nála; amikor rendreutasította a veszekedéseinél, és amikor közölte vele, hogy a neki adott 300 dollárt az ő terhére könyvelte el. ("Boldog új évet, Mr. Fitzgerald!" – mondta Henry. És mivel szoktuk megünnepelni az új évet? Hát tűzijátékkal, természetesen; ráadásul általában folyó fölött, hogy véletlenül ne okozzon balesetet).
Henry akkor volt gyönge Fitzgeralddal szemben, amikor az érzelmeire hallgatott, és végül ez okozta a vesztét is. Az esze helyett a lelkesedése vezette a Fitzgeralddal való védtelen összecsapásba.
Fitzgerald Glasst is azért korholta, hogy a fia, Hawk túlságosan érzelmes, "nyafka". Hawk valóban sírt amiatt, ahogyan Fitzgerald beszélt róla, és Hawkot valóban az érzései vezették.
Bridger is csak abban a pillanatban kerekedett Fitzgerald fölé, amikor racionálisabb volt nála – amikor rákérdezett, hogy akkor most valójában hány indiánt látott a folyóparton, na meg egyáltalán mit is keresett ott, amikor ő már elég vizet hozott (tehát Bridger volt a vízhordó, ő volt kapcsolatban a vízzel, Fitzgerald naná hogy nem).

annamanna 2016.02.03. 05:54:30

(folyt.) Bridgert nem égette meg a tűz, Bridger nem fa-jellemű. Ő inkább kő. Kővel karcolta rá a kulacsra a csigavonalat, kövekkel kacsázott a folyóban, tehát köveket dobált a vízbe. Glass először kővel próbálta a sziklára karcolni azt, hogy Fitzgerald mit tett, de közben megzavarták az indiánok. Először egy sziklamélyedésben próbált elbújni, de az nem rejtette el és nem védte meg az indiánok ellen. Álmában kőtemplomot látott, ami összedőlt. Glass számára a kő nem nyújtott elég jó védelmet.
Őt az indián gallyakból összehordott sátra védte meg, és végső úticélja is egy fából épült erőd volt. A víz görgeti és csiszolja, esetleg összetöri a követ, de a víz nem tudja úgy építeni, nem tud úgy a részévé válni a kőnek, mint a fának. Akármilyen apró homokká is őrli, mindig kívül marad rajta, a fának viszont valós része lesz.
Amikor Fitzgerald elkapta Henryt, akkor, ha jól emlékszem, egy szikladarab mögül lépett elő. Henryék csapatostul legyőzték a sziklákat, megmászták a hegyeket, az erődben foglyul ejtették Bridgert; de Henry magányosan már nem tudott győzni a tűz és a szikla ellen. A szikláról a víz is lezuhan; ezt a filmben megmutatták természeti valójában is, és szimbolikusan akkor, amikor Glass a lóval a mélybe zuhant.
Henry viszont nem szikla volt, nem is tűz, inkább föld, amit a víz meglágyít és magával ragad, de a tűz kiszárít, megkeményít, törékennyé tesz. A Biblia azt írja: "földből csinál nékem oltárt". Széthről, Ádám harmadik fiáról írja azt a Szentírás, hogy "Séthnek is született fia, és nevezé annak nevét Énósnak. Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét."
Henry a filmben többször is ezt teszi – a temetési jelenetben a hajón például pont ezt mondja: porból lettünk és porrá leszünk. Ő tehát a porember, a földből való ember. Még hozzátesz valami olyasmit, hogy a lélek megjelenik Jézus Krisztus előtt, majd a halottat beledobják a vízbe. A lélek és Jézus Krisztus itt a vízzel függ össze, nem a tűzzel, még csak nem is a földdel.
Az erődben Henry Bridgernek szegezte a puskáját, és azt kiabálta, hogy mondja el a Miatyánkot; mivel Isten neve Atya, ezért Henry itt is segítségül hívta az Úr nevét, ahogy azt a Biblia írja.

Még annyi, hogy az indián izzasztó kunyhójában, ha jól emlékszem, valójában nem égett tűz; bár Glass levetkőzött, de talán csak a saját láza, belső hője hevítette. A lovas jelenetben is levetkőzött, de ott sem a tűz melegítette át, hanem a ló testének melege. Az erődben pedig olyan rozogák voltak az ajtók, és annyira tűzveszélyes volt maga az épület, hogy elképzelhető, hogy ott sem volt kályha, az emberek csupán a saját testhőjükkel melegítették át a teret.

A film hihetetlenül precízen és átgondoltan visz végig egy jelképrendszert, úgyhogy valóban többről szól, mint ahogy az első látásra tűnik. Sőt nyilván sokkal több rejlik benne annál, mint amennyit ki tudok hámozni belőle.
A Titanic, a Ben Hur, a Gyűrűk Ura 11-11 Oscar-díjat kapott; ezek olyan filmek, amiknél kis túlzással a hülye is tudja, hogy épp mit lát; nem kell rejtett jelentést keresni benne, mert a vásznon épp az történik, amit látunk, nem téveszthetjük el, ki a jó és ki a rossz (sőt abban is biztosak lehetünk, hogy a történetben van jó hős, és van rossz). Inarritu ehhez képest egy teljesen más elbeszélési módot választott; és mivel ehhez nem vagyunk hozzászokva, így jó alaposan félre leszünk vezetve. A mi filmértelmezési szokásaink körülbelül annak felelnek meg, ahogyan Henry kapitány értelmezi a történetet. Mi tulajdonképpen azt látjuk, amit ő lát; Henry kapitány a mi filmes szemünk. És Inarritu ezt azzal is fokozta, hogy egy elég jóképű, szőke fiatalembert tett meg kapitánynak, akinek nagyon könnyű hinni; úgyhogy a filmben Henry vezet félre minket. Vagy legalábbis ő az, aki elleplezi a valódi mondanivalót; Henry miatt megelégszünk azzal, amit az eddigi tudásunk és filmnézési szokásaink révén belelátunk a sztoriba. Van egy jó hős és van egy gonosz; a jó hős mindig jól dönt, a gonosz pedig mindig rosszindulatú, és ennyike.
És mivel Henry elég racionális is, ezért könnyedén egyetérthetünk vele abban is, hogy ami racionálisan nem megmagyarázható, az baromság. Például kritikaként ennyit írtak a filmről: "A történet, ezt minden elragadtatásom ellenére is el kell ismernem, legalábbis a felszínen, piszkafa-egyszerűségű, ráadásul ellenállhatatlanul sok alkalmat ad a gonosz poénokon alapuló „Foglald össze fél mondatban A visszatérő sztoriját” játékra. Én – ha már a cím nem ez lett, legalább álljon itt – „A medve nem játék”-kal neveztem, de egy ismerősöm csúnyán ráemelt, amikor emígyen maxolta ki a témát: „egymásra elég dühös férfiak nyers húsokat esznek, és közben nagyon hideg van”. Nagyjából tényleg ennyi a helyzet." 24.hu/kultura/2016/01/14/medvenek-valo-videk-a-visszatero-kritika/

annamanna 2016.02.03. 05:55:31

(folyt.) Glass csak nagyon zárt helyen vált meg a ruháitól (ezt persze ezt az időjárás is bőven indokolta); de a kiinduló táborban több prémvadász is hiányos öltözékben vagy ruha nélkül volt látható. A beburkolózásnak Glass alapvető zárkózottsága is az oka. Mások, pl. Fitzgerald jóval nyíltabb, beszédesebb karakter nála. Glass nem csupán zárkózott, hanem irracionális is. Mi ahhoz szoktunk hozzá, hogy a hősök racionálisak, józanok, jó döntéseket hoznak (legfeljebb a gonoszok buták, ők döntenek rosszul), ezért egyáltalán nem vesszük észre, hogy Glass irracionális és sokszor nagyon rosszul dönt. Például az indiánok simán kikergetik nyílt terepre, noha ő kifejezetten tart a nyílt tereptől, és korábban Henry is megmondta, hogy az indiánok a nyílt terepre akarják kiűzni őket, ahol a létszámfölény miatt ők vannak előnyben. A franciák is óvatosan az erdő sűrű belsejébe húzódtak, és onnan ki sem dugták az orrukat. Pláne egyedül nem lehet harcolni egy egész indián csapat ellen, a nyílt prérin. Tehát ez is egy nagyon rossz döntés volt, és meg is lett a következménye, egy újabb halálos bukás. Ha úgy vesszük, itt a szikla és a fa együtt mentették meg Glasst; a szikla pont azzal, hogy elfogyott alóla, és lefelé tudott zuhanni, ahogy a vízesés is lefelé zuhog.
A víz is irracionális; a víz soha nem a legjobb, leglogikusabb, legrövidebb utat választja, hanem azt, ami leginkább lefelé visz. A víz mindig lefelé törekszik, a mélységbe, mert nem tud harcolni a gravitációval. Emiatt sokszor összevissza kanyarog, teljesen fölösleges vargabetűket tesz meg. A racionális emberek emiatt szabályozzák, egyenes mederbe kényszerítik, csatornázzák stb. Vagy épp kihasználják a tehetetlenségét, és munkavégzésre használják az energiáját. Az USA legfőbb energiaforrása például nem is az olaj, hanem a víz. A vízből tehát nagyon sok olyan energiát ki lehet nyerni, amit jelenleg a tűzből nyerünk.
De Glass utolsó összecsapása Fitzgeralddal valószínűleg pontosan olyan irracionális volt, mint sok korábbi döntése, és Fitzgerald megölésének nem is volt haszna. Fitzgerald itt ismét jóval ésszerűbb volt nála: Minek áll bosszút? Ettől a fia úgysem támad fel.
Glass, ha Ádámot szimbolizálja, akkor Ádám rossz döntéseit is megjeleníti. Ádámnak elvileg racionálisnak kellett volna lennie, hiszen ő volt a férfi, neki kellett volna vezető szerepet betöltenie; de lazán alárendelte magát Évának, és vele ugrott a kútba. Bár többet nem tudunk meg róla, de azt feltételezhetjük, hogy a fiaival szemben sem lehetett túl erőskezű, azok azért csaptak össze halálosan. Fitzgerald erre is utal: Glass puhánynak, nyafkának neveli a fiát (bár a bibliai sztori szerint nem Ábel, hanem Káin volt "nyafka", hisztis, fegyelmezetlen).

annamanna 2016.02.03. 06:45:29

(folyt.) Na igen, és még annyi, hogy amikor Glass a végén a kamerába nézett, az nem éppen arra utal, hogy a gépekre is szükség van a film elkészítéséhez, inkább talán arra, hogy a nézőkre is szükség van a film megértéséhez. Ez nem olyan film, ami mindent elmond és mindent megmutat; ezt meg kell fejteni, ehhez aktív nézői szerepvállalás kell, itt nem elég csak hátradőlni és rágni a kukoricát.
Nekem úgy tűnt, hogy az öreg indián sámán is belepislantott a kamerába, amikor elment mellette; ha így volt, akkor ez talán segít abban, hogy az indián sámánisztikus szemlélet alapján igyekezzünk értelmezni azt, amit látunk.
Sajnos ennél több misztikus háttérelemet nem tudok belelátni a filmbe, csak gyanítom, hogy elég sok transzcendens tudást belezsúfolhattak; sőt nyilván többféleképpen is lehet értelmezni a sztorit.
Szerintem zseniális egy ilyen filmet összehozni, úgyhogy a magam részéről jó sok Oscarral megdobálnám.
És szívesen megnézném még párszor, mert elég izgalmas, hogy úgy kell megfejteni a filmet, mint valami titkosírást, ami elsőre értelmetlennek tűnik.
Persze az is lehet, hogy Inarritu csak vigyorogna azon, amiket leírtam, mint ahogy Arany János mondta: "gondolta a fene".

Azért még annyit, hogy Glasst először földbe akarták temetni, de a föld nem ölte meg, inkább kicsit melegen tartotta (ez legyen mondjuk a földből való Széth). Aztán lezuhant a szikláról, ami megölte volna, de pont megmentette az indiánok nyilaitól (ez mondjuk a szikla-Káin); és rázuhant a fenyőfára, ami fel is nyársalhatta volna, de inkább csak lefékezte a zuhanását és megmentette az életét (ez mondjuk a fa-Ábel). A ló-koporsó pedig, ami a testével átmelegítette (legyen mondjuk a felesége).
Glassnak tehát az elemek segítenek. De amikor tűzfegyverrel megölte a szarvast, és amikor tűzfegyverrel és tűzzel hevített fémmel halálosan megsebezte Fitzgeraldot, akkor tévedett. Jobban tette volna, ha Henryt is lebeszéli Fitzgerald üldözéséről; akkor Henry élete is megmarad, ő maga is életben marad, Fitzgerald pedig oda fut, ahová csak akar. A tűz rossz tanácsadója lett Glassnak.

Vele ellentétben Isten bezzeg másképp döntött Káin felől. Nemhogy megölte volna, inkább megjelölte, hogy senki se ölhesse meg. Tehát nem állt rajta vérbosszút Ábel meggyilkolásáért, csak elzavarta, bujdosóvá tette:

"És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.
És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?
Monda pedig az Úr: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről.
Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből.
Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön.
Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám.
Ímé elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet.
És monda néki az Úr: Sőt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál.
És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földén, Édentől keletre."

Ebből érdekesen rímel a mező, az őrzés, a vér a földön. Fitzgerald saját magától is futni akart; elég lett volna elengedni.

Most látom, hogy amiket eddig írtam, arra érdekesen rímel Ákostól az Indiántánc szövege is:

"Tűzből jöttem erre a Földre,
Lángok formálták testemet.
És a tűz ölel majd magához örökre,
De addig mindvégig itt leszek.

Krétajeleket rajzolok a kőre,
Kiadnám minden bánatom,
De jeleimet az eső mossa el,
Jutalmam hiába várhatom.

Ez egy indiántánc és én elhiszem,
Hogy benned is ég az a láng.
Legyen közös a bánat, közös a bűn,
És közös a feloldozás!

Felemás tavaszt szült ez a tél,
A szerelem nélküli hónapok.
Visszavágynak a mennybe most
A földre pottyant angyalok.

Keserű szavak íze a számban,
Csak a jövő édes, ami nem jön el.
Én maradok az, aki mindig is voltam,
Egy indián, aki énekel.

Mert ez egy indiántánc és én elhiszem,
Hogy benned is ég az a láng.
Legyen közös a bánat, közös a bűn,
És közös a feloldozás!

Tűz vagyok, akkor is, ha nem hiszed,
Hát égj velem, vagy ég veled,
Reszketve öleld az életed!"

annamanna 2016.02.03. 08:18:54

(folyt.) Azért még egyszer Glass hibás döntései, és azok következményei:
- A nulladik számú döntése, amiről csak elbeszélésből tudunk, hogy megölte a tisztet, aki a családjára támadt, ezért menekülnie kellett, "az Isten háta mögé", egy vad és civilizálatlan vidékre.
- A filmben először is azt látjuk, hogy állatokat gyilkol, mint prémvadász. Persze nem csak ő teszi ezt (pl. bölénykoponya-piramis), és nem csak őt éri el a végzet, az indiánok gyilkos támadása, ami közben ő is jó pár indiánt megöl.
- A prémek nélküli menekülést javasolja, ami miatt még plusz emberek meghalnak. (Erről jut eszembe: a Biblia szerint a paradicsomból kiűzött emberpárt direkt Isten öltöztette fel bőrruhákba: "És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket. (...) Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből" A bőrruha tehát a bibliai történetben védelmet jelentett a paradicsomból kiűzött ember számára; Glass a védelemről mondott le menekülés közben, noha a hátukba záporoztak a nyilak.)
- Aztán az indiánoktól való félelmében elhagyja a bárkát, és ezzel nehéz helyzetbe hozza a többieket - és ezzel a döntésével önmagára hozza a medve támadását, amit alig-alig él túl.
- Mivel korábban a hegyek felé irányította a társaságát, azok nem képesek felcipelni őt, így sorsára hagyják a vadonban.
- Aztán beleegyezik abba, hogy Fitzgerald megfojtsa, ezzel kivált egy gyilkossággá fajuló vitát Fitzgerald és Hawk között. Hawk meghal, Bridger pedig cserbenhagyja, így teljesen magára marad.
- A franciáktól visszalopja az indián lovát és közvetve hozzájárul ahhoz, hogy Powaqa megölje Toussaint-t. Ez nem tűnik túl nagy bűnnek, mégis ezzel éri el, hogy pont azok az indiánok vegyék üldözőbe, akik számára megmentette a lányt; kitör az erdőből a nyílt prérire és menekülés közben indiánokat öl, ekkor zuhan le a szikláról; a visszalopott ló megdöglik, ő maga is alig éli túl a zuhanást.
- Végül nemhogy lebeszélné a kapitányt Fitzgerald üldözéséről, hanem maga is üldözőbe veszi, ezzel azt éri el, hogy mind Henry, mind Fitzgerald, és valószínűleg ő maga is meghal.

Akárhogy is nézem, ez nem a klasszikus hőstörténet, ahol a hős minden döntése helyes és minden cselekedete jó, nyugodtan ölhet, hiszen akiket meggyilkol, azoknak nincs értékük, azok értéktelen hulladékok, akiktől legjobb megszabadulni (mint mondjuk a Volt egyszer egy Vadnyugat c. filmben).
Itt inkább egy halom jó és rossz döntést, rengeteg sikert és kudarcot látunk, persze nem csak Glass, hanem minden szereplő részéről. Az indiánok és a fehérek is hibát hibára halmoznak, miközben vannak bölcs és nagylelkű húzásaik is.
"Legyen közös a bánat, közös a bűn,
És közös a feloldozás!"

annamanna 2016.02.03. 11:47:02

(folyt.) Kicsit nehéz abbahagyni, ennyit még leírok, leginkább magamnak, hogy el ne felejtsem: Glass története talán kicsit olyan, ahogyan egy állat küzd a túlélésért. Nem a racionális eszére támaszkodva, hanem az ösztöneire. Glass, aki szinte teljesen lemond a civilizációról (érdekes módon az írásról nem), valamilyen módon a létezés állatias, és egyben romlatlan módját képviseli. Ő Ádám, aki valaha élt a paradicsomban; ő Ádám, aki tudja, milyen a tudás fája nélküli élet.

Az indiánok szintén elég sok butaságot csinálnak (pl. üldözőbe veszik Glasst, aki pont kimentette számukra a lányt; Powaqa ahelyett, hogy menekülne, még bosszút áll Toussaint-on, noha bármelyik pillanatban meghalhat; felgyújtják a bárkát ahelyett, hogy felhasználnák stb).

Henry kapitány szintén elég óvatlan, amikor kritika nélkül megbízik Glassban, pl. nem hiszi el a felderítőnek, hogy lefelé is van út.

Kicsit mintha a bűntől való ártatlanság a butasággal járna együtt; pl. a medve, aki ugyebár állatként küzd, és nem a racionális józan ész vezeti, teljesen értelmetlenül pusztul el, értelmetlenül támad rá Glassra, és hagyja magukra a bocsait, akik nyilván az anyjuk után pusztulnak. A medve nem tudja átgondolni, hogy egy bizonyos döntés milyen kockázatokkal és következményekkel jár; azért támad, mert ezt diktálják az ösztönei.

Úgy tűnik, mintha az okosság egyben ravaszságot is jelentene; azaz aki okos, az gátlástalan, és az okosság egymás átverésében nyilvánul meg, pl amikor nem hajlandóak ingyen enni adni a franciának, mert biztosan tudják, hogy hozzájuk kerültek a bőreik (hiszen ők maguk is csalnak és nyilván lopnak is, ha tudnak); amikor Henry átveri Fitzgeraldot, vagy fordítva, amikor Fitzgerald kirabolja a széfet. Fitzgerald okos, vagyis inkább ravasz.

Glass azt mondja, ő kiismerte Fitzgeraldot, tudja, hogy a sűrű erdő felé fog menekülni, mert a jávorszarvas is a sűrűbe menekül, ha fél. Addigra vagy elfelejtette, vagy egyáltalán nem tartotta fontosnak, hogy Fitzgerald korábban, az indiánok előli meneküléskor sem az erdőbe akart futni.
Glass tehát úgy gondolkozik, mint egy állat, és azt feltételezi Fitzgeraldról, hogy az is úgy gondolkozik, mint egy állat.
Azt állítja, csapdába csalta Fitzgeraldot.
Csakhogy ebből semmi sem igaz - Fitzgerald nem menekül be a sűrűbe, pontosabban nem marad az erdei tűzrakása mellett; és nem ő esik csapdába, hanem Henry kerül váratlanul szembe Fitzgeralddal, a nyílt mezőn.
Henryt kétségek gyötrik - mi van, ha nem az ő nyoma, mi van, ha nem erre ment.... most nem követi olyan vakon Glasst, mint az erdőben. Ez számára most nem a túlélésről szól, csak egy fegyelmi parancs teljesítéséről; és egy szökevény elfogása miatt sajnálja kockára tenni az életét, hiszen nyilvánvaló, hogy az az életéért küzd és veszélyes.
Glass nem kételkedik, mert egyrészt ez abszolút a személyes küzdelme; másrészt korábban Fitzgeraldnak nem a ravaszságát, inkább a nyílt, állatias vadságát tapasztalta meg.
Ő tehát magabiztos; nem is lehet másképp, mint ahogyan azt ő gondolja. Nehezen tudja kiszámítani Fitzgerald lépéseit, bár a végére egészen belejön (Henryvel való helycsere, amivel tényleg a maga közelébe csalogatja.)
De csak a legvégén jut el oda, hogy felmerüljön benne az alternatíva állítás lehetősége, tehát hogy két lehetőség közül is lehet dönteni, mert nem biztos, hogy az az egyetlen tutibiztos, amit ő maga helyesnek gondol - ez akkor van, amikor azt mondja: az Úré a bosszúállás, és átúsztatja az indiánokhoz Fitzgeraldot, akik azt kivégzik, őt pedig békén hagyják. Noha éppenséggel őt is megölhetnék.

Fitzgerald egyik fegyvere a racionális meggyőzés, ami féligazságokból van összerakva. Ezzel sikerült már eddig is becsapnia Bridgert is, Glasst is, Henryt is. A végén, amikor már nagyon szorul a hurok, akkor is ezzel próbálkozik - emlékezteti Glasst az egyezségükre, mintha bizony fair játékot játszana, tisztességes feltételekkel. Csak azt nem veszi számításba, hogy Glass a végén már nem önmagáért küzd.
Henryt a másért való küzdelem elgyengítette, mert csak parancsot hajtott volna végre; Glass viszont minden erejét beleadja, mint apa.

A beszédről, mint tűzről a Biblia ezt írja:
"Ezenképen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt!
A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától.
Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelidíttetett az emberi természet által:
De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes."
"Ha pedig keserű irígység és czivódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen.
Ez nem az a bölcsesség, a mely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi.
Mert a hol irígység és czivakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van."
(Jakab 3. fejezet)
süti beállítások módosítása