Szeméttelep

Trash

2014

Tavaly nyár vége óta lehetett hallani, hogy Stephen Daldry filmje az Oscar szezon egyik lehetséges esélyese lesz. Hangulatilag a Gettómilliomoshoz hasonlították, amit mély mondanivalóval próbáltak meg megtámogatni, ám a bomba robbanás helyett inkább csak egy kis petárda durranást kaptunk.

Felszínes felszín alattiság

Stephen Daldry eleve egy elég Oscar kegyelt alkotó. Még a kifejezetten rosszabb Rém hangosan és irtó közel-ért is bezsebelt pár jelölést, de az az előtti filmjei (Órák, Billy Elliot, A felolvasó) is remekül teljesítettek. Daldry korrekt rendező, aki igazán sosem csinált pocsék filmet (nagyon közepeset sem), de kiugróan emlékezetest sem. Ezúttal forgatókönyvírónak megnyerte Richard Curtist (Igazából szerelem, Négy esküvő, egy temetés), ami nem rossz választás. Egyébként a film Andy Mulligan híres regényéből készült.

A történet szerint Rió egyik szeméttelepén guberálnak a fiatalok, akik közül ketten, egy pénztárcára lelnek. Semmi kiemelkedőt nem találnak benne, viszont amikor a rendőrség elkezd nagy erőkkel, és már gyanúsan sok megtalálói jutalommal nyomozni a tárca iránt, elkezdenek gyanakodni. Társukká fogadják a telep kitaszított ravasz, de nagyszívű Patkány névre hallgató fiúját és két amerikai lelkész (Rooney Mara, Martin Sheen) társaságában megpróbálják kideríteni miért ilyen fontos a rendőröknek és a polgármesterjelöltnek a tárca és a benne található papírok, iratok.

Mivel alapesetben egy kalandfilmmel van dolgunk, ami kifejezetten szövevényes, így meghagyom az élményt mindenkinek, hogy maga is együtt nyomozhasson Raphael-lel, Gardo-val és Patkánnyal. A Trash-ben ugyanúgy tetten érhető Daldry korrektül kivitelezett, ám felszínes történetvezetése, mint a filmjei többségében. Nem vállal túl nagyot, viszont cserébe, amit ígér megtartja. Három átlagosan nagyszájú, ám rendes brazil fiú igazságérzetét jól bemutatja, kapunk némi betekintést a brazil emberek életének nehézségeibe, a mindent átható korrupcióba, a piszokba és térdig érő szeméthalmokba. Az élet viszontagságaiba. Semmi nem jut el olyan mélységekig, hogy ledöbbenjünk (álá Gettómilliomos, Isten városa), de odáig pont eljut, hogy elgondolkozzunk rajta, és egy ilyen korrekt kaland-drámánál nem is kell több. Főleg, ha az alapanyagul szolgáló könyv sem indokolja jobban.

Technikailag nem kell a Gettómilliomos szintű elképesztő vágásokra, teátrális plánozásokra számítani. Az akciórendezés remek, néhol vannak irreális jelenetek, de összességében rendben van. A filmet autentikus helyeken vették fel, és brazil zene szól, hogy minél hitelesebb legyen. A színészek közül, a három fiú jó alakítást nyújt, viszont a Mara-Sheen páros kínosan gyönge. Akárkivel lehetett volna helyettesíteni őket, nem tettek volna se többet, se kevesebbet hozzá.

Összegzés: Nem lehetett egy megerőltető feladat ez a Daldry-Curtis párosnak. Ők vannak olyan kaliberű filmesek, akik egy ilyen alkotást csuklóból kiráznak. Nem akar sokat, nem hordoz túl mély gondolatokat, viszont korrektül látja el a feladatát. Ugyan a Gettómilliomos-Isten városa szintjét nem éri el, viszont egy két órás kikapcsolódásnak megteszi.

Értékelés: 7/10