A filmforgalmazók mindig is fura orvosi lovak voltak. Olykor kifejezetten jól, gyorsan és igényesen cselekszenek, máskor totál blamákat követnek el filmekkel. Legyen az egy pocsék címválasztás, rossz célközönség pozicionálás vagy felesleges filmek be, vagy be nem mutatása. Most összeszedtünk pár filmet, amit cikkünk írásáig nem mutattak be kis hazánkban.

The Spectacular Now

Tavalyi coming of age mozi. Ebben bőven jó volt a 2013-as év. Az első igazi nyár, Frances Ha, A nyár királyai és ez is. Milles Teller alakította Sutter egy igazi élj a mának arc, pia, fű, nők, aztán beleszeret egy szép, kötelességtudó, csendes, hétköznapi lányba, akit Shailene Woodley játszik. A The Spectacular Now egy igen korrekten, kedvesen és mértéktartóan leforgatott felnövés film, egy mára már kiváló, felnőtt színészduóval. A film legjobb pillanataiban már már az 500 nap nyár c. filmet idézi.

Nebraska

Noha, értjük mitől aggódtak a forgalmazók, mégsem értjük. Persze egy fekete-fehér road movie-t ismeretlen színészekkel bemutatni, ami ráadásul annyira autentikusan amerikai, hogy annál nem is lehetne jobban az, nem egy nyerő kombináció idehaza. Valahol mégis szomorú, hogy a 6 Oscar díjra jelölt (és a legfőbb kategóriákban) alkotás nem nyert idehaza még egy pár kópiát sem . Azért az Art mozikban ennél jobban bíztunk.

Fruitvale Station

A Sundance minden évben legalább egy rohadt jó filmet kitermel. 2 éve a Beasts of the Southern Wild-ot, idén a Whiplasht, tavaly pedig a Fruitvale Stationt. A rendőri túlkapás áldozatául eső színes bőrű férfi története igaz történetet dolgoz fel. Sok keserves év után Oscar (Michael B. Jordan) végre megpróbál jó útra térni. Párjára, és kislányára is jobban figyel, munkát keres. Szilveszterkor azonban a baráti társaságát igazoltatják, majd nem tudni miért, az igazoltató rendőr hátba lövi a férfit. Igen katartikus film, aminek a tragikusságát igaz felvételek bizonyítják, a Youtubeon, mivel az igazi Oscar lelövését megannyi szemtanú rögzítette telefonjával.

Snowpiercer

A legkevésbé ezt a filmet nem értjük, hogy hagyhatta ki a mozikat itthon. A kietlen, fagyos föld utolsó menekültjeit szállító vonat lakóinak látványos drámája, az utóbbi évek legintelligensebb relatíve nagy költségvetésű filmje, tele olyan neves sztárral, mint Jamie Bell, Tilda Swinton, Ed Harris, John Hurt, Octavia Spencer vagy épp Chris Evans. Szóval lett volna, aki becsábítja a moziba a nézőt, és a CGI látvány is helytálló, szóval kérdem én: miért is nem láthattuk ezt moziban?

The Act of Killing

Igaz, ez egy dokumentumfilm, de abból az utóbbi idők legfelkavaróbbika. Joshua Oppenheimer filmet forgatott az indonéz Anwar Congorol, aki Sukarno kormányának megbuktatása után, több, mint egy millió kommunistagyanús személyt ölt meg. Anwarék részletesen újrajátsszák a történeteket. Hihetetlen látni, ahogy rendezgetik a díszleteket, a sminket, maszkokat beszélik meg. Szuggesztív. Persze nyilván nagy mozikban helye nincsen, de egy két art mozi azért bevállalhatta volna az Ölés aktusát.

Wadjda

Egy, már lassan 3 éves film ez a szaúdi alkotás, amiben Wadjda kerékpárt szeretne, de az anyja óva inti tőle. A kislány benevez egy Korán olvasó vetélkedőre, aminek, ha megnyeri, a fődíját megvehetné a kerékpárt és a felvágós Abdullahnak, a szomszéd fiúnak megmutathatná, hogy a lányok is vannak olyan jók a biciklizésben, mint a fiúk. Leírva talán nem ez a legizgalmasabb film, viszont a szaúdi hagyományok szerint a nők nem ülhetnek kerékpárra. A lázadó kislány azonban próbál szembemenni a régi hagyományokkal és kicsit jobban megismerjük az országot is.

Searching for Sugarman

Egy kakukktojás, mert – bár moziban nem mutatták be – eljutott egy tv-s premierig, ha hihetek az imdb-nek. A Rodriguez nyomában c. dokumentumfilm egy ígéretes zenész tehetségről szól, akinek dalai szívhez szólóak, szövege szép és a férfi neve Dél Afrikában kult státuszba jutott, mégis 20 éve semmit nem tudni róla. Két rajongó megpróbálja megtalálni a zenészt és megcáfolni azokat a híreket, miszerint Rodriguez öngyilkos lett. Én a magam részéről imádom a doku. filmeket, és ez az Oscar díjas alkotás az egyik legjobb, amit láttam az utóbbi években, szóval, aki teheti és fogékony az érdekes, zenei történetekre, az nézze meg, mert nem fog csalódni.

Upstream Color

 Bár magyar címe ennek is van (Feltörő színek), nincs róla infó, hogy bemutatták volna és, hogy be akarják-e. Persze totálisan érthető, ha mégsem, mert ez a 2013-as év legnagyobb WTF? Filmje. Kubrick és Malick vonalán haladó, szürreális, transzcendentális élmény, amelyben az univerzum döntése és a szerelem egyfajta párhuzamos viszonyt feltételez. Lényegében egy Kris nevű nőt elrabolnak és a bőre alá valami parazitát ültetnek, majd mikor magához tér, nem emlékszik semmire. Megismerkedik Jeff-fel, aki vonzódik hozzá és a jelek szerint hasonlóan hipnotikus álomszerű világban él.Együtt megpróbálják megfejteni mi is történik pontosan velük. Nos, akit a sok idegen szó taszít, az ne nézze meg, mert ebben a filmben tényleg semmi nincs direkt kimondva, és egyszer garantáltan nem elég megnézni.

Short Term 12

Nem értem ezt a filmet sem, hogy miért nem mutatták be. Igaz, nem nagynevű színészekből áll és a története sem egy Transformers, de láthatjuk, hogy bizonyos szinten az indie filmek is képesek kiváltani a varázslat erejét a közérthetőbb filmeket kedvelők körében is. Elég csak az Életrevalókra gondolni. Hasonlóan szép és igényes film a Short Term 12 is, aminek a főhőse egy bentlakásos nevelőotthon gondozó, és az ő életébe pillanthatunk bele. Szomorú és szép film, mely garantáltan sikeres lenne. Ha mást nem, egy DVD kiadást megérdemelne. Egyébként nem akarok nagyon marketingezni számokkal, de a rottentomatoes.com kritika gyűjtő oldalon 144 kritikával a háta mögött 99%-os kritikai sikernek örvend.

Afternoon Delight

Egy kicsit könnyedebb, fekete komédia elemeit is bőven használó alkotás az Afternoon Delight, az egyre felkapottabb Juno Temple-vel, aki nagy dumás sztriptíz táncosnőt alakít és próbál kis színt vinni egy kispolgári háziasszony életébe. Persze mind a ketten tanulnak egymástól. Nem egy nagy művészi szint, viszont kellemes néznivaló, néhány igazán jópofa ötlettel és humorral.

Leviathan

Ez a film is egy doksi, viszont nagyon más, mint a már felsoroltak. Első körben mellőz minden bevált filmes eszközt, így nincsen pl. narráció, riport, elemzés. A Leviathan egy halászhajó dolgozóinak mindennapi életét mutatja be, elképesztő elemi erővel telepedve a nézőre. Technikailag nagyon komoly a film. A kameramunka, a kamera elhelyezés és az optikák gyakori váltogatása, valamint a zajok, zörejek durva élményt adnak, és a „cselekmény” is brutális. Nagyon naturális képköltemény, amely nem mindennapi élményt ad a nézőnek.

További filmek, amelyekre hiába várunk: The Past, Blue Caprice, Sound City, Much Ado About Nothing, Mud, Blue Ruin.