Alakul ez! Bár egyértelműen még mindig nem talált magára a világ, sőt nagyon úgy néz ki, hogy megint felkértek bennünket egy tili-toli keringőre. Napokban már csúszott a Morbius és a 7.-8. MI film is. De legalább bemutattak egy csomó jó cuccot a moziban és streamingen is. Ezúttal sem fértünk bele a top10-be, úgyhogy megint van 20-as lista. A végére pár 7,5-es cucc is bekerült, amit azt mutatja a 2010-es évek best of listájával szemben, (ahol sokszor még 8,5-es átlaggal is potyogtak ki filmek), hogy azért van még hova visszakapaszkodni. A listánk véglelegesítésének idején mutatták be az igen nagy reményekkel kecsegtető A világ legrosszabb embere (kritika februárban) című filmet. De most jött ki az új Paul Thomas Anderson, Coen, Sorkin film is, hogy Kenneth Branagh Oscar hook Belfastjáról ne is beszéljünk. Erősen kezdődik ez az év is. Az élet úgy hozta, hogy három olyan film is a listára került, ami a csenddel, siketséggel kapcsolatos, ráadásul mind előkelő helyen. Voltak nagyon szép, életigenlő, és nagyon lehúzó, depresszív alkotások is. Persze szeretni ezeket a filmeket is lehet. Utálni is lehet, meg elborzadni. De az biztos, hogy beszélni érdemes róla.

A hölgyek is igen jól teljesítettek a kamera túloldalán, hiszen mind Maggie Gyllenhaal szenzációs bemutatkozása, mind Julia Ducornau hányingert keltően erős, szuggesztív éjfekete humorú thrillere a Titán remek lett, hogy Jane Campion régóta várt visszatéréséről ne is beszéljünk, ami egy hangyányit mégis csalódás, de csak az ő életművéhez képest. A nagy öregek sem buktak el: Spielberg, Ridley Scott is 1-1 pazar filmmel ajándékozott meg. Színészfronton talán nem volt nagyon emlékezetes alakítás leszámítva Anthony Hopkinsét, de egyenletes szuper rengeteg. Férfi fronton különösen komoly gondot okozott kiválasztani a top 5-öt. Tovább nem szaporítanám a szót. 

A videó itt nézhető meg türelmetleneknek, de azért megköszönöm, ha végigolvassátok az alábbi rövid listát is :)

Legjobb történet:

CODA
King Richard
The Last Duel
Retfærdighedens ryttere (Riders of Justice)
The Father

Legjobb fényképezés

Chung-hoon Chung - Last Night in Soho
Greig Fraser - Dune
Ari Wegner - The Power of the Dog
Linus Sandgren - 007 No Time to Die
Dariusz Wolski - The Last Duel

Legjobb zene:

Hans Zimmer - Dune
Nicholas Britell - Don't Look Up!
Lin-Manuel Miranda - tick...tick...Boom!
Hans Zimmer - 007 No Time to Die
Jonny Greenwood - Spencer

Legjobb filmek:

20.

Spencer
dir. Pablo Larraín

A rengeteg papírízű, tucat biopic mellett a Spencer egyértelműen kiemelkedik, még ha nem is a legerősebb. Pablo Larraín filmje eléri, hogy átérezzem azt az igen kellemetlen helyzetet, amibe címszereplője került. A Kennedy filmben megmutatta már, hogy Ő hogy közelít az életrajzi filmekhez. Nagyon izgalmasnak és érdekesnek tűnik az a fajta mentalitás, hogy ne a wikipediat megfilmesítve mutassa meg ki volt Diana Spencer méghozzá Kristen Stewart parádés és visszafogott alakításában.

19.

Pig
dir. Michael Sarnoski

Gasztro bosszúfilm, meghökkentő történésekkel, ahol soha nem a „mi?”, hanem a „hogyan” dominál. A Pig egy tökéletesen megrendezett, minden ízében megalapozott, roppant minimalista, lassú dráma. Egy teljesen átélhető szituációt beszélt el, igazán férfias nyelven az író-rendező Michael Sarnoski, akire érdemes lesz odafigyelnünk. Na, meg Nic Cage az év talán legösszeszedetebb, legjobb férfi alakítását mutatja. Sajnos azonban a listánkra nem fért fel. De csak épp. 

18.

The Power of Dog / A kutya karmai között
dir. Jane Campion

Campion nagyon költőien mesél a társasági mérgező maszkulinitásról amit nem, még ma sem sikerült teljesen leküzdeni. Ugyanakkor megmutatja, hogy az (át)öröklött férfiszerepek, hatalmaskodás olykor (sokszor) más leleplezése miatt alakulhat így. Remek fényképezés, egyenletesen jó történetmesélés, dráma és egy igazi Cumberbatch one man show.

17.

Ma Rainey's Black Bottom / Ma Rainey: A blues nagyasszonya
dir. George C. Wolfe

Hogy nem kapunk hatástanulmány a feketék viszontagságaiból és zenei történelemből. George C. Wolfe remekül oldotta meg a házi feladatot. Egy helyszínen játszódó film lévén megelégszik a 90 perccel és azzal, hogy ne markoljon nagyobbat, mint ami kifolyhat a kezei közül.Chadwick Boseman tényleg egy parádés alakítással búcsúzik. Minden pillanatában a zenészt látjuk nem Bosemant. Őrületes veszteség, mert aki ilyen magas szinten tud színészkedni, annak a hiánya tényleg fájhat egész Hollywoodnak és a világnak.

16.

É Stata la mano di Dio / Isten keze
dir. Paolo Sorrentino

Nem ez Sorrentino legjobb filmje, de egyszerűen annyira jó nézni ezeket a nagy gonddal megkomponált csodálatos képeit, a lágy olasz dallamokat hallgatni. Nem mond sokat, de mégis minden egyes filmjéről úgy állok fel, hogy én is szerelmes vagyok az országba, a tengerbe, az olasz éjszakákba. Csodálatos filmes utazás egy 40 évvel ezelőtti „akkor nehéznek” megbélyegezett korba. Egy igazán kemény időszakból. amilyen a mostani, már ez is óriási menekülőút. Még ha csak két órára is.

15.

tick...tick..BOOM!
dir. Lin-Manuel Miranda

A zenei betétek rendezése faltól-falig ötös, és nagyon szorosan mozgatják előre a sztorit. Na, meg ritka az, hogy egy film musicallel ennyire hitelesen mutassa meg, mennyire nehéz megírni egy színdarabot. Még akkor is, ha a tisztelt kritikus 20 mondatban lehúzza a picsába. A Tick, tick…boom nem lesz ilyen. 2021 egyik csodás, feelgood filmje, amit tényleg jó lett volna moziban, és nem a netflixen nézni.

14.

Last Night in Soho / Az utolsó éjszaka a Sohoban
dir. Edgar Wright

Szerintem a Last Night akkor működik a legjobban, ha valaki egy trailert sem nézett meg róla, és csak annyit tud, hogy egy elvont, pszcihothriller, baromi erős atmoszférával. A többit meg elég közben felfedezni, megélni, átélni. Szerintem jól megérlelt munkája ez Wrightnak, de az életmű hátsóbb traktusába való. Pech, hogy eddig nem volt hátsó traktus.

13.

Don't Look Up! / Ne nézz fel!
dir. Adam McKay

Hátborzongató élmény volt nézni ezt a filmet. Tudod, akármekkora vicc, akármilyen blődi sületlenség, ez bizony ez felfogható, bekövetkezhető esemény. Ilyen karakterek irányítják a világunkat. Az ilyen hülyék itt élnek köztünk. Ez most a covid idején egyre mélyebben tetten érhető. Ilyen emberek vannak a hírekben, a híradós fülkében, a felsőbb vezetésben, a tech cégek élén, a szomszédodban. Tán még a családodban is. Lehet McKay nem szépen mutat rá ezekre a dolgokra. De legalább rámutat.

12.

The Last Duel / Az utolsó párbaj
dir. Ridley Scott

Feminista hangvételű, mégis elegáns és visszafogott! Scott top 5 filmjének egyike. Jodie Comer pedig tökéletes alakítást ad olyan nagy sztárok mellett, mint Ben Affleck, Matt Damon és Adam Driver. Meg kell emlékezni az egész film csúcspontjáról (ami most nem a tárgyalós szégyen jelenet, de az se kutya), a párbajról: Azért engedje már meg a világ, hogy én kérjek elnézést azért, mert egy 84 éves rendező olyan csatát rittyentett oda, beletéve legalább 50 év filmes rutinját, hogy a fal adja a másikat.

11.

The Suicide Squad / Az öngyilkos osztag
dir. James Gunn

Azt lehet mondani egyes alkotókra, hogy „véletlen” szerencsés csillagzat alatt megcsinálnak egy filmet, ami baromi jó lett, aztán jön a lejtmenet. De az az ember, aki egy másik stúdiónál, ennyire vesztes helyzetből készít egy ennyire jó filmet megint, arra nem lehet ráfogni, hogy jól forgatta ki neki a gép. El kell ismerni, hogy Gunn egy istenverte zseni. Egy olyan tehetség, aki ha megkapja a szabad kezet, nem vissza él vele, hanem él vele. A SS esetében nem feltétlen dobálóznék a „leg”-ekkel, de azt meg kell adni neki, hogy nagyon régóta nem szórakoztam ilyen jól blockbusteren.

10.

Dune / Dűne
dir. Denis Villeneuve

Adott egy komplex sztori, komplex viszonyrendszerekkel, teljesen elengedve a fantasy vonatot mégis közepesnél alig több odafigyeléssel követhető minden. Minden teljesen természetesen van jelen. A konfliktusok, a döntések, a helyzetek még az a pár apró kis humor is. Egy érett, az alapanyaggal teljes szimbiózisban dolgozó alkotó, tudatos munkája a Dűne. Az, hogy végül mi lesz a sorsa és végső megítélése, a reményteli második rész után lehet csak meghatározni, de ez a part one, nagyon ígéretes képet fest.

9.

King Richard / Richard király
dir. Reinaldo Marcus Green

Önvallomásom, hogy én aztán a teniszről semmit az égvilágon nem tudok. De azt még én is hallottam, hogy a   Williams testvérek az egész sportot újradefiniálták és ha valakiről életében készül film, az minimum rohadt fontos személy. Róluk is szólhatna ez a film, ha épp nem az apjukról Richardról szólna. Will Smith a film mind a 140 (nem kevés) percét uralja, jelen van. Megérthető, hogy sokak szerint megfojtotta a mozit, de amit ez a pali ebben a filmben színészet címszó alatt megmutat, azzal simán feliratkozik a legnagyobbak közé. Ez tényleg a karrierje csúcspontja és azért ritka, hogy valakinek szinte 140 percig csak top jelenetei vannak a filmben.

8.

Spiderman: No Way Home / Pókember: Nincs hazaút
dir. Jon Watts

Akárhogy kerülgetjük, akárhogy csűrjük-csavarjuk már önmagában egy filmtörténelmi mérföldkő, hogy ez a film így ebben a 150 perces formájában el tudott készülni. Watts nem csakhogy jól kezel ennyi karaktert és főellenséget, hanem igazságot szolgáltat az összes színésznek és a karakterének. Reflektál az előzményekre, kitapossa az utat a jövőnek, viccelődik a meme-ken, felvezeti és behúz új karaktereket, emellett pedig baromi látványos, izgalmas, szórakoztató és drámai. Mi más kellene még egy látványfilmtől?

7.

Titane / Titán
dir. Julia Ducornau

Ha az első félórát túléltük, kezdődik az igazi megterhelő pokoljárás. Pechjére annak, aki már eddig kibírta, nem fogja tudni a maradék bő egy órát kikapcsolni. Utána meg nem tud majd másra gondolni. Ilyen film a Titán. Ducournau sokkol. Katasztrofális pusztítást végez a vásznon. Olyan mint egy megvadult ló, aki végigrohan a ranchon és fogalmunk sincs, hogy lesz vége az ámokfutásnak. Nem jó és nem könnyű néznivaló. Szeretni nem lehet, de nem is ezért készült. Nehéz néznivaló mégis 2021 egyik csúcsteljesítménye.

6.

Quiet Place Part 2. / Hang nélkül 2.
dir. John Krasinski

Láttam sok hasonló filmet. Megalomán rendezőktől, art filmesektől, de szerintem Krasinski állt legközelebb ahhoz, hogy megmutassa, milyen gyorsan, szinte percek leforgása alatt leszünk a bolygó urából, szolgák, tehetetlen állatok. Egyszerűen csodálatos, ahogy megteremti a feszültséget, ahogy fényképezve van. Ahogy építik a suspenst. Óriási tereket látunk be, meg ahogy ezekhez Krasinski jeleneteket komponál. Nagyon tud ez a faszi.

5.

The Lost Daughter / Az elveszett lány
dir. Maggie Gyllenhaal

Nem sokan gondolták volna, hogy egy első filmes rendezőnő, egy ilyen nehéz, ellentmondásos, vitaindító filmmel ekkorát gurít, de az az igazság, hamar megadja magát az ember a nagyfokú zsenialitásnak. Ahogy Ducornau tette, úgy Maggie sem feltétlen szerethető filmet akart készíteni. Hiszen, már rengeteg alkotás készült válásról, családok megpróbáltatásairól, gyerekek elszakadásáról a családtól. Az élet sokszor fájdalmas. Ez a film pedig fájdalmasan életszerű. Rendezőnk tényleg nagyon éles látó és ígéretes művész benyomását kelti.

4.

The Father / Az apa
dir. Florian Zeller

Nem egy felemelő darab, és igen: össze fogja törni a szívét az embernek. Újfajta megközelítés az időskori demenciáról, és még ha mindent is ennek az eseménynek rendelnek alá Zellerék, akkor is el kell mondani: Fontos, remekül kivitelezett darab. Anthony Hopkins sírós arcát pedig sosem fogjuk elfelejteni.

3.

Retfærdighedens ryttere / Az igazság bajnokai
dir. Anders Thomas Jensen

Hihetetlen milyen szériát tolnak a Dánok. Ismét egy brutálisan kemény gyomrost oszt ki, úgy, hogy előtte még nem a fájdalomtól, hanem a nevetéstől fogtad a hasad. Elképesztő stíluskavalkád. Mást nem is vártunk Jensentől. Hibátlan sorsdráma, tragikomédia, akciófilm.

2.

Sound of Metal / A metál csendje
dir. Darius Marder

EZ VOLT  AZ igazi nagy 2021-es Oscar film, még ha nem is tükröződött a gálán. Fájdalmas és szép. Fájdalmasan szép. Tanulságos, igényes, elgondolkodtató. A rendezés, színészi munka elsőosztályú, a hangvágás-keverés egyszerűen döbbenetes. Olyan elemi erővel telepszik rád, tépi ki a szíved és semmisít meg, majd oldoz fel, amire csak a legnagyobbak képesek. Ez a film kétségtelenül a legnagyobbak közül való.

1.

CODA
dir. Sian Heder

A siket családban egyetlen halló tagként, énekesi karriert pátyolgató lány története elsőre egy nagyon drámai és szomorú történet lehet, és valójában, de az, hogy végül az egész egy életigenlő, csodálatos kitörési történet lett, az annak köszönhető, hogy Sian Heder író-rendező valami elképesztő empátiával, humorral és gondoskodással vezetgeti, terelgeti a karaktereit. A CODA viszont nem csak a féktelenül bájos, szókimondó humora miatt lett nagyszerű hanem mert egy olyan aduásza is van mint Ruby és az őt alakító Emilia Jones. 2021-ben ennél jobb filmet nem láttunk, így övé az első hely.