Sade márki játékai

Quills

2000

Nálunk 20 éve mutatták be Phillip Kaufman erotikával túlfűtött, nagy visszhangot (és heves ellenérzéseket kiváltó) kiváltó művét, a Sade márki játékait.

Sade márki (Geoffrey Rush), a szadista, szexfüggő értelmiség Charentonban tölti utolsó napjait egy elmegyógyintézetben. A bolondok között ő a király, magánszobájában nyugodtan papírra vetheti perverz gondolatait. Madeleine (Kate Winslett) fiatal cselédlányként – bár tagadja - , de élvezi a beteg elméjű férfi szexuális fantáziáit, és műveit kicsempészi (némi pénzért) egy könyvkiadó tulajdonosnak. Így ugyan hiába próbálták meg a férfit elzárni a világtól, és hiába Abbe atya (Joaquin Phoenix) minden erőlködése. A szexuális füzetkék csak kikerülnek a nyilvánosság elé.  Egy új felügyelő érkezik a intézetbe, Dr. Royer-Collard (Michael Caine) nem a finomságáról híres, de feltett szándéka kinyomozni, ki az áruló és még inkább megkeseríteni a Sade utolsó napjait, a gondolatokat pedig örökre kiűzni az elméjéből. A két férfi szellemi és tesi összecsapása elkerülhetetlen, de Sade-ba nem könnyű a szót belefojtani.

Főleg, mivel az 1740-ben született író, korának egyik igen bátor szószólója volt. Nyíltan beszélt és vallott a szexualitásról, az állatias ösztönökről, annak a vágyak által megélt különbözőségéről és hasonlóságáról. Persze az akkor egyébként is végletekig züllött Párizsban még az ő nézetei is felháborodást keltettek. Ugyan a film remekül mutat rá a népi kétszínűségre, hiszen mindenki olvasta, sokan rajongtak is érte, nyíltan mégis muszáj volt elítélni. Ismerős valahonnan?

Doug Wright színdarabjából adaptálták ezt a pár helyszínes filmet, de ez így van jó, mivel a márki élete nagyobbik részét itt töltötte. Nincsenek ritmust megszakító flashbackek. Mivel azért játékfilmről beszélünk kár lenne ezt egy amolyan „igaz történet alapján” kezelni. Sőt! Kaufmanék elég sokat alárendeltek a szórakoztatás oltárán és az igaz, hogy Rush brutálisan jó és démoni alakítást nyújt, valamint jó pár igen erős(erőszakos-szexuális) jelenetet belepakoltak, egyáltalán nem megterhelő nézni. Sokszor kifejezetten szórakoztató és humoros, mégis fájdalmas.

Igyekeztek úgy egyensúlyozni, hogy a filozófia és a mondanivaló egyensúlyban legyen az erőszakkal, erotikával és a hatalmi-elvi harcokkal, melyek a márki és az atya, valamint az atya és a doktor tengelyen központosulnak. Meg persze Madeleine is kiveszi olykor a részét. Kár különösebben kitérni a technikai oldalra. Korrekt zene és fényképezés mellett, a kor és a set designt hitelességét is csak dicsérni lehet. A színészi munka kifogástalan. Rush magasan kiemelkedő, de sem Caine, sem Phoenix sem Winslet nem marad adós a maga nagy jelenetével.

Összegzés:Kár elvitatni, hogy az ember egy ilyen típusú filmtől többet vár, ilyen előélet után. Több megbotránkoztatás, mélyebb korrajzot, hitelesebb és bátrabb ábrázolásmódot. Viszont, amit vállal, és főleg, ahogy vállalja, bőségesen kiemeli és maradandóvá teszi az utókor számára. Nem ez minden idők legsikerültebb filmje, de baromi erős hangulatának, csípős nyelvezetének, perverz gondolatiságának, rendszer bíráló erejének és főleg remek színészi alakításának hála igazi csemege filmínyenceknek.