Számkivetett

Cast Away
2000

Amikor Chuck Noland (Tom Hanks) száguldozik a KAZ2AY rendszámú autójával még nem sejti, hogy mennyire rímelni fog az életére ez a kifejezés. Mi pedig nézők nem sejthettük húsz éve (Úristen), hogy Robert Zemeckis még az új évezred elején is képes egy brutálisan jó, hova tovább klasszikus filmet ránk szabadítani, végigjárva az érzelmek teljes skáláját.

Egy rövid gyorstalpaló erről a modern Robinson Crusoe kalandról, annak, akinek kimaradt volna: Chuck Noland karrierje csúcsán lévő üzletember a Fed-Ex futárszolgálatnál. Közeleg a Karácsony, ami ugyebár a futárok és logisztikusok rémálma, Chucknak mégsem emiatt marad emlékezetes az ünnep, hanem egy repülőgép baleset miatt, aminek történetesen ő az egyetlen túlélője. A sziget egyetlen lakója lesz a férfi, aki viszont elhatározza, hogy nem adja fel, nem őrül bele a magányba és ha törik, ha szakad, kijut a szigetről valahogy és hazamegy menyasszonyához.

Mindig is mondtam és tartom most is: Kevés jobb mesemondó van Robert Zemeckisnél Hollywoodban. Ez a fószer mindent tud a filmekről. BÁRMIT meg tud rendezni úgy, hogy legalább nézhető legyen. Nem mondom, az elmúlt évtizedben sokszor nem találta a góllövő cipőjét és bár gagyit sosem csinált, szerintem a Számkivetett volt az utolsó tripla a kategóriás filmje. Őszintén rácsodálkozok amikor valaki azt mondja nekem, hogy utálja ezt a filmet, mert szerintem ritkán találni ennél szebb, életigenlőbb és érzékenyebb drámát az egyedüllétről és a túlélésről. Ha ehhez hozzáveszem, hogy képes volt hatni a popkultúrára (nézzétek meg mennyi zseniális fed-ex reklám és poén született azóta), hogy el tudta érni, hogy felnőtt férfiak sírjanak egy tárgy "halála" miatt, akkor azt gondolom, hogy okafogyottá válnak a sokszor előhozott "mesterkélt", "forrestgumpos" és hasonló jelzők, amikkel néha illetik a filmet.

Nem rövid a film egyébként, de ha hozzávesszük, hogy a jelentős részében Tom Hanks egyedül van a szigeten, akkor még inkább erősnek tűnik az a 130 akárhány perc, szerencsére annyira jó a forgatókönyv és pláne Hanks játéka, hogy egymaga is képes elcipelni a hátán a filmet a célszalagig és még pluszban át is szakítja. Hiszen a Számkivetett vége az egyik legerősebb, legszebb és bátrabb stúdiófilmes zárás. Nem csak Zemeckis hozta a legjobb formáját a rendezéshez, hanem Hanks is, aki iszonyú sokat szívott a filmmel, lévén, hogy fel kellett hízzon, hogy a szigeten vissza tudjon fogyni és látványos legyen a szenvedése. Valamint Alan Silvestri is andalítóan keserédes és szép zenét alkotott meg. Ha bele kellene kötnöm valamibe, akkor talán a ritmikai gondokba lehetne, a kicsit reklámszerű ízbe meg Helen Hunt játékba, de ezek sem nagy problémák.

Összegzés: A Számkivetett nem csak, hogy kiállta az idő próbáját, de egyenesen még emelt is rajta. Ritkán születik ma már ennyire szép és korszakos film egy korszakos zseni rendezéséből. Elképesztő történet, pazar képek, remek színészi játék. Nem billegnek a jelenetei, nem hamiskás, és bár szokták két órás fed-ex reklámnak gúnyolni (van benne azért igazság), ez egy szuper film! Aki még nem próbálta be, szerintem ne hagyja ki!