A Vasember

Iron Man
2008

Immár 11 év telt el, mikor először a drog poklából visszarángatott Robert Downey Jr. eljátszhatta a milliomos, feltaláló, playboyt. Értelemszerűen ma már máshogy készítenek filmeket nem csak a Marvelnél, hanem úgy világ szinten is. Ennél fogva is vagyok kényelmes helyzetben, hogy anno nem írtam róla kritikát, hiszen most nem kell revideálnom magamat. Bár nagyon nem is lenne miért, mert nekem anno sem igazán tetszett A Vasember, és most sem estem hanyatt tőle, de az tény, hogy ez időben más szelek fújtak még. Már adott évben is észrevehető volt, hogy a Hulkhoz képest mennyivel több idő jut karakter építésre, Vasemberré válásra, mint a sorstárs filmben. Ma meg már nem biztos, hogy bemernék vállalni az egy órás alapozást és az utána is takarékon pörgő akciókat. Az első RDJ jelenés ettől függetlenül egy nagyon humorososan megírt és túltolt akciófilm, ahol még a rendezés is Tony Stark alá dolgozik. Igazán önálló filmként nem több egy igazi klasszikus iparosmunka álá Favreau rendezésnél, de ekkor még nem tudtuk és nem is sejtettük, hogy mennyire fontos volt, hogy legalább egy szórakoztató iparosmunkaként indítsa el azt a kozmikus bulit, ami végül filmenként simán hozza az 1milliárd közeli pénzt a Disney-Marvelnek. A film szellemes, látványos, a színészek között nem csak RDJ sziporkázik de remek Pepper Potts karaktere is és Jeff Bridges is korrekt a féltő, de számító barát szerepében.

A hihetetlen Hulk

The Incredible Hulk
2008

A még adott évben 2. részéhez közeledő Phase 1 és úgy összességében is a Marvel filmek mostohagyermeke a "jobb lett volna, ha nincs is" kategóriás gányolás. Tökéletes ellentéte az Iron Mannek. Kapkodó rendezés, kapkodó vágás, és pongyolán megírt történet. Nincs itt már lassú építkezés, szép és megható, vicces nagy pillanatok. Edward Norton alakítja még a hirtelen dühbe guruló melákot, mindenféle mélység nélkül. Ruffalo ugyan nem kapott (és nem is fog) saját filmet, de mégis zongorázni lehet a különbséget Whedon és Leterrier filmje között és a két színész tudása, vagy jobban mondva karakter ráérzése között. Nagyon nem visz előre semmit a cselekményből sem, ellenben igen hosszasan időz felesleges dolgokon, aminek semmi kifutása sehova. Mondanám, hogy a látvány korrekt legalább, mert hát ha egy Hulk filmben az sem jó, akkor mi jó? Hát ebben semmi kb. Robert Downey cameoja, de így nagyjából ennyi. Kár volt megrendezni, elvállalni és megnézni is.

A Vasember 2

Iron Man
2010

Milyen is megenni egy újra melegített ételt? Kb ilyen. A második rész nagyjából ugyanaz mint az első, mínusz kúlság, mögöttes tartalom (nincs most terrorizmus és anti fegyver lobbi, van viszont technológia fóbia). Tony még mindig vicces pali, de érezhetően most kevesebb a laza impro és több a kimatekolt poén, ami annyira nem állt jól. Tényleg nem rossz ez a rész sem, de mindenből maradt a takarékláng (kivéve AC/DC hiszen az mindig fasza, ha szól). Vanko, aka Mickey Rourke nem erős gonosz, de van 1-2 jó pillanata kétségtelenül. Sam Rockwell ordenáré ripacs és Cheadle, Paltrow is csak végigdurcizza a filmet. Haladgat előre a sztori, az tény, de valahogy az első igazi akció jelenet után leül a film és nem is talál magára a maradék 1-1,5 órában sem, csak tököl és fingot reszel. Azért még nem a nézhetetlen kategória, mert Favreau van annyira ügyes kezű rendező, hogy el bírja adni a moziját, de érthető, hogy nem kapott, nem akart több Stark mozit és ez így is jó.

Thor

2011

A Vasember 2 után mindenki várta, hogy még egy új (úgy értem tényleg új) karakter érkezzen az akkor formálódó moziverzumba. Végül eléggé nagy pofáraesés lett a vége a beharangzott Shakespear-i királydrámának. Kenneth Branagh rendezése nagyon hikomotos, a humora is eléggé infantilis. A lazaság inkább kínos, a humor inkább bárgyúcska, ahogy a története is. Az első félórás asgardi kirándulás iszonyú kínos, aztán, valahogy Hemsworth megtalálja a góllövő cipőjét és Natalie Portman is elkezdte kapiskálni a karaktere lényegét, és a kémia működni kezdett. Brannagh igazi érdeme és tulajdonképpen a film létjogosultságának megalapozottságát Loki és Tom Hiddleston támasztja alá. Hiszen már itt is egy nagyon fasza és érdekes karaktert kapott, amit ráadásul Tom jól is játszott el. Helyenként működik a látványa is és vannak remek pillanatai, jó pillanatai, de a sok bárgyúság alaposan lehúzza a végeredményt egy közepesre.

Amerika Kapitány: Az első bosszúálló

Captain America: The First Avenger
2011

Ami a Thornál és a Vasemberenknél elsőre nem jött össze (vagy csak részben) az az Amerika Kapitánynál rögtön. Nevezetesen nem csak szuper jó a karakterben a színésze, hanem a története és hangulata is azonnal ül. Chris Evans egyből megtalálta a karaktere egyszerűségét, az esendőségét, olykor fásultságát, de a magasabb célok és becsület melletti példaértékű helytállását. Steve Rogeres az a karakter, aki meggyőződésem szerint nem lett volna Evans nélkül később sem, az ami, vagyis aki lett. Ráadásul annyira ritka a kalandfilmes-háborús műfaj manapság, hogy nehezen hiszem el, hogy valakit nem kapott el a hangulata, aki szereti. Itt éreztem a legtöbb képregényes hangulatot a kezdeti érában. Igazi régivágású mozi ez (nem véletlen a korosodó Joe Johnstonra bízták, aki a Jumanjit vagy a Jurassic Park 3-at is rendezte), annak minden suta bájával együtt. A rendezés és az akció is fantasztikus. Tommy Lee Jones és Hugo Weaving meg szokás szerint zseniális. Kár tagadnom, szerintem az egész MCU egyik legszórakoztatóbb, legjobb hangulatú mozija ez, és noha nem a legjobb, nekem talán a legszerethetőbb.

Bosszúállók

The Avengers
2012

Volt valaha halivúdnak egy olyan tulajdonsága, hogy képes volt a nyári mozis hónapokban olyan blockbustereket készíteni, amik  látványosak voltak, érdekes történettel rendelkeztek, szerethető (kimunkált) karakterekkel operáltak és persze a szakmai nagyjai is beszálltak a "játékba". Általában bementél megnéztél egy jó kis puffogtatást (Transformersek pl) és egy hónap múlva el is felejtetted, hogy láttad. A Bosszúállók egészen biztosan nem ilyen film, már csak azért sem mert nem felejted el egyhamar. Az intelligens blockbuster. Tény, hogy a film története nem vetekszik azért egy Sötét Lovaggal, vagy egy Eredettel, ám mégis kellően letisztult, néhol picit túl magyarázott, de semmiképp sem lyukas vagy érthetetlen. Minden a helyére kerül, és nincs benne semmi esetlegesség. A párbeszédek mint említettem ütnek és nagyon, nagyon sokat köszönhet a film ennek. Legtöbb emlékezetes jelenet ezekből ered. A karakterek szinte vibrálnak a képernyőn, még sokszor perces visszacsatolások is vannak 1-1 poénhoz, mégis ütnek. A látványtól pedig garantáltan mindenkit padlót fog. Hihetetlenül látványos, a harcok koreográfiája példaértékű, van egy olyan vágás nélküli snitt a végén, amikor 4 helyszínen végig követünk, ahogy a négy főhős harcol. Egészen biztosan lemész pamutba. Szerintem új etalon a látvány terén, de legalábbis Marvel filmek között egészen biztos. A film bár hosszú, mégsem érzed, hogy tele lenne töltelékkel. A közepe fele van néhány  unalmasabb perc és várod már mikor kezdik el a hentelést, de azokat az időket is kitöltik. Nagyon szkeptikus voltam anno a filmmel kapcsolatban anno. Sokan (nagyobb nevű rendezők) besültek már, mikor ennyi karaktert kellett a vásznon irányítani, de nem Joss Whedon. Ő csak később. 
(Ez az írás a 2012-ben megjelent kritikám tömbösített, újrafogalmazott és pontozott kritikáján alapul)