Testvérlövészek

The Sisters Brothers

2018

A hihetetlenül elszabott magyar névnél már csak az eredeti cím borzalmasabb. Most, hogy túl vagyunk azon, hogy végre egyszer van a mi címadásunknál is szarabb, lássuk magát a Audiard filmjét, mert szerencsére az év talán legjobb munkáját pattintotta elénk.

Nehezen lehet veszteni egy olyan filmmel, ami az 1850-es évek aranylázának kitörési idején játszódik, egy hírhedt fejvadász testvérpárral a főszerepben (Ők a Sisters tesók), akiket főnökük, egy híres vegyész Warm (Riz Ahmed) elfogására küldött. A férfit szövetkezik egy Morris (Jake Gyllenhaal) nevű férfival, akivel céljuk közösen egy olyan vegyszert előállítani, ami megkönnyíti az arany megtalálását. Innentől együtt menekülnek a fejvadászok elől.

Audiard munkájában meglehetősen szabályos (3 évente jelentkező film), filmjeiben annál inkább szereti felrúgni a filmnyelvet és a műfajokat. A Testvérlövészek (bár könyvfeldolgozás) nem tipikus vadnyugati mozi. Persze ott dobog benne a vadszív, a menő pisztolypárbajok, az alkohol gőze a krimókban, a sanyarú, erőszakos múlt, a gyönyörű nagytotálok, a naplemente romantikájában recsegő főhősök, olcsó lányok és egy kaland. Azonban annál sokkal jobb rendező Audiard, hogy megelégedjen a lecke hibátlan felmondásánál, és egy picit minden más. Eleve egy ilyen fajta filmhez ekkora sztárparádét csapni nem mindennapi, de erről később. Másfelől pedig a westernhez képest meglehetősen árnyalt karakterekkel dolgozik, jövőképet ad nekik, be vagy be nem teljesíthető vágyakat. Legyen az új demokrata társadalom kialakítása, vagy egy új üzlet megnyitása.

Az sem mindegy, hogy egy olyan világképet tár elénk, ahol 150 éve az utcán lőtték le egymást emberek, ha nem értettek egyet egy üveg viszki kifizetésében vagy egy fehérnéppel eltöltött estében. Egy önpusztító, vérgőzös Amerika ez, amivel ritkán találkozunk ma. A remek és egy percig nem unalmas (ami nagy szó egy két órás viszonylag lassú filmnél) történet, parádés dialógusokkal, Desplat lágy zenéjével és csodás fényképezéssel került egy szintre az igazi A listás sztárparádéhoz. Riz Ahmed tudósát és Gyllenhaal nagyot mondó filozófusa remek. Persze bejáratott páros ők már, hiszen 2014-ben az év filmjéért mind a ketten nagyban feleltek. Hasonlóképp működik a John C. Reilly és Joaquin Phoenix duója is. Az, hogy Reilly remek karakterszínész az adott, de hogy egy olyan nagyágyú (és megint agyament jól játszó) mellett, mint Phoenix is emlékezetes, ha nem emlékezetesebb tudott maradni, az sokat elmond arról, hogy mennyire akarta ezt a filmet (eredetileg meg sem kapta a szerepet, mert kövér volt, de lefogyott, annyira szeretett volna benne lenni ebben a buliban). Amikor meg négyen vannak egy képen, az olyan nem mindennapi élmény na’.

Összegzés:  Elég komoly meglepetés ez Audiardtól (egészen addig míg Velencében hozzá nem vágták az Ezüst Oroszlánt). Parádés szereposztás és színészi munka. Izgalmas történet a vadnyugat egy picit elfeledett időszakáról. Talán semmiben nem a zsáner legjobbja, de már az is az élbolyba repítette, hogy minden alapvető funkciója kiválóan működik.