Maléna

Malena

2000

Giuseppe Tornatore volt már 4éve vendégünk (Úristen, de öreg már ez a rovat is) az eddigi legjobb filmjével. Most viszont egy másik örök klasszikusával foglalkozunk, ami bár színvonalában nem éri el a Cinema Paradisot – hogy is érhetné el, hiszen egy megismételhetetlen mestermunka az! – , mégis benne van a rendező kézjegye és nagyfokú képköltői zsenialitása.

A II.világháború idején járunk egy poros (szó szerint) olasz kisvárosban, ahová megérkezik az igéző szépségű, szótlan Maléna (Monica Belucci). Elegánsan, szép ruhákban, előre néző tekintettel vonul végig a városban, a férfiak legnagyobb örömére és a nők bánatára. Kamasz fiúk lesik minden lépését, követik. Egyikük, Renato (Giuseppe Sulfaro) fülig beleszeret a nála jó tíz évvel idősebb nőbe. Vágyai és álmai csak róla szólnak. Amikor a nők elkezdik megtörni Malénát és vádolni különböző dolgokkal a fiú úgy érzi, ha testi nem is, lelki társa mindenképp lehetne a nőnek.

Ha Tornatore film, akkor elsőnek juthat eszünkbe két név: Az egyik Ennio Morricone varázslatos zenéje. A másik, számunkra fontosabb élő-lélegző képek, amelyeket Koltai Lajos készített. Ez a trió dolgozott együtt amúgy Az óceánjáró zongorista legendája című szintén rovatba kívánkozó alkotásban is. Koltai képei nélkül ez a film jóval kevesebbet érne, és bár nem szoktam ilyet írni, de itt bizony gyakorlatilag a rendező mellett az operatőr a film egyenértékű készítője. Vágatlan jelenetei, csodaszép, kameratechnikában is mindenképp csúcsteljesítményt bemutató munka. A poros, álmos kisváros képei, színei egyszerűen retinába égőek.

Egyébként a Maléna zsenije pont egyszerűségében rejlik. Tornatore lecsupaszította eddig amúgy sem túl bonyolított történetét és cselekményvezetését és voltaképp írt egy ifjúsági filmet, ami világháború zűrzavaros idején játszódik. Az viszont mindenképpen megsüvegelendő, hogy nem felejtette el a metaforákat és a szépen elrejtett utalásokat. Látszik, hogy próbált egy kicsit „Fellinisíteni” a produktumon, de ez nem mindenhol állt jól (pl. Renato és apja kapcsolata annyira blődien olaszos és túltolt, hogy egyszerűen nem lehet komolyan venni).

Viszont nagyon okosan és nem túl pacekba toltan adta át azt, hogy régen is hajlamosak voltunk mi, emberek a köpönyegforgatásra, az irigységre és az emberi lélek megtörésére. Ahogy egy közösség (esetünkben egy település) aljasan, irigy módon kikezd egy ártatlan embert és addig cibálja, míg elköveti a vádat, amit előtte nem. Szörnyű, és Belucci míg így is tökéletesen elegáns és felszegett fejű tud maradni, aki amúgy nem vezeti elő a színésziskola csúcsát, mégis, amit neki bele kell tennie ebbe a filmbe, azt beleteszi. Szépségét, eleganciáját és kisugárzását. Renato hozza be az ifjúsági film szálat. Az ő lelkén keresztül jól látjuk a 80 évvel ezelőtti fasiszta diktatúra hatását. Valahol még a mi szemünk is a filmben, mert rajta keresztül látjuk ahogy kezd mocskosodni a sztori és lecsapódni egy tizenévesben.

Összegzés: Giuseppe Tornatore ritkán készített ilyen megrázó és egyben csodaszép története, amely szokásához híven nem túl nehezen megemészthető vagy összetett. Ő az egyszerűségben és a közérthetőségben hisz, talán mégis most merészkedett legtovább, mert bizony egy picit jobban támaszkodik az érzéseinkre és befogadóképességünkre,mint előtte bármikor. A Maléna nem a legjobban megírt alkotása. De már maga az a tény, hogy ennyire szimpla sztorit így el tud mesélni, az kiemeli a bőségből. Plusz ott van Koltai, Morricone és Belucci. Így nehéz mellélőni.

További képek, infók itt: