Kong: Koponya sziget

Kong: Skull Island

2017

Nem volt egyszerű dolga az új King Kong mozinak velem, mert a régebbi filmeket nagyon kedvelem. Különösen tetszett a 2005-ös Peter Jackson által készített verzió, mely egyszerre volt epikus, drámai és szép kalandfilm, abban a korban játszódva, ami az egyik kedvencem. Viszont a rajongásom mára  - többek között az Asylum környezetszennyező hozzáállásának hála – a szörnyfilmek iránt megkopott. Pedig minden dínós, krokodilos, pókos, hangyás, cápás, kígyós stb.. film jöhetett a 2000-es évekig. Azóta csak elvétve volt olyan, ami tetszett volna.

Jordan – Vogt Roberts pajszeros rendező. 2013-ban elkészítette az év legjobb kis költségvetésű filmjét a Nyár királyait, most meg hozzávágtak száz x milliót egy igazi giga produkcióhoz, amiből ráadásul már a sokadik verzió lát napvilágot. Szerencsére volt benne annyi tartás, hogy író kollégáival megpróbáltak úgy elkészíteni egy Kong filmet, hogy az egyszerre legyen újszerű, igazodjon a mai univerzum építősdibe (2020-ban jön a Godzilla vs Kong), ugyanakkor tartsa meg a klasszikus kong-i elemeket is. Így választották ki az 1973-as évet, amikor a világ az utolsó háborútól kiütve még szédeleg (Vietnámra gondolok), de már keresi a következő pusztítani valót.

Bill Randa (John Goodman) amióta csak az eszét tudja próbál eljutni a felfedezetlen szigetre, a Koponya szigetre, ahol szerinte a világ utolsó felfedezetlen területe van. Saját cégével a Monarch-kal keresi a lehetőséget, mígnem végül összejön a projekt. Preston Packard ezredes (Samuel L. Jackson) vállalja a küldetést és embereivel, valamint egy felderítővel James-szel (Tom Hiddleston) és egy fotóriporterrel, Mason-nel (Brie Larson) nekiindulnak az útnak.

Egy átlagos 20-25 perces csapatépítős, odautazós expozíciót látunk, amiből rögtön kiderül, hogy a filmet nem a mély története, frappánsan megírt dialógusai és utánozhatatlan stílusa fogja elvinni. Semmi különösen nagy dolgot nem tartogat később sem a film ezen a téren, de Robertsék becsületére legyen mondva: Végig próbálkoznak. Elsőnek is ott van az, hogy minél többet átemeltek Coppola klasszikusából, az Apokalipszis most!-ból. A hangulat, a fényképezés (és szűrők) a háborús jelenetek többsége szépen megidézve köszön vissza. Mivel szerintem az említett film a világ legjobban sikerült háborús filmjeinek egyike, csak köszönet jár érte. Plusz azért is, mert újfent nem lőtték el a Fortunate son című lerágott csont zenét (Paranoid viszont van, cöhh..). Packard ezredes pedig ugyanazt a háborúba beleőrült figurát hozza, mint amott Brando, Kurtz tábornoka.

A próbálkozások szerencsére később sem hagynak alá. Kong első (valójában második) feltűnése annyira magasra tette a lécet, hogy az utolsó akcióig nem is sikerül überelni. Egyébként, ha már szóba jött a címszereplő, sikerült megint egy kicsit más oldaláról megközelíteni a majmot. Ezúttal nem dúvad és nem szerelmes, hanem a sziget tényleges királya és védelmezője. Sajnos meglehetősen keveset tűnik fel, de legalább akkor emlékezetes. A köztes időben (durván a maradék 70-80 percben) a szigeten rostokoló, kettészakadt legénység próbál kijutni, és egymásra találni újra. A film problémái itt jelentkeznek először.

Egyrészt a sziget többi szörnyei, bár orbitálisan jól néznek ki (komolyan, le a kalappal a tervezőknek) céltalanul, összefüggés nélkül jönnek. A jelenetek olyanok, mint egy videójáték random átvezetői. 3-4 perces akciójelenetek, amik mindenféle komolyabb összedolgozás nélkül követik egymást, meg-megszakítva Kong feltűnésével. Ráadásként a Samuel L. Jackson és John Goodman csapata messze érdekesebb, mint Hiddlestonéké. Nem csak azért, mert az előbbieknek, ezek a mogorva egy arcú karakterek állnak jobban, mint mellékszereplők, hanem mert Hiddleston és Larson ritkán látott casting tévedés. Tom pont olyan hiteltelen laza, egysorosokat köpködő kalandorként, mint anno volt Adrien Brody. Neki a nyegle, piperkőc angolos eleganciájú ügynök típusú vagy kosztümös szerepek állnak jól. Larson pedig csak szimplán alul volt írva. A film igazi csúcsa viszont a film durván felétől felbukkanó John C. Reilly, aki a szigeten lakik 30 éve. Az előzetesektől eltérően szerencsére nem ripacs pojáca lett, de minden pillanata nagyon vicces.

Összegzés: Bár Kong új kalandja elmaradt kicsit a várakozástól (főleg a remek trailerek fényében), de teljesen korrekt, szórakoztató és egyáltalán nem elrontott feldolgozás. A harcok tök jól megkoreografáltak és élvezetesek. Kalandfilmként közel tökéletes. Kicsit jobban megírt, emlékezetesebb karakterek és jobban összedolgozott jelenetek elfértek volna, de ne legyünk igazságtalanok: Úgy is mindenki Kong pusztítása miatt megy el rá a moziba, abból pedig akad bőven, ráadásul mind minőségi.

Érdekességek még a mafabon!