A Gyűrűk ura - A Gyűrű szövetsége

The Lord of the Rings - Fellowship of the Ring

2001

Elképesztően megrémített, mikor készítettem elő a havi Klasszikus Film rovat lehetséges résztvevőit, hogy "Aztaku* hiszen a Gyűrűk ura 15 éves lett". Szomorúan konstatáltam, hogy elkezdtem megöregedni.

Egy film és könyv mind fölött

Elég ha csak arra gondolok, talán néhány olvasóm, még a film bemutatója idején pár éves volt (és az is meglehet, még meg sem születetett, ki tudja...). Elsőre mondjuk meg kell mondjam őszintén engem nem húzott be az egész felhajtás Tolkien regény adaptációjával kapcsolatban. Ennek két oka volt. Egyfelől, hogy én ekkor még az általános iskola vége felé kullogtam, így talán nem voltam még felkészülve arra, amit ez a film képvisel. Másrészt egy másik fantasy világ is épp ekkor debütált, egy villám sebhelyes varázslóval a főszerepben, ami nyilván sokkal könnyedebb szórakozást nyújtott, és előbb is talált rám (köszönhető 2001 elején egy Popcorn magazin filmajánlójában. Emlékszik még valaki erre a magazinra?).

Aztán minden mindegy alapon a Harry Potter után elmentem Karácsonykor A Gyűrűk urára is a moziba egy társasággal, akik jobban képben voltak már Középfölde világával kapcsolatban. A csapat egyik fele viszont abszolút nem (velem együtt), így a 3 óra tízen évesen szinte kínzásnak tűnt. Nem is volt valami maradandó a film. El kellett teljen nagyjából két évnek, mire az HBO-n újra belebotlottam (net híján ezek még ilyen idők voltak) A Gyűrű szövetségébe és azonnal a rajongója lettem.  Nem csak ezen a személyes emlékek és az évforduló okán választottam a trilógia első részét, hanem mert szerintem ez a legjobb, legkülönlegesebb rész.

Talán szigorúan rendezést, látványt és epikusságot nézve, a sokak által imádott és nem méltatlanul 11 Oscar díjjal jutalmazott A király visszatér a legjobb, de fontosságilag és kaland tekintetében nálam az első rész az etalon. Ez a felvonás amúgy is különös jelentőséggel bír. Lépésről lépésre épül fel egy olyan különleges világ, aminek minden képkockáján (de legkésőbb az első pár perc után) érződik a mű szeretete. Peter Jackson és - nyugodtan nevezzük vele együtt, rajongói kompániája - nem pusztán lemásolni, megidézni akarta Tolkien világát, hanem megteremteni. Szó szerint. Minden egyes kelléket, jelmezt, fegyvert, maszkot saját kezűleg készítettek el. Minél több valós helyen akartak forgatni, minél több makettet használni. Aki látta a bővített verziós extrákat a lemezeken, tudja, hogy milyen döbbenetes munka van ebben a 3 filmben. Érdekesség:

Volt olyan, aki évekig a sodronyingek láncait fűzte össze, több ezer darabot.

Amiért én mégis a legjobban szeretem ezt a részt, az maga a játékosság és a fenyegető változás szele a filmben.  Ahogy elindul a kaland a kedves kis Hobbitokkal, de szinte óriásként tornyosul előttük az a megpróbáltatás, ami vár rájuk. Csodás íve van ennek a résznek. Az üldöztetéstől a pozitív és látszólag megnyugtató zárásig. Eközben fantasztikus helyszíneken ismerünk meg különböző kultúrákat, legyen az a szép és elegáns Völgyzugoly, vagy a Törp birodalom romjai, ahol szavak nélkül is látjuk, érezzük a törpök kultúráját, szenvedéseit, de még az építészetüket is.

A Gyűrűk ura amúgy is tobzódik a csodás helyszínekben, legyen az a Megye, Mória bányái, Argonath vagy az említett Völgyzugoly. Peter Jackson nagyon jó érzékkel és biztos kézzel nyúlt az alapanyaghoz. A végeredményről pedig tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Sokan húzták a szájukat, hogy miért kell 10 órába beletolni a filmet, mikor lehetne egy rész is akár. Pont azért kellett, mert így a mű nem egy kalandfilm lett, egymást követő jelenetsorok láncolata és a végkifejlet felé habzó szájjal rohanó film, hanem egy valódi aprólékosan felépített testi-lelki utazás. Hagy időt megismerni a lényeket (Orkok, Uruk Hai, Nazgul stb..), a hobbitokat, az egyéb szereplőket, és még árnyalni is tudja ezekben a jelenetekben.

Nem csak a történet felépítésében és a ritmusában tett le egy referencia munkát az asztalra Peter Jackson, hanem a casting is parádésan sikerült. Nyilván az első részben még csak tapogatózások zajlottak, de pl. Ian McKellen Gandalfként kapásból maradandót alakított, és Sean Bean Boromirja is megkapta a maga emlékezetes momentumát. A többieket is hasonlóan képzeltem el egyébként. Ahogy a színész választásra (és az alakításukra), úgy a technikai dolgokra sincs panasz. Howard Shore csodás zenéi azonnal odatehetők az olyan klasszikusok mellé, mint a Cápa, Indiana Jones vagy a Star Wars. Bár próbáltak mindent valós (főleg Új-Zélandon) helyen rögzíteni, azért ekkora horderejű és fontosságú filmnél elkerülhetetlen volt a CGI, amit a WETA ez időben a rendelkezésére álló lehetőségekből maximálisan kihozott. Mai szemmel nézve pár jelenetnél nyilván kilépnek a háttérből a szereplőink, de annyi baj legyen.

Összegzés: A történetre nem tértem ki, hisz olyan nagyságú és fontosságú film ez, mint a Birodalom visszavág, a Jurassic Park és a többi hasonló kult alkotás, amiről már mindenki hallott és tud ezt - azt. Amúgy is mit lehet elmondani egy olyan könyvről ami jelenleg több, mint 200 millió példányban talált gazdára, azaz a Bibliát, a Koránt, a Rómeó és Júliát, a Drakulát és egy Dickens könyvet követve a világ legtöbbet eladott, írott műje. A film verzió pedig 30 Oscar díjából 17-et bezsebelt 3 év alatt. Elképesztő számok. Saját véleményem, hogy nehezen találni a bátorságról, kalandvágyról, barátságról, kitartásról, megpróbáltatásokról és egyéb erényekről pontosabb, szórakoztatóbb és tanulságosabb történetet. Filmként pedig a valaha készített legszenzációsabb alkotás. Ha ez nem zseniális, akkor mi az? Mai napig tátott szájjal nézem. Boldog 15. születésnapot!

További érdekességekért böngésszétek a mafabot!