A galaxis őrzői

Guardians of the Galaxy

2014

Azt már borítékolni lehet, hogy a Marvel az elmúlt években nagyon belenyúlt a tutiba. Miután végigmentünk pár új képregénykarakter életén, úgy, mint Vasember, Hulk, Thor, Amerika kapitány, megnézhettük az örömjátékukat az eddigi legjobb Marvel filmben, a Bosszúállókban két éve. Ekkora mindenki azt gondolta, hogy a stúdió beáll a kényelmes tömeggyártásra. Viszont húztak egy merészet, picit kitágították a képregényfilmek fogalmát, sokkal bátrabb, kísérletezőbb, újszerűbb lett a szuperhős film fogalma. Amerika Kapitány para-krimi hangulata, a sötétebb Thor és Vasember kalandjai után ismét egy nagyszerű filmet kaptunk, méghozzá a nulláról indítva

Teljes a KO-sz

Filmünk története Peter Quillel egy kisfiúval kezdődik, akit felvesz egy űrhajó a Földről. Majd egy seregnyi űrkalóz kiképzi és immáron felnőtt kalandor, tolvaj. Ellop egy gömböt, amiről nem sejti, hogy mi. Azonnal túl akar adni rajta, de mikor kiderül, hogy a tárgyra, a világuralmi terveket szövögető gonosz Ronan is hajt, kénytelen lesz menekülni. A hajtóvadászat túléléséhez hozzácsapódik egy nagy dumás mosómedve, Mordály, egy fura tulajdonságokkal felvértezett fa, Groot, a veszélyes bérgyilkosnő Gamora és a Ronanon bosszút állni akaró Drax is. A fura társaságnak meg kell tanulni együttműködni, félre tenni önös érdekeiket, hogy túléljék a kalandot, mert tőlük és a gömbtől függ a galaxis sorsa.

Merész húzás volt a film elkészítése, hiszen „kissé” elüt a korábbi szuperhős filmektől. A galaxis őrzői elvégre scifi, így a film végig a képzeletünkre támaszkodik, kitágítva ezzel a szuperhősös alkotások határát, gyakorlatilag a klasszikus szuperhős jegyek elhagyásával. Ennek ellenére nem kell megijedni, hiszen a filmben inkább a humor és az akció dominál vegyesen váltogatva, néha össze is kapcsolva és el is felejtjük, hogy scifit nézünk. Ami már az előzetesekből is kidívott, hogy a film vicces lesz, az itt dupla, sőt tripla megerősítést nyert. Én nem tudom nevettem –e már valaha képregényfilmen ennyit. Mordály beszólásai hatalmasak, Groot mindig a legjobbkor kotnyeleskedik bele a beszélgetésbe. Peter.. bocsánat, Űrlord pedig végig ügyesen egyensúlyoz a kissé laza, tahó és a nagyszívű hős kalandor között, aki közben magával is viaskodik. Drax a Marvel filmek Frank Drebin-je, nálam abszolút Ő volt a nyertes mind sutaságban, mind a faviccekben. Egyedül Gamora volt kissé semmilyen.

Persze a karakterek minden tulajdonsága feltérképezhető három másodperc alatt, de nyilván senki nem gondolt többdimenziós, mélyen árnyalt karakterjegyekre. Amivel viszont fel lettek vértezve, az tökéletes közeli így is. Köztük az interakció működik, szépen nyomon követhető, amikor elkezdenek egymáshoz közeledni és csapatként funkcionálni. Ez pedig pláne nagydolog, úgy, hogy nekik nem volt felvezetés, mint a Bosszúállók esetében. A humor oldala tényleg jó, szellemes, és egyszer nem éreztem sem bántóan erőltettetnek, sem alpárinak, ütnek a helyzetkomikumok is. Ráadásul sokszor ügyesen oldanak fel vele filmes kliséket, törnek meg szentimentális közeli szituációkat.

Elmenni viszont nem tudok most sem amellett, hogy a tét megint nem sikerült túl átütőre. Egyszerűen nincs igazán fenyegetettség a filmben. Ami meg van, az csak addig tart, hogy főhőseink valahogy a galaxis másik sarkából odakeveredjenek. Olyan ez, mint amikor a B-filmekben 15 kommandós állig felfegyverezve várja, hogy azt az egy társukat üsse halomra a főszereplő, akivel épp harcol, majd a 15-ből beáll egy és így tovább..nincs igazi feszültség. Szintén Achilles sarka már egy ideje a Marvel filmeknek, hogy az ellenséget nem képesek megírni. Nemhogy fenyegetőre, de semmilyenre. Itt is feltűnik kettő, nem is akárkik, de két jellemvonásukat nem tudjuk elmondani. Vannak, mert kellenek. A hősök karakterei már nagyon mennek, időt kéne már szakítani a gonoszokra is.

Főszereplők terén kerülték az igazán nagy neveket. Itt van például Chris Pratt, aki zseniális volt Űrlordként (legközelebb láthatjuk a Jurassic Park 4. részében), Vin Diesel és Bradley Cooper csak a hangját kölcsönözték ezúttal a filmhez. Draxot Dave Butista, Gamora-t Zoe Saldana alakítja, aki az Avatar után most nem kék, hanem zöld. Rövid szerephez jutott viszont még Benico Del Toro, John. C. Reilly, Djimon Hounsu és Glenn Close. Ebből is látszik, hogy ma Marvel filmben szerepet vállalni elismerés, lásd Robert Redford esetét.

Ki kell térni kicsit a látványra és a hangokra is. A képi világ egyszerűen fantasztikus. A 3D egyáltalán nem parasztvakítás, és ügyesen használják a térhatást. Állítólag sok díszletet építettek és kevés CGI-jal próbáltak dolgozni. Ennek ellenére azért eléggé sokat használták. A bolygók és annak felszínén, meg az űrben játszódó jelenetek fantasztikusan néznek ki. Ennél is szomorúbb, mikor tízen percekre sötét, kékes tónusú belső terekbe zárják „hőseinket”. Az akció szcénák jók. Itt viszont azt vettem észre, hogy James Gunn rendező egy picit talán tapasztalatlan. Vagy csak Joss Whedon után tűnik annak, mert a jelenetek kicsit követhetetlenek néha, a vágás kapkodós, az egész nem olyan monumentális. Persze látványos nagyon, ízlésesen látványos, egy robbanás mindig úgy robban, ahogy és amekkorát kell. Nem öncélú, mesterkélt, csak egy minimális hiányérzetem azért mégis van. A film eredeti zenéje visszafogott, sokszor tényleg alig észrevehető, ellenben az Awesome mix vol 1. kazetta betétdalai a 70-es évekből baromi feelingesek.

Összegzés: Megint nem kellett csalódni a Marvelben. A galaxis őrzői ízig-vérig szórakoztató film, mely ügyesen vegyíti a műfajokat. Tele van emlékezetes, idézhető egysorosokkal. Egy látványos, szerethető, és nagyon bátor próbálkozás eredménye.

Értékelés: 8,5/10