Majmok bolygója: Forradalom

Dawn of the Planet of the Apes

2014

Valószínűleg ember nincs, aki 4 éve, mikor elkezdtek szállingózni az első hírek az új makikról, azt mondta volna, hogy a 2001-es rémálomszerű Tim Burton-ös reboot után még sikeres lehet a Majmok bolygója frencsájz. Annál nagyobb volt a meglepetés, hogy 2011-ben igazán korrektül helyt állt a James Francoval dúsított Rise of the Planet of the Apes. Mind anyagilag, mind kritikailag jól teljesített a film, úgyhogy szinte nem is volt kérdés a második rész. Aztán az eredeti filmet is jegyző Ruper Wyatt visszadobta a projectet, mert szerinte a folytatásra szánt idő túlontúl szűkös. Helyette Matt Reeves ugrott be, akinek a Cloverfieldet is köszönhetjük. Nem volt rossz váltás.

Mi, a majmok

Abszolút minden téren egy kielégítő folytatást kaptunk. A történet 10 évvel az első rész eseményei után veszi fel a fonalat, amikor is az emberiség nagy része már kipusztult. Egy maréknyian maradtunk illetve maga a majomkolónia (legalábbis amit mi látunk ennyi zömében). Évek óta nem találkozott majom és ember, mind két csoport a maga életét éli. Amikor azonban kezdenek kimerülni az emberek erőforrásai új utakra tévednek, és pont azt a gátat szemelik ki erőforrás termelés céljából, ami köré rendezkedett be Cézár és kompániája. A berendezkedést itt viszont tényleg szó szerint kell érteni, ugyanis a csimpánzok (és gorillák, valamint egy bölcs orángután) saját államot hoztak létre kis túlzással. Szabályaik vannak (majom nem öl majmot!), társadalmi hierarchiájuk, értékrendjük.

A film első bő 10 percében (leszámítva egy 2 perces monológot, ami gyakorlatilag az előző részben történteket meséli el) egy rettentő érzékletesen bemutatott természetfilm a majmokról. Nagyon tetszett, hogy a kommunikációjukat feliratozták, így tényleg olyan érzésünk volt, mintha egy külső megfigyelői lehetnénk a majmok viselkedésének, gondolkodásának. Az emberek feltűnésével egyre többet beszélnek. Igazából nem zavaró, mert nem körmondatokban kommunikálnak, csak kifejezéseket mormognak, meg rövidebb mondatokat.

Sajnos az emberek feltűnése kicsit megtörte nekem azt a fantasztikusan erős képi megvalósítást, amivel a kis közösség épülését láthatjuk. Ezúttal kevés nagy nevű színészt szuszakoltak bele a filmbe, ezért nem viszi el picit a gondolatunkat, hogy melyik filmben is alakított és mit. Jason Clarke ugyan már viszonylag nagyobb névnek mondható (Ő lesz John Connor az új Terminátorban, és volt a Zero Dark 30-ben is), de a kisebb karakterekben feltűnik Keri Russel, Toby Kebell. Gary Oldman ugyan nagyobb név, de elég keveset látjuk (akkor viszont megint lopja a show-t), illetve ott van Andy "Mindent eljátszok amiben nem mutatják az arcom" Serkis. A faszi persze ezúttal is több, mint zseni, ahogy alakítja Cézárt, de a technika is hihetetlen szintre lépett. Megkockáztatom a 3 évvel ezelőttihez képest, több szintet is. Clarke alakítja az emberek vezetőjét Malcolmot, aki kb. pont azt a szerepet tölti be az embereknél, mint Cézár a majmoknál. Mind a kettő a demokratikus eszközökkel, a harcot elkerülni kívánó, jóságos, igazságos vezető. Nagyon árnyaltabb karakterábrázolásokat egyébként is kár keresni (főleg az emberek között, ahol jó pár részben kibontott, de azonnal elhaló történeti mellékszál is felüti a fejét), mert azért ne feledjük el: Ez még mindig egy nyári popcorn mozi. A gonosz végig gonosz, a nő csábosan néz és sír, ha kell, az ellenszenves pedig ellenszenves marad. Ellenben a majmoknál, nincs túl sok főszereplő, de az a 3-4 végig élő-lélegző személyiségként van jelen a filmben.

Az utóbbi esetén természetesen Koba-ról, Cézár jobb kezéről beszélek, aki bár a filmben végig iszonyatosan ellenszenvesnek volt beállítva, annyira figyeltek az írók, hogy legalább a motivációja érthető legyen. Míg főhős majmunk megtapasztalta az emberek jó oldalát is, addig Kobát csak fájdalom, megaláztatás és a kínzás érte, így érthető, hogy őt a gyűlölet fűti és neki személyes okokból is jól jönne egy háború a két kaszt között. Az emberi csoporton belül szintén kibontakozóban van ez az ellentét, míg Malcolm szavakkal megpróbálja rendezi a feszültséget, addig Dreyfus (Gary Oldman) már a katonai beavatkozásra készül.

Társadalomkritikus is a film, és hiába majmok a főszereplői, a hatalmi harcok, az együttélés nehézségei, sőt gyakorlatilag lehetetlenségei, kiválóan, de nem tolakodón vannak végig a vásznon. Ha már a feszültséget megemlítettem az egész filmen végig vonul az utolsó csepp a pohárban érzés. Ahogy a két faj elkezdi a közeledést egymás irányába (amolyan Farkasokkal táncoló formában), szinte kattog az óra a bombán. A békés együttélés egy percig sem jöhet szóba, mert mind két csoportban van jócskán olyan, aki ezt nem szívlelné, mégis tökéletesen bizonyítja a film, hogy ilyen diplomáciai kérdésekben mennyi múlik a vezetőségen és mennyi az egyszerű nép fián. Malcolm legerősebb jelenetei pont ezek, amikor próbálja védeni az övéit és egészen komikus az, amikor magyarázza a majmoknak, miért olyan fontos az az erőmű nekik. A film legjobb részei pedig azok, amikor Cézár és a férfi párbeszédet folytatnak a sajátjaik előtt. Benne van a levegőben az azonnali csata kirobbanása, de amolyan hidegháborús módra odázódik.

Azért a szavakon túl megkapják a magukét a látványelemek szerelmesei is, hiszen a film harmadában azért iszonyat minőségű csata robban ki a két faj között. Az a legizgalmasabb, hogy - az amúgy fantasztikusan kinéző poszt apok. díszletek között - egyáltalán nem egy agyatlan zúzást kapunk. Jó néhány igen bonyolultra komponált jelenet lesz a jussunk, amitől leesik az állunk. Látszik, hogy Reevesnek nem idegen az egyedi beállítás, mert régebben is főleg kis költségvetésű filmből kellett kihoznia a legtöbbet. Szóval, amikor vannak vágás nélküli jelenetek, track shot-ok, akkor ne lepődjünk meg. Ez is csak emeli a film, amúgy sem gyenge minőségét. Az operatőri munka fantasztikus. Átjön a feszültség és a sötét, borongós hangulat a képeken keresztül, amihez a finoman megírt, és egyáltalán nem hivalkodó zenei kíséret pazarul asszisztál. A látványtervezők pedig már készülhetnek az Oscar ceremóniára. (Első blikkre legalább 5 jelölést érzek a filmben, úgy, mint: Legjobb operatőri munka, vágás, díszlet, filmzene, látvány.)

Összegzés: Ennél jobb film nyáron már nem hiszem, hogy lesz. A Majmok bolygója: Forradalom minden szinten közel hibátlanul teljesít. Fantasztikus élmény, a komolyabb filmek és a könnyedebb akcióra vágyóknak egyaránt, az nem kérdés, hogy sokkal jobb, mint az első része és az sem, hogy van egy szakajtóra való retinába égő jelenet. Az év végi listákon is előkelő helyet fog elérni.

Értékelés: 9/10