50/50

2011

Enyhe félelemmel kezdtem nézni a filmet, mert tudtam, hogy a rákkal fog foglalkozni és sajnos az elmúlt időszakban ez a téma kicsit érzékenyen érint, de mivel csupa jót hallottam a filmről, erőt vettem magamon és végül megnéztem. Milyen jól tettem...

A tökéletes dramedy
Adam Lerner a húszas éveiben járó fiatal, tehetséges rádiós, aki sosem cigizett vagy ivott. Hátfájdalmakkal fordult orvoshoz, ahol gerincrákot diagnosztizáltak nála (nem írom le az orvosi nevét, mert egyrészt kb megjegyezhetetlen, másrészről most nem lényeges). Természetesen ez a hír fenekestül felforgatja az életét. Mellette van az aggódó édesanyja, az Alzheimer kórós apja, a legjobb barátja, plusz egy terapeuta lány, aki megpróbálja a pszichológiával átsegíteni őt a nehézségen. No meg persze elkezdenek egymás iránt többet érezni, a puszta orvos-páciens viszonynál. Szerencsére a film nem azt az utat követi, amitől én féltem. Nem azt mutatja, meg, hogy milyen szenvedést élnek át ezek az emberek és mennyire reményt vesztettek, hanem, hogy milyen ívet ír le az életük ennek az eseménynek a hatására. Tény és való Levitt színészpályájának legjobb alakítását nyújtja. A fokozatos testi és lelki leépülés annyira hiteles, hogy beleborzong az ember. Az elején még reménykedik, viccelődik, majd szépen (a gyógyszerek hatására is) egyre kevésbé hisz már a felépülésében. Szerencsére ott van a barátja Kyle (Seth Rogen), aki mindig kicsit talpra állítja. Megmondom őszintén engem az elején baromira irritált az ő karaktere. Olyan igazi tírpák, aki 2-3 mondatonként káromkodik valamit vagy épp azért száll rá Adamre, mert rég cumizták le, meg ilyesmik. Mikor van egy bensőségesebb szituáció vagy egy drámaibb pillanat, akkor jön Ó, hogy valami bunkó poénnal ellője a hangulatot. Ez így megy ez bizonyos szintig, majd utána jobban elkezdjük érezni az ő szerepét és felelősségét is ebben a történetben. Adam karaktere viszont nagyon rendben van. Sikerült úgy giccsmentesen megalkotni, hogy a bő 90 perc alatt is annyira megszeressük és szorítsunk neki, mintha valaki közeli barátunk lenne (persze ne adj Isten!). Egy igazán szerethető figura, aki megérdemelné, hogy éljen. A másik picit súlytalan szál ez a terapeutás szál volt. Katherine és Adam között valóban kialakulóban van valami, ami ugye orvos-páciens között nem annyira vállalható dolog. Én azt éreztem végig, (annak ellenére ,hogy a Katherinet alakító Anna Kendrick egy csodaszép jelenség a filmben) hogy azért kell ez, hogy meglegyen a kötelező romantikus szál is. Ment volna enélkül is, de annyira nem zavaró, csak picit felesleges. Az anyut alakító Anjelica Huston is profin oldja meg a feladatot: Az aggódó, kissé kemény anyuka karakter működik. Féltem eleinte, mert azért a rák mégsem egy vicces dolog, De mi nem is nevetünk, sokszor mosolygunk, párszor elérzékenyülünk, talán akad olyan aki sír is. Nem vállalt a film nagy kockázatot, szépen okosan építkezik, a történet is kerek ívet ír le, a szereplők talán Kyle kezdeti tahóságait leszámítva nagyon jók, a forgatókönyv és a dialógus szintén pazar.

Összegzés: Egy igazán szerethető alkotás, egy szerethető főszereplővel. Egy olyan magas hangulaton és érzelmeken dolgozó film, amit bátran ajánlok mindenkinek. Nem fogja a hasát fogni a nevetéstől, de a kispárnát sem fogja telesírni. Csak pusztán egy hiteles film, egy szomorú szituációval úgy, hogy a betegség másik oldalát is megmutatja. Ja és igaz történet alapján van. Ez kimaradt az elején. :)

Értékelés: 8/10

Trailer: